Elba–Lübeck-csatorna
Az Elba–Lübeck-csatorna (
németül?*) (más néven Elba–Trave-csatorna) egy mesterséges víziút Németországban Schleswig-Holstein keleti részén, amely az Elba és a Trave folyókat köti össze, 64 km-es belvízi útvonalat hozva létre az Északi-tengertől a Balti-tengerig terjedő vízválasztó szakaszon. A csatornán hét zsilip működik, északon Lübeck és délen Lauenburg városai között, a Mölln-tavak útján. [1] A modern csatorna az 1890-es években épült a Stecknitz-csatorna helyére, amely egy középkori vízfolyás volt, s ugyanazt a két folyót kötötte össze.[2]
| Elba–Lübeck-csatorna | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Németország |
| Tártomány | Schleswig-Holstein |
| Járás | Herzogtum Lauenburg |
| Települések | Lübeck, Krummesse, Berkenthin, Behlendorf, Neu Lankau, Mölln, Güster, Siebeneichen, Büchen, Witzeeze, Basedow, Lauenburg/Elbe. |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 61,55 km |
| Forrás | Elba |
| Torkolat | Trave |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elba–Lübeck-csatorna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A korábbi csatorna
szerkesztésA régebbi Stecknitz-csatorna először Lauenburgot és Lübecket kötötte össze az Old Salt Route-on az apró Stecknitz (a Trave mellékfolyója) és a Delvenau (az Elba mellékfolyója) folyók összekapcsolásával. Az 1391 és 1398 között épült Stecknitz-csatorna volt az első európai csúcsszintű csatorna és az egyik legkorábbi mesterséges vízi út Európában.[3]
Története
szerkesztés
A tizenkilencedik század végén történt német egyesülés után az új Német Császárságban csatornaépítési láz tört ki.[4] A Stecknitz-csatorna évszázadokon át üzemelt, de az újabb hajók mélyebb és szélesebb csatornákat igényeltek, és a modern mérnöki munka lehetőséget kínált a vízi út újjáépítésére és bővítésére. 1893-ban a német kormány lezárta a Stecknitz-csatornát az uszályforgalom elől, majd 1895-ben megkezdődött annak kiszélesítése és kiegyenesítése.[5][6] Az új Elba–Lübeck-csatornát II. Vilmos német császár avatta fel, és 1900-ban[7] nyitották meg a hajóforgalom számára. Ma továbbra is jelentős teherforgalmat bonyolít le, valamint festői útvonalat kínál sétahajók számára is.[8]
Technológiája
szerkesztés
A csatorna két zsilipen halad keresztül az Elbától a csatorna legmagasabb pontjáig, és öt zsilipen, amelyek a csúcstól a Travéig ereszkednek le. Mindegyikük 80 m belső hosszúsággal készült, belső szélessége pedig 12 m.[9]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Elbe–Trave Canal
- ↑ Clarke: Elbe–Lübeck Canal. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2016. szeptember 26.)
- ↑ Zumerchik, John. Seas and Waterways of the World: An Encyclopedia of History, Uses, and Issues. ABC-CLIO, 118, 121. o. (2010). ISBN 9781851097111. Hozzáférés ideje: 2016. május 27.
- ↑ Pohl: History of Hydraulic Engineering (angol nyelven). Dresden University of Technology. [2017. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 17.)
- ↑ Clarke: Stecknitz Canal. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2016. május 27.)
- ↑ (1895) „Inland Navigation in Germany”. The Geographical Journal 5, 379. o, Kiadó: Royal Geographical Society. (Hozzáférés: 2016. szeptember 28.)
- ↑ „ELBE-TRAVE CANAL OPENED.; Kaiser Makes a Speech – Description of the Undertaking”, The New York Times, 1900. június 17. (Hozzáférés: 2016. október 4.) (angol nyelvű)
- ↑ The new Lauenburg lock on the Elbe-Luebeck Canal (ELC) at km 60.15 (angol nyelven) (PDF). Wasserstraßen- und Schifffahrtsamt Lauenburg. [2017. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 10.)
- ↑ The new Lauenburg lock on the Elbe-Luebeck Canal (ELC) at km 60.15 (PDF). Wasserstraßen- und Schifffahrtsamt Lauenburg. [2017. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 10.) (PDF). Wasserstraßen- und Schifffahrtsamt Lauenburg. Archived from the original Archiválva 2017. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (PDF) 2017. január 12. Hozzáférés: 2016. október 10.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Elbe–Lübeck Canal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.