Erythropitta celebensis
Az Erythropitta celebensis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pittafélék (Pittidae) családjába tartozó faj.[1]
Erythropitta celebensis | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Fiatal példány
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Erythropitta celebensis (Müller & Schlegel, 1845) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Erythropitta celebensis témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Erythropitta celebensis témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Salomon Müller és Hermann Schlegel írták le 1845-ben, a Pitta nembe Pitta celebensis néven.[2] Egyes szervezetek a vöröshasú pitta (Erythropitta erythrogaster) alfajaként sorolják be Erythropitta erythrogaster celebensis néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésIndonéziához tartozó Celebesz szigetén és a környéken lévő kisebb szigeteken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, cserjések, folyók és patakok környékén, valamint ültetvények és másodlagos erdők. Állandó nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 16-18 centiméter.[2]
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2019. december 30.)