Erich Mielke

Erich Fritz Emil Mielke (Berlin, 1907. december 28. – Berlin, 2000. május 21.) keletnémet politikus.

Erich Mielke
A Német Demokratikus Köztársaság 3. állambiztonsági minisztere
Hivatali idő 1957. december 11. – 1989. november 18.
Előd	Ernst Wollweber
Utód	Wolfgang Schwanitz
Katonai pályafutása
Csatái	spanyol polgárháború második világháború
Született	1907. december 28. Berlin
Elhunyt	2000. május 21. (92 évesen) Berlin
Sírhely	Zentralfriedhof Friedrichsfelde
Párt	Németország Szocialista Egységpártja
Foglalkozás	katonatiszt politikus miniszter
Iskolái	Köllnisches Gymnasium
Vallás	protestáns
Díjak	Szovjetunió Hőse (1987) Lenin-rend (1973, 1982, 1987) Októberi Forradalom érdemrend (1975) Vörös Zászló érdemrend (1958, 1968, 1977, 1980) Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata emlékérem a Szovjetunió határának megvédéséért emlékérem a Fegyveres Testvériség Erősítéséért Gold medal with hero rank of GDR (1975, 1982) Munka Hőse (1964, 1967) Karl Marx-rend (1957, 1973, 1975, 1977, 1982. június, 1982. december, 1987) Scharnhorst-rend A munka zászlaja (1960) Military Order "For Services to the People and the Fatherland" (1954) Artur Becker Medal Order of Friendship (1982. december 17., 22) Order of Ho Chi Minh Jubilee Medal "50 Years of the Mongolian People's Revolution" Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérem Lengyel Köztársasági Érdemrend (1982) Patriotic Order of Merit (honor clasp) (1954) Hazafias Érdemrend (1954)
A Wikimédia Commons tartalmaz Erich Mielke témájú médiaállományokat.

Élete

Az 1920-as évek közepén fuvarozási vállalkozónak tanult, 1931-ig szállítmányozási segéd volt.

Politikai karrierje

1925-ben belépett a Németország Kommunista Pártjába (KPD). 1931 augusztusában egy berlini tüntetést követően meggyanúsították két rendőr meggyilkolásával. A Szovjetunióba menekülve a moszkvai Lenin Intézetben tanult 1932-től 1935-ig. A második világháború alatt a belga és a francia kommunista pártban tevékenykedett; 1945-ben visszatért Berlinbe, és mint a kommunista párt tagja, a város egyik kerületének rendőrkapitánya lett.

1945-1946-ban az NSZEP központi bizottsága rendészeti és igazságügyi osztályának vezetője; 1950 és 1989 között a központi bizottság tagja. 1950-től 1953-ig, majd – rövid szünet után – 1957-ig államtitkárként az állambiztonsági miniszter helyettese. 1957-től 1989-ig állambiztonsági miniszter. Előbb a parlament, a nemzeti védelmi tanács, majd 1976-tól a központi bizottság politikai bizottságának tagja. 1980-ban hadseregtábornokká nevezték ki.

Az NDK megszűnése után

1989 novemberében lemondott miniszteri tisztéről, majd a nemzetgazdaság megkárosítása miatt előzetes letartóztatásba került, ahonnan 1990 márciusában rossz egészségi állapota miatt engedték ki. Júliusban az elkülönítő táborok felállítása és a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű nyugatnémet terrorszervezet támogatása miatt újabb eljárás indult ellene. Októberben újabb elfogatóparancsot adtak ki ellene hűtlenség miatt, majd 1991-ben a berlini falnál meggyilkoltak, illetve az 1931-es rendőrgyilkosság ügyében, valamint a RAF-terroristák segítsége miatt, továbbá 1992-ben a belnémet határon meggyilkoltak közül 68 áldozat ügyében indult ellene eljárás. Az 1931-es gyilkosságban való részvétele miatt 1993-ban hat év szabadságvesztésre ítélték, amelyet két év múlva – egészségi állapota miatt – felfüggesztettek. 1998-ban – ismét egészségi állapota miatt – minden eljárást megszüntettek ellene. 2000-ben halt meg egy berlini öregotthonban. Jeltelen sírba temették a berlini központi temetőben.

Irodalom

• Trócsányi Sára: A párt kardja és pajzsa a Stasi. In: Rubicon. XVIII. évf., 2007/3. sz., 54. p.
• Wilfriede Otto: Erich Mielke. Biographie. Aufstieg und Fall eines Tschekisten. Dietz Verlag, Berlin 2000, ISBN 978-3320019761