Avatára

a hinduizmusban az isten alászállása és halandó lényben (akár állatban) való megtestesülése a földön

Az avatár vagy avatára (szanszkrit: अवतार, IAST: avatāra = „alászállás”,) a hinduizmusban az isten alászállása és halandó lényben (akár állatban) való megtestesülése a földön, a világ megmentése, a törvények helyreállítása vagy híveinek megoltalmazása céljából. Eközben részben megőrzi isteni természetét, részben földi természete lesz. Ahogy Visnu egyre feljebb került a hindu panteonban, úgy az ő avatárái váltak a legfontosabbakká.[1]

Krisna, Visnu avatárája

Visnu tíz legfőbb avatárája (dasavatára) szerkesztés

A dasavatara szó jelenti Visnu tíz meghatározott „nagy alászállásá”t – Maha Avatara (dasa szanszkrit nyelven 'tíz'):

Visnu legfőbb avatárái a hinduk hite szerint a következők:[1]

Visnu 10 nagy avatárja
Név Leírás Kép Hivatkozás
Matszja Félig ember, félig hal. A hinduizmus mitikus alakja, Visnu isten első megtestesülése, avatárája. Ő az aki megmentette a világot elárasztó özönvíztől.   [2]
Kurma A teknősbéka, Visnu női avatára. A hinduizmus mitikus alakja, Visnu isten második megtestesülése.   [3]
Varáha Varáha a vadkan a hindu mitológia szerint az emberiség aranykorában, a Szatja-jugában jelent meg, hogy a Földet visszahozza az alvilág mocsarából.   [4]
Naraszimha Naraszimha az ember-oroszlán, a hinduizmus mitikus alakja, Visnu isten negyedik megtestesülése, avatárája. A hindu mitológia szerint az emberiség aranykorában, a Szatja-jugában jelent meg és Hiranjakasipu démont ölte meg.   [5]
Vámana A hinduizmus mitikus alakja, a törpe Vámana Visnu isten ötödik megtestesülése, avatárája. A hindu mitológia szerint az emberiség ezüstkorszakában, az áldozatok korában, a Tréta-jugában jelent meg és Bali démont leckéztette meg.   [6]
Parasuráma Parasuráma, az erdei vándor Visnu 6. megtestesülése.   [7]
Ráma Visnu hetedik avatárja. Tetteit a Rámájana foglalja össze.   [8]
Krisna Visnu 8. avatárja. Tetteit a Mahábhárata és a Bhagavad Gita említi. [9]
Buddha A buddhizmus központi alakja.  
Kalki Visnu végső megtestesülése a hindu mitológiában, a négy egymást követő korszak (Szatja-juga, Tréta-juga, Dvápara-juga, Kali-juga) végén, a Kali-juga lezárásánál jelenik meg.   [6]

Egyes hindu írások nem kevesebb mint 23 avatárát említenek.

Egyéb avatárák szerkesztés

Visnu többi avatárája szerkesztés

Siva avatárái szerkesztés

Siva istennek 28 avatárája ismert – főleg aszkéta és jógamester alakjában –, fontosak, de nem tettek szert olyan jelentőségre, mint Visnuéi.[1]

A többi isten avatárái szerkesztés

Az avatárák típusai szerkesztés

Kétféle avatára létezik, elsődleges és másodlagos avatára, attól függően, hogy Visnu maga „száll alá” egy személyben vagy csak felruházza azt saját isteni képességeivel.

A másodlagos avatárákat a hinduk nem imádják, csak a közvetlen, elsődleges avatárákat. Gyakorlatban ma azonban ezek közül is csak Naraszimha, Ráma és Krisna részesül tiszteletben. Összességében azonban a hinduk szerint nincs különbség aközött, hogy Visnut vagy az avatáráit imádják, hisz végül mindkét út őhozzá vezet.

Szimbolizmus szerkesztés

Sokan vallják, hogy a tíz avatára az élet és az emberiség fejlődését testesíti meg. Matszja, a hal a vízi életet; Kurma, a teknős a kétéltűséget; a harmadik állat, Varáha, a vadkan a szárazföldi életet; Naraszimha, az ember-oroszlán az ember és az állat közti átmenetet; Vámana, a törpe a tökéletlen embert; Parasuráma, az erdei vándor az ember kezdeti életmódját; Ráma király az uralkodói, Krisna a művészi és tudományos képességeket; Buddha, a Megvilágosult pedig az ember lelki érettségét.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
  2. James Lochtefeld 2002, 228-229. o.
  3. James Lochtefeld 2002, 705-705. o.
  4. James Lochtefeld 2002, 119. o.
  5. James Lochtefeld 2002, 421-422. o.
  6. a b James Lochtefeld 2002, 737. o.
  7. James Lochtefeld 2002, 500-501. o.
  8. James Lochtefeld 2002, 550-552. o.
  9. James Lochtefeld 2002, 370-372. o.

Források szerkesztés

  • Veronica Ions: Indiai mitológia. Budapest: Corvina. 1991. 50–70. o. ISBN 9631329887  
  • Bráhmanizmus. In Helmut von Glasenapp: Az öt világvallás. 6. Budapest: Gondolat-Tálentum. 50. o. ISBN 963-645-059-5  
  • Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a Hinduizmusba. Budapest: Akkord. 2001. ISBN 9637803866  

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Avatára témájú médiaállományokat.