Főmenü megnyitása

Emanáció

filozófiai- és vallási fogalom
A hindu Visnu isten egyik emanációja Nárájana volt[1]

Az emanáció egy filozófia, teológiai és atomfizikai fogalom. Az emanatio latin szó jelentése: kiáramlás, kifolyás, kiömlés, kiszivárgás. Ellenfogalma a remanáció.

Az emanáció elmélet az ásványtanban, illetőleg a geológiában az elemek képződésének magyarázatánál szerepel.

Ásványtan, geológia, atomfizikaSzerkesztés

A rádium egyik bomlástemékét rádiumemanációnak nevezték; ami a radon. A 226-os tömegszámú rádiumból α-bomlás után rádiumemanáció (radon) keletkezik.[2] A rádiumemanációt manapság már csak radonnak nevezik.[3][4]

FilozófiaSzerkesztés

A filozófia bizonyos rendszereiben ama gondolat jelzése, hogy a világ dolgai mind egy legfelsőbb valónak kisugárzása, kifolyása. A legfőbb princípiumból, létezőből, ősokból, mint forrásból az alacsonyabb rendű dolgok lépcsőzetesen haladva jönnek létre. Maga a legfőbb való ezáltal nem merül ki, nem csökken lényegében, de ahogy a világosság fénye minél messzebbre távozik forrásától, annál gyöngébbé válik, úgy a világ dolgai is a tökéletesség különböző fokain állanak, legalul az anyag, s az erkölcsi gonoszság.[5] Ez a tanítás Keletről származik, nyomai megtalálhatók az ind Upanisadokban is. Az ókori kháldoknál és perzsáknál mint átalakulása a napimádásnak, onnan hatolt az újplatonikus filozófiába, később a keresztény gnosztikusok világnézetébe. A kabbalában is találkozunk az emanatizmussal. [5] Ezen kultúrkörökben (Kabbala, gnoszticizmus, újplatonizmus) misztikus kozmológiáiban a teremtés folyamatát az emanációval magyarázzák.

TeológiaSzerkesztés

A hindu panenteizmusban minden Isten emanációja, mindent Isten bocsát ki magából. A legtöbb hindu ortodox iskola elfogadja a szánkhjának azt a tanítását, hogy az anyag az ősanyagból (prakriti) származik, habár az egyik Isten emanációjának, a másik az Istennel együtt párhuzamosan létező világprincípiumnak (ősoknak) tekinti azt. Az Upanisadoknak a Minden-Egy-tana szerint létezett az örök ős-szubsztancia, amelyből emanáció vagy evolúció útján minden szellemi és anyagi keletkezett. [6]

A keresztény teológiában az emanáció a teremtés szinonimájaként használható, az ősok maga Isten. Ez az elgondolás azonban azt sugallhatja, hogy a világ szükségszerű és a szellemi, illetve anyagi szubsztanciák mind Istenből áradnak ki. Az Egyház ezért elítélte az emanációt. A hindu rendszer panenteizmusát a kereszténység (és az iszlám) Isten lealacsonyításának tekinti, mivel Isten oly magasan áll az általa teremtett világ felett, hogy az utóbbit nem szabad az ő szubsztanciája átalakulásának vagy belőle származó emanációnak felfogni.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés