Az eón vagy másképp eon, aeón, aión, (ógörög αἰών aiṓn → hosszú idő, életidő, örökkévalóság szóból) a geológiában, a görög filozófiában, a korai zsidó apokaliptikában, az Újszövetségben (szinoptikusok, Pál) és a gnoszticizmusban használt szó. [1] Rendszerint hosszú időszakot jelölő fogalom; míg az emanatizmusban köztes lényeket jelöl Isten és a világ között.

GnoszticizmusSzerkesztés

A gnoszticizmusban a világ keletkezése az ismeretlen Istenből való kiáradás, az emanáció következménye. Az emanáció által keletkezett a világosság országa, a pléróma , és ennek az országnak a tagjai az eónok, amelyek annál gyengébbek, minél messzebb távolodtak a Fény és Szellem ősforrásától. A meghatározott formát öltött anyagvilágot az egyik legkisebb eón, aión, a démiurgosz (akit az ószövetségi Jahvéval is azonosítottak) teremtette. A démiurgosz műve a fény országából kiáradó fényszikrák összekeverése az anyaggal, vagyis az ember teremtése és egyúttal bukása.[2]

BibliaSzerkesztés

A korai zsidó apokaliptika a két aiónról szóló tanítás segítségével fejezte ki reményét, hogy a történelemben fordulat következik be: a kortárs a jelenlegi, múlandó, gyötrelmekkel teli aión végén (a végső időben) él. A remélt új, igazságot és igazságosságot hozó aión vagy a mennyei világgal azonos, vagy egy új világkorszakot jelöl a megújult földön. Magánál Jézusnál nem, de a szinoptikusoknál szó esik két aiónról. Pál csak a jelenlegi rossz aiónról beszél, mely gonosz fejedelemségek és hatalmasságok uralma alatt áll, sőt e világ istene[3] uralkodik rajta. A fogalom pozitív párja nincs meg Pálnál; ő másképp fogalmazza meg a reménykedés tárgyát. [1]

GeológiaSzerkesztés

A geológiában a Földtörténet tagolásában a legnagyobb időegység.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  2. Marton József: A keresztény ókor, 96. old., 2004, Mentor Kiadó
  3. 2. Kor. 4,4
  4. http://www.szomagyarito.hu/szocikk.php?id=1523