Erdei madársóska

Erdei madársóska
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Madársóska-virágúak (Oxalidales);
Család:	Madársóskafélék (Oxalidaceae);
Nemzetség:	Madársóska (Oxalis); L., 1753
Faj:	O. acetosella;
Tudományos név
	Oxalis acetosella; L., 1753
Szinonimák
	Acetosella alba (Lam.) Kuntze; Oxalis alba (Lam.) Steud.; Oxalis americana Bigelow ex DC.; Oxalis fragrans Tod.; Oxalis leucolepis Diels; Oxalis nemoralis Salisb.; Oxalis parviflora Lej.; Oxalis taquetii R.Knuth; Oxys acetosella (L.) Scop.; Oxys alba Lam.; Oxys pliniana Bubani;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei madársóska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei madársóska témájú médiaállományokat és Erdei madársóska témájú kategóriát.

Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) a madársóska-virágúak (Oxalidales) rendjében a névadó madársóska (Oxalis) nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is elterjedt faja. Magyarul (és franciául) népiesen allelujafűnek is hívják. További népi nevei: apró fecskehere, háromlevelűfű, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, madársásdi, nyúlkenyér, nyúlsóska, sósdi.

Írország emblémája, a Szentháromság jelképe.^[1]

Származása, elterjedése szerkesztés

Az erdei madársóska Eurázsia egész északi részén elterjedt.^[2] Magyarországon ez az egyetlen őshonos madársóskaféle, de gyakori faj az erdőkben.^[3]

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Szár föld alatti, kúszó; a föld fölé emelkedő levélzet 8–15 cm magas. Csak tőlevelei vannak, ezek három, szív alakú, széles, ékvállú levélkéből összetettek. Fehér, illetve halvány rózsaszínű, pirosan erezett virágai magánosan nőnek a tőálló kocsányon, a porzók tövükön gyűrűszerűen összenőttek. Termése tok.^[1]

Életmódja, élőhelye szerkesztés

Mészkerülő; tipikusan az erdei fenyvesek és lucfenyvesek, a gyertyán- és bükkelegyes erdők aljnövényzetében nő. Szőnyegszerűen terül el, akár 1800 méter magasságban is megél.^[1]

A levelek „alvó állásban” a levélszárnyakhoz hasonlóan összecsukódnak.^[1] A közvetlen fény is hasonló, „nappali alvást” eredményez, ugyanis kifejezett árnyéknövény, ami teljes asszimilációs teljesítményét a napvilág egytizedénél éri el.

Április–októberben (főként májusban) virágzik. Nyáron másodszor is virágzik, több szirom nélküli virágot hoz létre, melyből ovális, ötszögletű termés fejlődik. Toktermése kirepíti a magokat, amikor felhasad.^[1]

Felhasználása szerkesztés

Leveleinek oxálsavtartalma miatt régebben cserzőanyagnak használták, valamint tintát is készítettek belőle.

Gyógyhatásai szerkesztés

Levelei sok C-vitamint tartalmaznak, frissítő, vízhajtó hatásúak, csökkentik a gyomorégést. Oxálsav és kálium-oxalát tartalma miatt fogyasztása nem ajánlott vesekőre hajlamos és reumás betegeknek.^[1]

Jegyzetek szerkesztés

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 58. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
↑ Clapham, A.R., Tutin, T.G. and Warburg E.F. 1968. Excursion Flora of the British Isles. Cambridge University Press. ISBN 0 521 04656 4
↑ Bartha D. – Király G. – Schmidt D. – Tiborcz V. – Barina Z. – Csiky J. – Jakab G. – Lesku B. – Schmotzer A. – Vidéki R. – Vojtkó A. – Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. – Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.

Források szerkesztés

D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 6.
Terra Alapítvány: Hazánk növényvilága
Tavaszi virágok
Oxalis acetosella L. Plants of the World Online

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Ehető-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 58. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

[2] Clapham, A.R., Tutin, T.G. and Warburg E.F. 1968. Excursion Flora of the British Isles. Cambridge University Press. ISBN 0 521 04656 4

[3] Bartha D. – Király G. – Schmidt D. – Tiborcz V. – Barina Z. – Csiky J. – Jakab G. – Lesku B. – Schmotzer A. – Vidéki R. – Vojtkó A. – Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. – Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.

[1]

[2]

[3]