Főmenü megnyitása

Az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó angyalgyökér (Angelica) növénynemzetség egyik faja, korábban gyógy- és zöldségnövényként is használták.

Infobox info icon.svg
Erdei angyalgyökér
Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris)
Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Angyalgyökér (Angelica)
Faj: A. sylvestris
Tudományos név
Angelica sylvestris
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei angyalgyökér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei angyalgyökér témájú médiaállományokat és Erdei angyalgyökér témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

Általában 1–1,5 méter magas, lágy szárú növény, de akár 2,5 m magasra[1] is megnő. Üreges szára kívül lilás színű, kopasz, enyhén barázdált, csíkos. Levelei szintén kopaszak, sötétzöldek, az alsók kétszeresen, a felsők egyszeresen szárnyaltak, levélnyeleik hengeresek, öblösek s felfúvódott, hüvelyszerű levélalappal csatlakoznak a szárhoz. Virágai aprók, fehér vagy pirosas színűek, összetett ernyővirágzatot alkotnak. A növény július elejétől szeptember végéig virágzik. A termések szárnyas ikerkaszatok, szárnyaik ugyanolyan szélesek, mint amilyen szélesek a kaszattermések szárny nélkül.[2]

ÉlőhelyeSzerkesztés

Európában a Brit-szigeteket is beleértve, Ny-Ázsiában és Szibériában honos.[3] Réteken, magaskórósokban, ligetekben, mocsarakban, lápokban egyaránt előfordul. Erdőségekben, tarkán napfényfoltos, félárnyékos erdőszéleken és ritkán még teljesen árnyékos területeken is fellelhető. Laza (homokos), félig kötött (vályogos), valamint kötött (agyagos) talajokon is megél, s éppúgy elterjedt savanyú, mint semleges vagy bázikus kémhatású talajokon. Megtelepedik a zárt lombkoronájú erdők árnyékos belsejében, a félárnyékos nyílt lombkoronájú erdőkben és napos helyeken is. Mind nedvesebb, mind szárazabb környezetben megél, de számára a nedves lejtő a legoptimálisabb élettér. Félkultúr (legelők) és kultúr életközösségek, valamint folyópartok egyik gyorsan terjedő növénye.

ÖkológiaSzerkesztés

Napjainkban invazív gyomként tartják számon a kanadai Új-Brunswick tartományban és a Breton-foki-szigeten, Új-Skóciában. Az új-brunswicki inváziós fajokkal foglalkozó New Brunswick Invasive Species Council szerint ha nem kontrollálják a faj terjedését, akkor egész Kanadában elterjedhet, kiszorítva ezzel más vegetációkat.[4][5] Ugyanis ez a növény önbeporzó, és több ezer magot is képes egy megérlelni.

FitokémiájaSzerkesztés

Illóolajokat, keserű- és cserzőanyagokat, szerves savakat tartalmaz. Illóolajai fényelnyelő hatásúak, alkalmasak a fényérzékenység kezelésére.[2]

FelhasználásaSzerkesztés

Egészen a 20. századig zöldségként hasznosították. A könnyen eltartható növény segít megelőzni a skorbutot. Szárát frissen fogyasztották, leveleit megpárolva tartósították, s később tejjel főzve ízletes ételt készítettek belőle. Ínséges időkben az erdei angyalgyökér fontos táplálékforrás volt. A növényt szövetfestésre is alkalmazták.

Gyökerét a hagyományos osztrák gyógyászatban felhasználták belsőleg tea- vagy tinktúraként az emésztőrendszer, a légzőrendszer, valamint az idegrendszer egyes betegségeinek kezelésében, továbbá a láz csillapításában, valamint fertőzések és az influenza gyógyításában.[6]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Woodland Angelica - Angelica sylvestris. [2011. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 21.)
  2. a b Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris). In Zdenka Podhajská: Európa vadvirágai. Illusztrálta: Květoslav Hísek. Fordította: Fundárek Magda, Dr. Klokner Loránd, Mayer Judit. Bratislava: Madách Kiadó–Aventinum Kiadó. 1991. 261. o. ISBN 80-7089-146-7  
  3. Angelica sylvestris. Plants For A Future. (Hozzáférés: 2014. október 4.)
  4. Archivált másolat. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 4.)
  5. Archivált másolat. [2011. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 21.)
  6. Vogl S, Picker P, Mihaly-Bison J, Fakhrudin N, Atanasov AG, Heiss EH, Wawrosch C, Reznicek G, Dirsch VM, Saukel J, Kopp B. Ethnopharmacological in vitro studieson Austria's folk medicine - An unexplored lore in vitro anti-inflammatory activities of 71 Austrian traditional herbal drugs. J Ethnopharmacol.2013 Jun13. doi:pii: S0378-8741(13)00410-8. 10.1016/j.jep.2013.06.007. [Epub ahead of print] PubMed PMID 23770053. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23770053

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Angelica sylvestris című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés