Kicsiny gombvirág

A kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora) az őszirózsafélék családjába tartozó, mexikói eredetű gyomnövény.

Kicsiny gombvirág
Rendszertani besorolás
Ország: Növények Csoport: Zárvatermők Csoport: Valódi kétszikűek Csoport: Asteridae Rend: Fészkesvirágzatúak Család: Őszirózsafélék Nemzetség: Galinsoga
Tudományos név
Galinsoga parviflora Cav. 1796
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kicsiny gombvirág témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kicsiny gombvirág témájú médiaállományokat és Kicsiny gombvirág témájú kategóriát.

Megjelenése

A kicsiny gombvirág 10–80 cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Gyökérzete sűrű, fehér oldalgyökérzettel ellátott orsógyökér. Zöld, hosszanti bordás, szőrtelen (vagy ritkásan, rásimulóan szőrös) szára sűrűn elágazó; egyenesen felálló, esetleg a földön elheverő. Átellenes elhelyezkedésű levelei rövid nyelűek, kihegyezett végű tojásdad vagy széles tojásdad formájúak, élük fogazott vagy hullámos. A legfelső levelek egészen keskenyek, inkább lándzsásak.

Júniustól októberig folyamatosan virágzik. Hosszú szárú, apró, gömbölyű, fészkes virágzatai álernyőt alkotnak. A fészek 4–6 mm-es; benne a csöves virágok sárgák, a szélső, sziromszerű nyelves virágok fehérek. Utóbbiak pártája kb. 5−6 mm széles és 1−2 mm hosszú.

A csöves virágok 1 mm-es, kúp alakú, fekete magot teremnek, csúcsán ezüst tollacskákból álló, koronaszerű repítőkészülékkel. A nyelves virágok termése görbe, összenyomott; repítőkészüléke keskeny sertékből áll.

Magyarországon is előforduló rokona a borzas gombvirág (Galinsoga ciliata), annak szára dúsan, elállóan szőrözött.

Elterjedése

Eredeti őshazája Dél és Közép-Mexikó 1100−2500 m feletti száraz élőhelyein található meg (először Peruból írták le, ezért egyes források innen származtatják), de mára az egész világon elterjedt, kozmopolita gyomnövénnyé vált. Európában először a párizsi botanikus kertbe került 1785-ben, röviddel később, 1794-től a madridiban is termesztették. Már 1802-ben kivadult Brémában és 1850-re egész Németországban elterjedt. Az USA-ban először 1861-ben, Ausztráliában 1866-ban, Dél-Afrikában 1893-ban észlelték.

Magyarországon az 1850-es években jelent meg; először 1856-ban Pozsonyban, majd 1858-ban Budán és Pécsett, 1866-ban Erdélyben írták le. Mára az egész országban elterjedt, különböző felmérések szerint a 33. vagy 136. legkárosabb gyomnövény. Főleg a Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben gyakori.

Életciklusa

Magyarországon elsősorban a kertek, szőlők, kapáskultúrák akár tömegesen is előforduló gyomnövénye. Kis termetű haszonnövényekben (földieper, bab) akár 50%-os termésveszteséget is okozhat. Magvai a talaj felső 1–2 cm-ben csíráznak; mélyebben akár 11 évig is csíraképesek maradnak. A csírázáshoz meleget, 22-27 °C-ot igényel, ezért csak késő tavasszal, kora nyáron kel ki. Igen gyorsan növekszik, a kikeléstől számított 6. héten már magot érlelhet. Júniustól egészen az első fagyokig virágzik. Kedvező körülmények között évente két-három nemzedéke is felnőhet.

Fény- és melegigényes, a fagyokra érzékeny. A nedves, laza, nitrogénben gazdag homok- és vályogtalajt preferálja.

Különösen a fiatal növény levelei és szárai ehetőek, nyersen salátákban és gyümölcsturmixban vagy főzve, párolva. Egyes dél-amerikai ételek fontos hozzávalója, ott termesztik is. Fehérjetartalma magasabb a spenóténál és sok kalciumot, magnéziumot, káliumot, különböző vitaminokat tartalmaz.

• 
  Virágzó hajtása
• 
  Virágai
• 
  Termései
• 
  1796-os ábrázolása

Források

• Csiszár Ágnes: Inváziós növényfajok Magyarországon Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó 2012 ISBN 978-963-334-050-9
• Kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora) Túramesék
• Galinsoga parviflora (gallant soldier) Invasive Species Compendium
• Galinsoga Julia's Edible Weeds