Főmenü megnyitása

Az erdei rabló (Sympecma fusca) a rabló szitakötők családjába tartozó, Közép-Európától Közép-Ázsiáig előforduló szitakötőfaj. Magyarországon az egyetlen szitakötő, amely imágó formában telel át.

Infobox info icon.svg
Erdei rabló
Nőstény erdei rabló
Nőstény erdei rabló
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Család: Rabló szitakötők (Lestidae)
Nem: Sympecma
Tudományos név
Sympecma fusca
Van Der Linden, 1820
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei rabló témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei rabló témájú médiaállományokat és Erdei rabló témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

Az erdei rabló testhossza átlagosan 36,5 mm (ebből a potroh 28,5 mm), hátsó szárnyának hossza 20–22 mm. A hímek és nőstények között testméretben nincs különbség, de a nőstények szárnya és feje valamivel nagyobb. Testalkata karcsú, torának és potrohának alapszíne halványbarna-krémszínű. A potroh 3-6. szelvényének felső részén nagy, bronzos sötétbarna torpedó formájú foltok láthatóak, míg a potroh felső része sötétbarnán és gesztenyebarnán hosszában csíkozott. Szemei barnák, bár az ivarérett hímek szemének legfelső része kikékül. Szárnyjegyei világosbarnák. Pihenéskor az összezárt szárnyakon az elülső ás hátsó szárnyjegyek félig átfedik egymást. Általában barna ágakon, növényszárakon pihen meg és nehéz észrevenni.

Nagyon hasonlít hozzá a szibériai rabló (Sympecma paedisca), amelytől csak tormintázata alapján lehet elkülöníteni és Nyugat-Európától Japánig előfordul, de az Szlovákiától délebbre nem él.

ElterjedéseSzerkesztés

Dél-és Közép-Európában, valamint keleten egészen Közép-Ázsiáig megtalálható szitakötőfaj. Az utóbbi években észak felé terjeszkedik. Magyarországon gyakori és az egész országban előfordulhat.

ÉletmódjaSzerkesztés

Lárvája a növényzettel dúsan benőtt, eutrofizálódó állóvizek sekély (maximum 1 méter de általában 20 cm körül) részein található meg. A lárva igen gyors fejlődésű, a nyár során mintegy két hónap alatt átalakul imágóvá. Az imágó a víztől távol, erdős, bokros helyeken vadászik és fakéreg vagy száraz növények alá húzódva áttelel. Ő az egyetlen nálunk honos szitakötő, amely képes erre. Napsütéses, enyhe téli napokon elő is bújik. Tavasszal korán, áprilisban-májusban párzanak, majd a nőstény a vízfelszínen lebegő növénydarabok védelmébe helyezi le megtermékenyített petéit.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés