Wikipédia

E. B. White

amerikai író

Elwyn Brooks White (Mount Vernon, Westchester megye, 1899. július 11. – North Brooklin, Hancock megye, 1985. október 1.) amerikai író. Számos gyerekeknek szóló népszerű könyv szerzője volt. A School Library Journal olvasói körében végzett 2012-es felmérésben a Charlotte's Web (1952) című könyve végzett az első helyen a száz legjobb gyermekregényt rangsoroló szavazáson. Emellett a The New Yorker magazin írója és közreműködő szerkesztője volt, valamint társszerzője a The Elements of Style angol nyelvi stíluskalauznak.

E. B. White
SzületettElwyn Brooks White
1899. július 11.[1][2][3][4][5]
Mount Vernon(wd), New York, USA
Elhunyt1985. október 1. (86 évesen)[1][2][3][4][5]
North Brooklin(wd), Hancock, Maine,  USA
Állampolgárságaamerikai[6]
Nemzetiségeamerikai
HázastársaKatharine Sergeant Angell White (1948–)[7]
GyermekeiJoel White
SzüleiJessica Wallace Hart
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Halál okaAlzheimer-kór
SírhelyeBrooklin Cemetery[9]
E. B. White aláírása
E. B. White aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz E. B. White témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

E.B. White a New York állambeli Mount Vernonban(wd)[10] született Samuel Tilly White, egy zongoraipari cég elnökének és Jessie Hart Whitenak, William Hart(wd) skót-amerikai festő lányának hatodik és egyben legfiatalabb gyermekeként.[11] Elwyn bátyja, Stanley Hart White(wd), akit Stanként ismertek, a tájépítészet professzora és a függőleges kert (zöld fal(wd)) feltalálója, tanította White-ot az olvasásra és a természeti világ felfedezésére.[12]

Mielőtt egyetemre járt volna, White az Egyesült Államok hadseregében szolgált az első világháborúban. Ezt követően 1921-ben a Cornell Egyetemen szerzett Bachelor of Arts fokozatot. Cornellben az "Andy" becenevet kapta, ahol a hagyomány ezzel a becenévvel ruház fel minden férfi diákot, akinek vezetékneve White, a Cornell társalapítója, Andrew Dickson White(wd)[13] után.[14] A Cornellnél a The Cornell Daily Sun szerkesztőjeként dolgozott osztálytársával, Allison Danziggel(wd)[15], aki később a The New York Times sportújságírója lett. White tagja volt az "Aleph Samach" és a "Quill and Dagger" társaságoknak és a "Phi Gamma Delta" ("Fidzsi") testvériségnek is.

Érettségi után White a United Pressnél (ma United Press International) és az American Legion News Service-nél[16] dolgozott 1921-ben és 1922-ben. 1922 szeptemberétől 1923 júniusáig a The Seattle Times kölyökriportere volt. Egy alkalommal, amikor White elakadt egy történet írása közben, a Times szerkesztője azt mondta: „Csak mondd ki a szavakat.”[17] Kirúgták a Times-tól, majd később a Seattle Post-Intelligencernek írt, mielőtt Alaszkában dolgozott egy tűzoltóhajón.[18] Majdnem két évig dolgozott a Frank Seaman reklámügynökségnél produkciós asszisztensként és szövegíróként[19], majd 1924-ben visszatért New Yorkba. Amikor 1925-ben megalapították a The New Yorkert, White kéziratokat nyújtott be oda. Katharine Angell(wd)[20], az irodalmi szerkesztő azt javasolta Harold Ross(wd)[21] főszerkesztőnek és alapítónak, hogy White-ot vegyék fel írónak. Hónapokba telt azonban meggyőzni őt arról, hogy jöjjön el egy megbeszélésre az irodában, és további hetekbe telt, mire meggyőzték, hogy a helyszínen dolgozzék. Végül beleegyezett, hogy csütörtökönként az irodában dolgozzon.[22]

White félénk volt a nőkkel szemben, és azt állította, hogy "túl kicsi a szíve, túl nagy a tolla".[23] De 1929-ben, egy viszony után, amely a válásához vezetett, White és Katharine Angell(wd)[24] összeházasodtak. Volt egy fiuk, Joel White(wd)[25], aki haditengerészeti építész és hajóépítő, később a Maine állambeli Brooklinban(wd) lévő Brooklin Boat Yard tulajdonosa volt. Katharine első házasságából származó fia, Roger Angell(wd)[26] esszéíró évtizedeket töltött a The New Yorker fikciós szerkesztőjeként, és jól ismert a magazin baseball-írójaként.

A Charlotte's Web-hez írt előszavában Kate DiCamillo(wd)[27] idézi White-ot, aki azt mondta: "Csak azt remélem, hogy a könyvekben elmondhatom, csak azt remélem, hogy valaha is elmondhatom, hogy szeretem a világot."[28] White szerette az állatokat, a farmokat is és a mezőgazdasági eszközöket, az évszakokat és az időjárás formáit.

James Thurber(wd)[29] White-ot csendes emberként jellemezte, aki nem szereti a nyilvánosságot, és aki a The New Yorkernél töltött ideje alatt a tűzlépcsőn keresztül kisurrant az irodájából a Schrafft's (étteremlánc) közeli üzletébe, hogy elkerülje az általa nem ismert látogatókat: 

   A legtöbben halvány kíváncsiságból és mélységes beletörődésből fakadó udvariasságból megadó gesztussal és merev vigyorral kimegyünk a mosolygó idegen elé, de White mindig a tűzlépcsőhöz ment. Kerülte a recepciós embert, ahogy a kérdezőt, a fotóst, a mikrofont, a szószéket, az irodalmi teát és a Gólyaklubot (Stork Club – manhattani éjszakai bár). Az élete az övé. Ő az egyetlen kiemelkedő író, akit ismerek, aki átsétálhat az Algonquin (Algonquin Hotel – New York-i szálloda) előcsarnokán vagy a Jack és Charlie's Archiválva 2022. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben asztalai között, és csak a barátai ismerik fel.
   – James Thurber, E.B.W., "Credos and Curios"

Élete későbbi szakaszában White Alzheimer-kórban szenvedett, és 1985. október 1-jén halt meg farmházában, a Maine állambeli North Brooklinban. A Brooklin temetőben van eltemetve Katharine mellé, aki 1977-ben halt meg.[30]

Pályafutása szerkesztés

 
White a tengerparton tacskójával, Minnie-vel

E.B. White 1925-ben publikálta első cikkét a The New Yorkerben, majd 1927-ben csatlakozott a stábhoz, és csaknem hat évtizeden át folytatta a közreműködést. A legjobban esszéiért és aláírás nélküli „Jegyzetek és megjegyzések” című darabjaiért ismerték el, és fokozatosan a magazin legfontosabb munkatársa lett. A The New Yorkernél végzett pályafutása elejétől a végéig gyakran adta meg a magazin által "Newsbreaks"-nek nevezett (rövid, szellemes megjegyzéseket sok forrásból származó furcsa szövegezésű nyomtatott cikkekhez) különféle kategóriákban, például "Block That Metafora". 1938 és 1943 között a Harper's Magazine(wd) rovatvezetője is volt.

1949-ben White kiadta a Here Is New York című rövid könyvet egy cikk alapján, amelyet a "Holiday" (utazási magazin) számára bíztak meg. Ted Patrick (Edwin Hill "Ted" Patrick) szerkesztő felkereste White-ot az esszé megírásával kapcsolatban, és azt mondta neki, hogy szórakoztató lesz. „Az írás soha nem „szórakoztató” – válaszolta White. Ez a cikk azt tükrözi, hogy az író nagyra értékeli azt a várost, amely „a magány és a magánélet ajándékát” egyaránt biztosítja lakóinak. Sötét megjegyzéssel zárul, amely érinti azokat az erőket, amelyek elpusztíthatják a várost, amelyet szeretett. Ezt a városnak írt jósló "szerelmes levelet" 1999-ben, születése századik évfordulója alkalmából adták ki mostohafia, Roger Angell bevezetőjével.

1959-ben White szerkesztette és frissítette a The Elements of Style-t. Ezt a nyelvtani és stilisztikai útmutatót az amerikai angol írók számára először William Strunk Jr.(wd)[31], White egyik Cornell-beli professzora írta és adta ki 1918-ban. A könyv White általi átdolgozása rendkívül kedvező fogadtatásra talált és későbbi kiadások következtek 1972-ben, 1979-ben és 1999-ben. Maira Kalman(wd)[32] 2005-ben illusztrált egy kiadást. Ugyanebben az évben egy Nico Muhly(wd)[33] nevű New York-i zeneszerző bemutatta a könyv alapján készült rövid operáját. A kötet szabványos eszköz a diákok és írók számára, és sok zeneszerzési órán kötelező olvasmány. A The Elements of Style teljes történetét Mark Garvey Stilized: A Slightly Obsessive History of Strunk & White The Elements of Style című művében részletezi.

1978-ban White külön Pulitzer-díjat nyert "leveleire, esszéire és munkáinak teljes tartalmára" hivatkozva.[34] 1963-ban megkapta az Elnöki Szabadság-érdemrendet, valamint tiszteletbeli tagságot kapott számos irodalmi társaságban az Egyesült Államokban. Az 1973-ban Oscar-díjra jelölt The Family That Welt Apart kanadai animációs rövidfilmet White narrálja, és az azonos című novelláján alapul.[35]

Gyerekkönyvei szerkesztés

Az 1930-as évek végén White egy unokahúga, Janice Hart White nevében fordult a gyermekirodalom felé. Első gyermekkönyve, a Stuart Little 1945-ben jelent meg, a Charlotte's Web pedig 1952-ben következett. A Stuart Little kezdetben langyos fogadtatásban részesült az irodalmi közösség részéről. Mindazonáltal mindkét könyv nagy elismerést kapott, és a Charlotte's Web Newbery kitüntetést kapott az Amerikai Könyvtári Szövetségtől, bár alulmaradt Ann Nolan Clarktól(wd)[36] a Secret of the Andes (Andok titka) című Newbery-éremmel szemben.

White 1970-ben megkapta a Laura Ingalls Wilder-érmet (Children's Literature Legacy Award) az Egyesült Államok hivatásos gyermekkönyvtárosaitól. Ezzel elismerték „jelentős és tartós hozzájárulását a gyermekirodalomhoz”. Abban az évben ő volt az Egyesült Államok jelöltje és a kétévente megrendezésre kerülő Hans Christian Andersen-díj második helyezettje is, mint 1976-ban is. Ezenkívül 1970-ben megjelent White harmadik gyermekregénye, The Trumpet of the Swan (A trombitás hattyú).[37] 1973-ban elnyerte az oklahomai Sequoyah-díjat (Sequoyah Book Award) és a kansasi William Allen White-díjat (William Allen White Children's Book Award), mindkettőt az év kedvenc könyvére szavazó diákok választották ki. 2012-ben a School Library Journal szponzorált egy olvasói felmérést, amely a Charlotte's Web-t jelölte meg a legjobb gyerekregénynek.[38]

Díjak és kitüntetések szerkesztés

1953 Newbery Medal a Charlotte's Webért 1960 American Academy of Arts and Letters Gold Medal 1963 Presidential Medal of Freedom (Elnöki Szabadságérem) 1970 Laura Ingalls Wilder Award 1971 National Medal for Literature 1977 L.L. Winship/PEN New England Award, Letters of E.B. White 1978 Pulitzer Prize Special Citation for Letters

Egyéb szerkesztés

A The E.B. White Read Aloud Award, melyet a The Association of Booksellers for Children ítéli oda azoknak a könyveknek, amelyek megtestesítik E.B. White munkáinak szellemét.

Könyvei szerkesztés

  • Less than Nothing, or, The Life and Times of Sterling Finny (1927)
  • White, E.B. (1929). The lady is cold: poems by E.B.W. New York: Harper and Brothers.
  • Thurber, James; White, E.B. (1929). Is sex necessary? Or, why you feel the way you do. New Yorker: Harper & Brothers.
  • Ho Hum: Newsbreaks from the New Yorker (1931). Intro by E.B. White, and much of the text as well.
  • Alice Through the Cellophane, John Day(wd) (1933)
  • Every Day is Saturday, Harper (1934)
  • Quo Vadimus: or The Case for the Bicycle, Harper (1938)
  • A Subtreasury of American Humor (1941). Co-edited with Katherine S. White.
  • One Man's Meat (1942): A collection of his columns from Harper's Magazine
  • The Wild Flag: Editorials From The New Yorker On Federal World Government And Other Matters (1943)
  • Stuart Little (1945)
  • Here Is New York (1949)
  • Charlotte's Web (1952)
  • The Second Tree from the Corner (1954)
  • The Elements of Style (with William Strunk Jr.) (1959, republished 1972, 1979, 1999, 2005)
  • The Points of My Compass (1962)
  • The Trumpet of the Swan (1970)
  • Letters of E.B. White (1976)
  • Essays of E.B. White (1977)
  • Poems and Sketches of E.B. White (1981)
  • Writings from "The New Yorker" (1990)
  • In the Words of E.B. White (2011)
  • The Fox of Peapack
  • Farewell to Model T
  • An E.B. White Reader. Edited by William W. Watt and Robert W. Bradford.

Esszék és tudósítások szerkesztés

  • E.B.W. (April 18, 1925). "A Sep Forward". The New Yorker. Vol. 1, no. 9. p. 21.
  • — (May 9, 1925). "Defense of the Bronx River". The New Yorker. Vol. 1, no. 12. p. 14.

Magyarul szerkesztés

Filmadaptációk szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Scott Elledge: E. B. White. A Biography. W. W. Norton & Company 1986, ISBN 0-393-30305-5
  • Anne Commire: E(lwyn) B(rooks) White. In: Anne Commire: Something About the Author. Volume 2. Facts and Pictures about Contemporary Authors and Illustrators of Books for Young People. Gale Research Book Tower, Detroit 1971, 268–271 o.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ LIBRIS, 2007. február 12. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  7. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ http://www.ala.org/alsc/awardsgrants/bookmedia/newberymedal/newberyhonors/newberymedal, 2020. február 3.
  9. ↑ Find a Grave (angol nyelven)
  10. ↑ Mount Vernon város az Egyesült Államokban, New York államban, Westchester megyében.
  11. ↑ Root, Robert L.. E.B. White: The Emergence of an Essayist. University of Iowa Press, 23. o. (1999). ISBN 978-0-87745-667-4 
  12. ↑ (2013) „Stanley Hart White and the question of 'What is Modern?'”. Studies in the History of Gardens & Designed Landscapes 33 (3), 170–177. o. DOI:10.1080/14601176.2013.807653.  
  13. ↑ Andrew Dickson White (1832. november 7. – 1918. november 4.) amerikai történész és oktató, aki társalapítója a Cornell Egyetemnek, és csaknem két évtizeden át volt az első elnöke.
  14. ↑ Building Cornell University Library's Collections: E.B. White '21. Cornell University Library . (Hozzáférés: 2019. július 11.) „"His nickname, "Andy," dates from his years at Cornell. According to Cornell tradition, all male students named White were nicknamed after Cornell's first president, Andrew Dickson White."”
  15. ↑ Allison "Al" Danzig (1898. február 27. – 1987. január 27.) amerikai sportíró.
  16. ↑ American Legion(wd) News Service
  17. ↑ Week 20 – Writing Quotations. www.joesutt.com , 2009. december 28. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
  18. ↑ Long, Priscilla: The Seattle Times fires E.B. White on June 19, 1923.. HistoryLink, 2001. július 26. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
  19. ↑ E.B. White Biography. Encyclopedia of World Biography. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
  20. ↑ Katharine Sergeant Angell White (1892. szeptember 17. – 1977. július 20.) író, a The New Yorker magazin fikciós szerkesztője volt 1925 és 1960 között.
  21. ↑ Harold Wallace Ross (1892. november 6. – 1951. december 6.) amerikai újságíró, aki 1925-ben feleségével, Jane Granttel(wd) együtt megalapította a The New Yorker magazint, és haláláig főszerkesztője volt.
  22. ↑ Thurber, James. E.B.W., Credos and Curios. Penguin Books, 124. o. (1969). ISBN 978-0-14-003044-0 
  23. ↑ Is Sex Necessary?. The Attic . (Hozzáférés: 2018. szeptember 8.)
  24. ↑ Katharine Sergeant Angell White (1892. szeptember 17. – 1977. július 20.) író és a The New Yorker magazin fikciós szerkesztője volt 1925 és 1960 között.
  25. ↑ Joel McCoun White (1930. december 21. – 1997. december 5.) amerikai haditengerészeti építész volt, aki klasszikus terveiről ismert, beleértve a W-osztályú hajókat(wd).
  26. ↑ Roger Angell (1920. szeptember 19. – 2022. május 20.) amerikai esszéíró, aki a sportról, különösen a baseballról szóló írásairól ismert.
  27. ↑ Katrina Elizabeth DiCamillo (1964. március 25. –) amerikai gyermekkönyv-író.
  28. ↑ White, E.B.. Charlotte's Web. Harper, ii. o. (1952). ISBN 978-0-06-440055-8 
  29. ↑ James Grover Thurber (1894. december 8. – 1961. november 2.) amerikai karikaturista, író, humorista, újságíró és drámaíró.
  30. ↑ Elledge, Scott. E.B. White: A Biography. New York: W.W. Norton (1984). ISBN 978-0-393-01771-7 
  31. ↑ William Strunk Jr. (1869. július 1. – 1946. szeptember 26.) amerikai angol-professzor a Cornell Egyetemen, a Stíluselemek (1918) szerzője.
  32. ↑ Maira Kalman (Tel-Aviv, 1949. november 5. –) amerikai művész, illusztrátor, író és tervező, aki az emberi állapotról szóló festményeiről és írásairól ismert.
  33. ↑ Nico Asher Muhly (1981. augusztus 26. –) amerikai kortárs komolyzenei zeneszerző és hangszerelő, aki klasszikus és popzenészekkel egyaránt dolgozott és készített felvételeket.
  34. ↑ "Special Awards and Citations". The Pulitzer Prizes. Retrieved December 2, 2013.
  35. ↑ The Family That Dwelt Apart. National Film Board of Canada, 2012. október 11. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
  36. ↑ Ann Nolan Clark (született: Anna Marie Nolan; 1896. december 5. – 1995. december 13.) amerikai írónő, aki 1953-ban elnyerte a Newbery-érmet.
  37. ↑ A trombitás hattyú (film)
  38. ↑ Bird, Elizabeth (July 2, 2012). "Top 100 Children's Novels #1: Charlotte's Web by E.B. White". A Fuse #8 Production. School Library Journal. Retrieved June 17, 2013.
  39. ↑ Garth Montgomery Williams (1912. április 16. – 1996. május 8.) amerikai művész, aki a háború utáni amerikai korszakban gyermekkönyv-illusztrátorként vált ismertté.
  40. ↑ Stuart Little, kisegér 1999-es film
  41. ↑ Stuart Little, kisegér 2002-es film
  42. ↑ Stuart Little, kisegér 2005-ös CGI film
  43. ↑ Malac a pácban 1973-as film
  44. ↑ Wilbur nagy kalandja 2003-as film
  45. ↑ Malac a pácban 2006-os film

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az E. B. White című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=E._B._White&oldid=26916951”