Egygumójú minka

növényfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. május 25.

Az egygumójú minka (Herminium monorchis) a kosborfélék családjába tartozó, Magyarországról kipusztult növényfaj.

Egygumójú minka
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Nemzetség: Herminium
Tudományos név
Herminium monorchis
(L.) R.Br.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Egygumójú minka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Egygumójú minka témájú médiaállományokat és Egygumójú minka témájú kategóriát.

Megjelenése

szerkesztés

Az egygumójú minka 10-18 (ritkán 25) cm magas, lágyszárú, évelő növény. A virágzás során a földben található egy kerek gyökérgumója. Virágzás után egy-két indát fejleszt, ezek végén leánygumók képződnek. A szár tövén két, átellenes állású, tojásdad-lándzsás alakú, 2-7 cm hosszú levél található; az egyik jellemzően nagyobb a másiknál. A száron feljebb további egy-két, csökevényes, pikkelyszerű szárlevél fejlődik.

Június-júliusban nyílik. A laza fürtvirágzatot 12-40, minden irányba néző, zöldessárga, mézillatú virág alkotja. A külső lepellevelek (szirmok) tojásdad-lándzsásak, 2,4-3,2 mm hosszúak és 1-1,5 mm szélesek. A belső lepellevelek valamivel hosszabbak, végük ívesen hajló. A háromosztatú mézajak (labellum) 3,5-5 mm hosszú, sarkantyúja hiányzik.

Termése 3,5-6 mm hosszú, 1,5-3 mm vastag toktermés.

Elterjedése

szerkesztés

Eurázsiában honos a Brit-szigetektől egészen a Csendes-óceánig. Európában Dél-Skandináviától Bulgáriáig megtalálható. Magyarországi előfordulása bizonytalan, a 19. századi adatok alapján valószínűsíthető (de nem bizonyítható), hogy megtalálható volt az ország északnyugati részén a Fertő-tó és a Rába (Rábca) környékén. 1901-ben Kőszegtől nyugatra, a mai határ osztrák oldalán is megtalálták egy 50 egyedből álló állományát, amely azóta elpusztult.

Életmódja

szerkesztés

Síklápokon és sovány gyepeken él, néha mészkőtörmeléken, volt kőbányákban pionír növény. Mészkedvelő, élőhelyein a talaj kémhatását pH 7,4-8,1 közöttinek mérték. Nem virágzik minden évben, angliai mérések során átlagosan 20%-uk fejlesztett virágot és arányuk soha nem haladta meg a 36%-ot. Június végétől július végéig nyílik. A virágokat méhek, darazsak, legyek, bogarak porozzák be, a megtermékenyülési arány 70-95%. Termése augusztus-szeptemberre érik be. Sarjgumóival vegetatívan is jól szaporodik, hajlamos kisebb sarjtelepeket képezni.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Nagy területen elterjedt, helyenként gyakori faj, amelynek egyedszáma az utóbbi időszakban lecsökkent, Bulgáriából, Csehországból, Finnországból, Luxemburgból és Magyarországból kipusztult, tíz másik országban veszélyeztetett. Újabb hazai megjelenése nem valószínű, a környező országokban is ritka, védelemre szoruló növény.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés