East 17

angol fiúegyüttes

Az East 17 (egy kis ideig E-17) egy angol fiúegyüttes. Tagjai: John Hendy, Terry Coldwell és Robbie Craig. A csapat korábbi tagjai: Brian Harvey, Tony Mortimer és Blair Dreelan.

East 17
Promóciós turné (2012)
Promóciós turné (2012)
Információk
Eredet Egyesült Királyság Egyesült Királyság Walthamstow, London
Alapítva 1991
Aktív évek 19911997
19981999
2006 – napjainkig
Műfaj Pop, dance-pop, hiphop,
Kiadó London Records
(19911997)
Telstar Records (19981999)
FOD Records (20112014)
Dax Music (2014-jelenleg is)
Kapcsolódó előadók Childliners
Gabrielle
We Are Elements
Tagok
John Hendy
Terry Coldwell
Robbie Craig
Korábbi tagok
Brian Harvey
Tony Mortimer
Blair Dreelan
Az East 17 weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz East 17 témájú médiaállományokat.

A csapat 18 db Top 20-as slágert, 4 db Top 10-es albumot jelentetett meg, és a 90-es évek elején és közepén az egyik legnépszerűbb fiúegyüttes volt az Egyesült Királyságban. Sokan a Take That riválisaként emlegették. Zenéjükben a pop és hiphop elemeit keverték, olyan dalokban, mint a House Of Love, Let It Rain vagy az It's Alright.

A csapat több mint 1,8 millió eladott albumot értékesített az Egyesült Királyságban.

A zenekar tagjaiSzerkesztés

Jelenlegi tagok:

  • John Hendy
  • Terry Coldwell
  • Robbie Craig (2014 - jelenleg is )

Korábbi tagok:

  • Brian Harvey (1991–1997, 1998–1999, 2006–2010)
  • Tony Mortimer (1991–1997, 2006, 2010–2013)
  • Blair Dreelan (2011)

KarrierSzerkesztés

A formáció (1991)Szerkesztés

Az együttes története 1991-ben kezdődött, miután Tony Mortimer a London Records kiadónál bemutatta saját zenei anyagát, azonban a lemezszerződés csak úgy jöhetett létre, hogy alapítanak egy együttest, olyan formában, ahol a lemezkiadó megköveteli tőlük. Így alakult meg az East 17 nevű fiú együttes, amely Brian Harvey, John Hendy, Mark Briggs, és Terry Coldwell tagokkal bővült.

A csapat Walthamstowban[1] alakult, mely a postai irányítószáma alapján nevezték el East 17-nek.

Walthamstow (1992–93)Szerkesztés

A dalok többségét Mortimer írta, melyek gyakran tartalmaztak rap vokálból álló verseket, hogy kiegészítsék Marvey folyékonyabb énekét. A csapatot többször támadták, mint a Take That riválisát, valamint egy "megcsinált" hiphop rap csapatnak tekintették.[2]

A csapat 1992 és 1998 között tizenkét Top 10-es slágert jelentetett meg, melyek az Egyesült Királyság kislemezlistájára kerültek fel.[3] Első debütáló Walthamstow című albumuk az Egyesült Királyság albumlistáján az 1. helyezést érte el. Az első albumról kimásolt House Of Love és a Deep című dal Ausztráliában 1994 elején hét egymást követő hétig slágerlistás 1. helyezett volt, és az Egyesült Királyságban is Top 20-as slágerek voltak. A Let It Rain című dal témája a politikáról, háborúról, békéről, egyenlőségről, szeretetről, és más politikai nézetekről szól.

Steam (1994)Szerkesztés

1994-ben megjelent a csapat 2. stúdióalbuma, melyről csupán egyetlen dal a Stay Another Day volt öt hétig slágerlistás első helyezés, és ez volt a csapat karácsonyi dala is.

Up All Night (1995-1996)Szerkesztés

Következő albumuk az Up All Night című már nem aratott akkora sikert, mint a korábban megjelentek, talán azért, mert az album zeneszerzési feladatait a csapat tagjai között osztották fel, azonban a szövegeket továbbra is Mortimer írta.

1996-ban a csapat megjelentette az If You Ever[4] című dalt, melyet Gabrielle énekesnővel közösen adtak el. A dal az Around the World Hit Singles: The Journey So Far című válogatás albumon szerepel.

Mortimer első távozása az együttesből (1997)Szerkesztés

1997 januárjában Brian Hareyt kábítószerrel való vitába keveredett,[5] amikor azt állította, hogy egy éjszaka során Ecstasy tablettákat vett be. A sajtó az 1995-ben elhunyt Leah Betts esetét vette elő, amikor is a 18 éves angol diáklány a drogok miatt halt meg.

A drogokkal való vita az együttes "szépfiú" képére is rányomta a bélyegét, majd Harveyt elbocsátották a csapatból, majd Mortimer is úgy döntött, hogy kilép az együttesből, mivel a csapat körüli botrányok csak el mérgesítették a helyzetet, így végül a zenekar 1997-ben feloszlott.[6]

Az első újraegyesülés (1998-1999)Szerkesztés

Coldwell és Hendy hatására 1998-ban Harvey visszatért a csapatba, majd szerződést kötöttek a Telstar Records kiadóval, miután otthoni stúdiójában felvett egy anyagot. A csapat neve immár E-17 lett,[5] és az ezalatt megjelent első kislemezük az Each Time volt, mely az Egyesült Királyság kislemezlistáján a 2. helyig jutott. A kezdeti lelkesedés hamar kudarcba fulladt, mivel korábbi sikereiket nem sikerült felülmulniuk, így a következő dal a Betcha Can Not Wait csupán a 12. lett a kislemezlistán, Resurrection című albumuk pedig nem került be a legjobbak közé. A lemezkiadó a csapathoz fűzött reményét elveszítette, így közös munkájuk 1999-ben félbeszakadt.

Egyéb tevékenységek (1999-2006)Szerkesztés

2001-ben Harvey Wyclef Jean Loving You című dalában közreműködött, majd később visszatért a csapat tagjaihoz néhány fellépésre. A Harvey, Coldwell és Hendy által kreaált trió több helyen is fellépett, és koncerteztek Mongóliában is 2005-ben. Harvey 2005 májusában balesetet szenvedett és műtéti beavatkozást igényelt. Ennek következtében súlyos sérüléseket szenvedett, és néhány hétig kómába esett.[7]

A második újraegyesülés, és Mortimer második távozása (2006-2009)Szerkesztés

2006 február 4-én Harvey fellépett az Egyesült Királyság egyik televíziós show műsorában, a CD.UK címűben, ahol bejelentette, hogy az East 17 újra összeáll az eredeti tagokkal. 2006 február közepén a csapat újra összeállt, és május 30-án a londoni Shepherd's Bush Empire-ban fel is léptek,[3] így ez volt az első visszatérő koncertjük. A koncert után ismét bejelentették, hogy Mortimer távozik a csapatból a Harveyval való nézeteltérésük miatt.[6]

A Channel 4 nevű brit televíziós csatorna 2007 májusában sugározta az East 17: The Reunion című dokumentumfilmet, mely az együttes sikereit, bukásait, és az újraegyesítést mutatja be.

A csapat továbbra is trióként működött Mortimer nélkül. 2006 szeptember 24-én a Strathclyde-i Egyetemen játszottak, miután DJ Collin Murray nem tudott részt venni a rendezvényen. A trió kisebb klubokban lépett fel, majd 2008 elején megjelent Fuck That[8] című kislemezük, valamint egy új album az Universalization, azonban a siker elmaradt.

A csapat 2009 június 25-én fellépett a Glastonbury[9] fesztiválon, majd 2009 novemberében a csapat Mortimerrel közösen a Born Free Alapítványt támogatták, majd felléptek a Royal Albert Hallban,[10] és előadták két legismertebb dalukat, a Deep-et, és a Stay Another Day című slágerüket. Az előadás után a tagok közösen egyetértettek abban, hogy a legjobb lenne, ha soha nem énekelnének együtt, azonban egy 2009-es BBC Rádió interjú során Tony Mortimer megemlítette, hogy újra beszélnek, és szó van 2010-ben egy újabb visszatérésre.

Mortimer második visszatérése, Harvey távozása, Dreelan érkezése és távozása (2010-2013)Szerkesztés

Mortimer 2010-ben visszatért a csapatba, Brian Harvey azonban elhagyta a csapatot, mivel a csapat többi tagjainak állítása szerint többször hiányzott a próbákról. 2011-ben a T-Mobile az East 17 House Of Love című dalát használta egy reklámjában. 2011 áprilisában bejelentették, hogy Blair Dreelann szeptemberben csatlakozott a zenekarhoz, a Back To The Future nevű turnéhoz, majd megjelent a Secret Of My Life című kislemez. 2011 szeptember 28-án Dreelan szerződéses kötelezettségek miatt elhagyta a zenekart, majd ez év november 27-én a román X Factor vendége volt.

Az East 17 5. stúdióalbuma a Dark Light, és az azt követő kislemez az I Can't Get You Off My Mind 2012-ben jelent meg.

Mortimer harmadik távozása, és Craig érkezése (2013 - )Szerkesztés

2013-ban Mortimer harmadik alkalommal hagyta el a csapatot, és érkezett Robbie Craig az együttesbe 2014 elején. Ebben az időszakban John Hendy és Terry Coldwell alkotják a zenekart.[11]

A 2015-ös koncertjük csupán 30 fős közönséget vonzott, és ennek hatására a zenekar egy órás késlekedés után kezdte meg játszani legnagyobb slágereiket, reménykedve abban, hogy az időeltolódás több embert fog vonzani a helyszínre.[12] A show után Donagh Corby készített a csapattal interjút, ahol John Hendy arról áradozott, hogy milyen csodálatos volt a show, és milyen csodálatosak az emberek, akik megjelentek a koncertjükön. Robbi Craig hozzátette, hogy a Dubliniak tudják hogy kell szórakozni.[13]

A Young Perspective című interjúban Terry Coldwell megemlítette, hogy új albumot fognak kiadni, és az új kislemezüket egyszerűen Warningnak hívják majd.

2017-ben a csapat megjelentette 6. stúdióalbumát mely a 24/7 nevet kapta. A csapat Ausztráliában közösen lépett fel a Tour Edition keretében a B*Witched nevű zenekarral, ahol részt vett az Amotic Kitten és az S Club 7 nevű együttesek is.

KoncertekSzerkesztés

SajátSzerkesztés

  • Letting Off Steam: The Around The World Tour (1994–1995)
  • Moscow Olympic Stadium (Moszkva) (1996)

Közreműködő vendégkéntSzerkesztés

  • Australia & NZ Tour (2017)

DiszkográfiaSzerkesztés

StúdióalbumokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés