Keskenylevelű ezüstfa
A keskenylevelű ezüstfa, ezüstfűz vagy olajfűz (Elaeagnus angustifolia) kis-ázsiai eredetű fa, vagy cserje. Ágai tövisesek, a hajtások, levelek és a termések ezüstös csillámszőrökkel borítottak. Nagy tűrőképességű faj, amely rossz talajokon, például szikeseken, városi körülmények között parkokban is tenyészik. A Duna–Tisza közén egyes helyeken olajfának[1] is nevezik, annak ellenére, hogy nem az olajfa (Olea) nemzetségbe tartozik. Az ezüstfűz elnevezés szintén nem keverendő össze az ezüstös fűzzel (fehér fűz) (Salix alba), aminek a kérgéből kivont szalicilsavból az aszpirint állítják elő.[2]
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Elaeagnus angustifolia L. | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Keskenylevelű ezüstfa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Keskenylevelű ezüstfa témájú médiaállományokat és Keskenylevelű ezüstfa témájú kategóriát. |
JellemzőiSzerkesztés
Kezdetben gyors növekedésű, nagy cserje, ami idővel 5-15 méter magas, gyakran ferde törzsű fává fejlődik. Az alacsonyabb példányok néha gyökérsarjakkal terjednek. Apró, bódító illatú sárga virágai a levelek hónaljában május-júniusban nyílnak. Termése ezüstös, majd idővel kissé megbarnuló, lisztes húsú csontár. Ágrendszere lazán szétálló, idős korban ívesen szétterülő. Kérge sötétbarna, puha, rostosan felrepedező, hosszú lemezekben leváló. A fejlett hónaljrügyeket viselő hosszú hajtásokon a következő évben korlátolt növekedésű törpehajtások képződnek, a lombozat jelentős részét ezek hordozzák. A fiatal hajtások ezüstösek, 1–5 cm hosszú, egyszerű, hajtáseredetű töviseket hordoznak. Az idősebb hajtások kopaszak, fényesek zöldesbarnák, majd vörösesbarnák. A hosszú hajtások rügyei tojásdadok, tompa csúcsúak, 4-7 ezüstszürke rügypikkellyel, a rövid hajtások rügyei aprók, kevés pikkelyűek. Levelei lándzsásak, 3–8 cm hosszúak, alsó 1/3-ban a legszélesebbek, ék vállúak, tompa csúcsúak, ép szélűek, felül zöldek, alul ezüstfehérek. Májusban nyíló illatos, sárgás virágai a törpe hajtások levélhónaljaiban 1-3-asával nyílnak. Termése tojásdad, 1-1,6 cm hosszú csontár (valójában álcsontár, mivel nem csak a termőből alakul ki[3]). Kezdetben szürke, pikkelyszőrös, érés után kopaszodó, sárgásbarna, ehető, lisztes állományú, a csontáron 8 hosszanti sáv található. A termés érés után a fán marad, a madarak (pl. a fenyőrigó) a téli hónapokban szívesen fogyasztják, magjait (az emésztőrendszerükön áthaladva) sokfelé elhullatják.
ElterjedéseSzerkesztés
Hazája a Földközi-tenger környékétől Mongóliáig terjed. Magyarországon parkokba, erdősávokba korábban tömegesen ültették. Erősen fényigényes, egyébként jóformán mindent kibír: a sovány, száraz, homokos vagy köves talajt, az erős sziket, a szennyezett levegőt. Síkvidéki területeinken erősen terjedő, inváziós faj. Nemzeti parkjainkban a természetes vegetációt veszélyezteti, ezért visszaszorítására komoly erőfeszítések folynak.
HatóanyagaiSzerkesztés
Drogja (Elaeagnin) alkaloidát tartalmaz.[forrás?] Áltermésében C-vitamin van, de fogyasztásra alkalmatlan.[3]
GyógyhatásaiSzerkesztés
Magas vérnyomás elleni tea készül a leveleiből, de nem forrázva, hanem áztatással langyos vízben 6-8 órán keresztül.[forrás?]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ http://epa.oszk.hu/01600/01609/00041/pdf/MFME_EPA01609_1998_neprajzi2_047-074.pdf
- ↑ N. Vermeulen. Gyógynövények enciklopédiája, ford. Dr. Almási A., Hazenauer Z., Illés B., az eredeti Hollandiában jelent meg, Budapest: Ventus Libro, 257. o. [1998] (2005). ISBN 963 9546 30 5
- ↑ a b Dános Béla: Farmakobotanika. 3. jav. kiad. Budapest: Argumentum. 2006. 250. o. ISBN 963 446 204 9
ForrásokSzerkesztés
- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények (Medicina, 1987)
- Dr. Nagy Béla (szerk.): Díszfák, díszcserjék termesztése és felhasználása – kertészeti dendrologia (Mezőgazdasági, 1980) ISBN 9632300874
További információkSzerkesztés
- botanikuskert.nyme.hu
- Jepson Manual Treatment
- Species Profile - Russian Olive Archiválva 2009. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, National Invasive Species Information Center, National Agricultural Library. Lists general information and resources for Elaeagnus angustifolia.
- USDA Plants Profile
- Ecology
- Photo gallery
- Elaeagnus angustifolia. Plants For A Future. (Hozzáférés: 2014. július 31.) (További felhasználás röviden angol nyelven)
