Visnu (dévanágari: विष्णु ) vagy Nárájana [1] (नारायण) a hinduizmusban Ísvara, az isteni hármasság (trimúrti) egyik alakja. Ő az anyagi teremtés fenntartója és védelmezője. Követői a vaisnavák, akik szerint a legfőbb isten, és számos neve közül némelyik jelentése is ez: „aki mindent áthat, mindenbe behatol”, azaz a Brahman, a végső valóság megtestesítője.

Visnu
Dévanágariविष्णु
Szerepea vaisnavizmus legfőbb istene, a trimúrti egyik alakja. Az anyagi teremtés fenntartója és védelmezője
Nemférfi
HázastársLaksmi
Gyermekei
MantraOm Namo Bhagavate Vasudevaya
Om Namo Narayana
Szent állat
ÜnnepHoli
A Wikimédia Commons tartalmaz Visnu témájú médiaállományokat.
Visnu, a teremtő Brahmával, és feleségével Laksmival.

A világ egyensúlyának fenntartása és a jó győzelme érdekében többször is testet öltött. Megtestesülései, az avatárák a világkorszakok kritikus pillanataiban megjelennek és segítik a jót a gonosszal való küzdelmében. Legfontosabb avatárái Ráma és Krisna, a két legjelentősebb hindu eposz, a Rámájana és a Mahábhárata hősei.

Etimológia

szerkesztés

A hagyományos értelmezés szerint Visnu nevének a jelentése eredeztethető a viś szótőből, melynek jelentése: "letelepedni" (melynek rokonai: a latin vicus, angol -wich "village," szláv: vas -ves), vagy, szintén a Rigvedából: "behatolni, áthatni" így fordíthatjuk a nevet akár „A Mindent Átható”-nak.[2] Yaska, A védák egyik korai kommentátora a következőképpen jellemzi Visnut:(IAST) viṣṇur viṣvater vā vyaśnoter vā, „Ő, aki mindenben jelen van”. Szintén irja: atha yad viṣito bhavati tad viṣnurbhavati, „Az, aki kötelékektől és bilincsektől mentes, Visnu”.[3]

Adi Sankara a viś eredetét így határozza meg a Szahaszranama című műhöz íródott magyarázataiban: "mindenhol jelenlevő" ("Mivel mindent áthat, átjár, »vevesti«, ezért hívják Visnunak"). Adi Sankara kijelenti (Vishnu Purana 3.1.45- re hivatkozva): "Az Istenség legfelsőbb személyiségének ereje áthatja az Univerzumot. A szótő viś azt jelenti 'behatolni'." Szvámi Csinmajananda tovább magyarázza ezt a verset a Vishnu Szahaszranama fordításában: „A szótő vis azt jelenti: belépni. Ő az aki átjárja a tárgyakat és az élőlényeket az egész világban”. Az Upanisadok egyik mantrájában nyomatékosan szerepel: 'bárhol jelen van, ez a világ változása.' Ennélfogva ez azt jelenti, hogy Őt nem korlátozza sem tér, sem idő, sem anyag. Csinmajananda kijelenti, hogy ami mindent áthat, az Visnu."[4]

Nómenklatúra

szerkesztés

Másik ismert neve a Nárájana, amelynek jelentései:

  • az okozati vizek lakója
  • az emberiség lakhelye
  • az ember szívének lakója
  • az emberiség végső célja.

Egyéb nevei: Hari,[5] Lakshmikanta, Dzsagannatha, Govinda, Hrishikesha, Mukunda, Padmanabha, Purushottama.

A hindu mitológiában

szerkesztés

Mitológiájának kezdetekor a Rigvédában említett nap és fény isteneként még alárendelt szerepet játszott, fejlődése során, istenekkel vívott harcai jutalmául foglalta el helyét a ma ismert hindu pantheonban.

Elterjedt mitológiai ábrázolása a kozmikus tejóceánon lebegő, ezerfejű kobraágyán (Sésa a kígyó) fekvő Visnu, akinek köldökéből lótuszvirág nő ki, amelyen az ébredő Brahma, a teremtő kezdi meg munkáját.

Visnut többnyire kék színnel, fiatal férfiként, négy karral ábrázolják. Egyik kezében lótuszt tart, utalva a teremtés mítoszára másikban kagylót, amit trombitaként használhat - ez a kozmikus rezgést jelképezi, amiből a létezés kiárad, a harmadikban egy korongot, azaz a pusztító erővel bíró csakrát, a negyedikben buzogányt, a tudás szimbólumát.

Házastársa Laksmi, a gazdagság és jószerencse istennője. Járműve Garuda, a madár-ember lény. A hagyomány szerint a Gangesz folyó a lábánál ered, és egyes mitológiai ábrázolásokban a világegyetem központjában álló, az eget tartó oszloppal is azonosítják.

Megtestesülései

szerkesztés

A hinduizmusban Visnu megtestesülései (avatárái) váltak a legfontosabbakká, közéjük tartozik Krisna és egyes iskolák szerint Buddha is.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vishnu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. Leeming, David. Oxford Companion to World Mythology (angol nyelven). Oxford University Press, 278. o. (2005. november 17.). ISBN 978-0-19-028888-4 
  2. "Collected writings - Volume 12", by Helena Petrovna Blavatsky, Boris De Zirkoff, p. 149
  3. Adluri, Vishwa (2012. február 1.). „From Poetic Immortality to Salvation: Ruru and Orpheus in Indic and Greek Myth”. History of Religions 51 (3), 245–246. o. [2019. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1086/662191. (Hozzáférés: 2014. március 24.) 
  4. Swami Chinmayananda's translation of Vishnu sahasranama pgs. 16–17, Central Chinmaya Mission Trust.
  5. www.wisdomlib.org: Hari, Hāri, Hārin, Harī, Harin: 56 definitions (angol nyelven). www.wisdomlib.org, 2009. április 12. (Hozzáférés: 2023. május 6.)

(etimológia szakasz)

  • Lonely Planet könyvsorozat: India (2010), p. 1107.
  • Vanamali Gunturu: Hinduizmus. Budapest: Bioenergetic. 2005. ISBN 9639569771  
  • Rachel Storm: Keleti mitológiák enciklopédiája. Budapest: Gloria. 2000. ISBN 9639283045  
  • Baktay Ervin: Indiai regék és mondák. (hely nélkül): Móra. 1963.  
  • Visnu és hívei. In Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a Hinduizmusba. Budapest: Akkord. 2001. ISBN 9637803866  
  • Az odaadás ösvénye. In B.R.Sridhara Déva Goszvámi: Bhagavad-gíta: Az Édes Abszolút rejtett kincse. (hely nélkül): Harmónia alapítvány. 2003. 371–385. o. ISBN 963943616x  
  • A buddhista és hindu bölcselet. In Tenigl-Takács László: India története. Budapest: Medicina-A tan kapuja buddhista főiskola. 1977. 103. o. ISBN 9632438248  

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Visnu témájú médiaállományokat.