Erdei szélfű

növényfaj

Az erdei szélfű (Mercurialis perennis) a kutyatejfélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, lombos erdőkben élő, mérgező növényfaj.

Erdei szélfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Csoport: Valódi kétszikűek
Rend: Malpighiales
Család: Kutyatejfélék
Nemzetség: Mercurialis
Tudományos név
Mercurialis perennis
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei szélfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei szélfű témájú médiaállományokat és Erdei szélfű témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

Az erdei szélfű 25-40 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Gyöktörzse hosszan kúszó. Szára egyenesen felálló, nem ágazik el, alsó része általában levéltelen. Levelei átellenesen állnak, hosszúkás-tojásdadok, keskenyedő vállúak, hosszú nyelűek, szélük finoman fogazott.

Március-májusban virágzik. Apró (2-3 mm-es), sárgászöld virágai kétlakiak (a porzós és termős virágok külön növényen találhatók), levélhónaljiak és ülők. A virágok felálló fürtvirágzatot alkotnak, a porzós virágzat kis barkára emlékeztet. A szirmok száma 3, a porzóké 8-15, a bibe két termőlevélből forr össze.

Termése 7 mm-es, kétrekeszes, szőrökkel fedett toktermés.

Hasonló fajok szerkesztés

Az egynyári szélfű, esetleg a nem virágzó kicsiny gombvirág hasonlít hozzá.

Elterjedése és élőhelye szerkesztés

Európában és Nyugat-Ázsiában honos. Magyarországon gyakori.

Gyertyán- és bükkelegyes üde erdőkben, törmelékerdőkben, szurdok- és sziklaerdőkben fordul elő, néha tömegesen.

Toxicitása szerkesztés

Mérgező, minden része metilamint (mercurialint), trimetilamint és 1-2%-nyi szaponint, hermidin színanyagot (ebből oxidációval cianohermidin képződik), illóolajakat tartalmaz. Szaga átható, fejfájást okozhat.

A legelő állatok elfogyaszthatják, ilyenkor a mérgezés tünetei bágyadtság, étvágytalanság, hasmenés, hőemelkedés, a vörösvértestek szétesése miatt a plazmában hemoglobinémia, véres vizelet, sárgaság, vese- és májkárosodás. Esetenként csalánkiütés, magas láz, erős lesoványodás léphet fel, súlyos esetben nem kizárt az elhullás (inkább lovaknál).


Források szerkesztés