Erzurumi Demeter címzetes grúz király

erzurumi szeldzsuk herceg

Erzurumi Demeter (? – 1226 után/1247), eredeti muszlim neve: Muhammad Mugith-ud-Din Turkán Sah/Gijász ad-Din, grúzul: დემეტრე/მოღის ედ-დინი, törökül: Selçuklu Prensi Muhammed Mughis ud-din Türkan Şah (Demetre), azeriül: Dmitri Qiyasəddin Türkanşah, latinul: Demetrius, rex consors Georgiae. Erzurumi szeldzsuk herceg, Grúzia címzetes királya. A Szeldzsuk-dinasztia tagja volt. Ortodox hitre tért, és ekkor vette fel a Demeter nevet. II. Kilidzs Arszlán rúmi szultán unokája.

Erzurumi Demeter
Muhammad Mugith-ud-Din Turkán Sah
Gijász ad-Din
Grúz Királyság királynőjének a férje
დემეტრე
Uralkodási ideje
1224 1226 után(1245
ElődjeBagrationi Dávid Szoszlani
UtódjaBagrationi Tejmuráz
Életrajzi adatok
UralkodóházSzeldzsuk-dinasztia
Született?
Elhunyt1226 után/1247
ÉdesapjaTogril Sah, Erzurum emírjw (?–1225)
ÉdesanyjaN., Szajf ad-Dín Begtimurnak, Ahlat[1] uralkodójának lánya
HázastársaI. Ruszudani grúz királynő (1195–1245)
Gyermekei1. Dávid (1225 körül–1293)
2. Tamar (Gürcü Hatun) (1228 körül–1286 körül)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 
A Grúz Királyság és hűbérállama, az Erzurumi Emirátus 1213-ban, Demeter későbbi anyósának, I. Tamar grúz királynőnek a halálakor

A mongol fenyegetés miatt Ruszudani, I. Tamar grúz királynő és Dávid Szoszláni lánya egy szeldzsuk herceghez, a Grúz Királyságnak hűbéres Erzurum emírjének, Togril Sahnak, II. Kilidzs Arszlán rúmi szultán fiának a fiához ment feleségül 1224-ben, akit egyes források szerint Muhammad Mugith-ud-Din Turkán Sahnak vagy csak a címe alapján Gijász ad-Dinnak hívtak,[2]

Ruszudani a bátyja, IV. György grúz király halála után foglalta el a trónt 1223-ban, miután annak fia, Bagrationi Dávid (Ulu) nem törvényes házasságból született, és ez elvileg kizárta őt a trónöröklésből, de ennek ellenére sem mindenki értett egyet egy újabb nőuralommal.

Férje a házasságával áttért az ortodox keresztény hitre. Dumin–Grebelsky (1996) szerint a Demeter nevet kapta a keresztségben. A Szeldzsuk-dinasztia 1292-ig uralkodott Grúziában, de Imeretiben egészen a XV. századig fennmaradtak, mikor átadták a helyüket az eredeti uralkodóháznak, a Bagrationi-dinasztiának, mely női ágon a Szeldzsuk-ház folytatója volt.

A Dzsingisz mongol nagykán által elfoglalt Horezmi Birodalom utolsó uralkodója, Dzsalál ad-Dín Mingburnu seregei, akiket a mongolok szorítottak nyugatra, foglalták el Tbiliszit 1226. március 9-én. A királynő ezért a nyugat-grúziai Kutaiszibe helyezte át a székhelyét.[3]

A még a sógora, IV. György uralkodása végén kezdődő mongol betörések vezettek oda, hogy végül a felesége uralkodása alatt szállták meg az országot a mongolok, és vált Grúzia a Mongol Birodalom hűbéresévé.

Fiukatt, Dávid Narint Ruszudani 1230-ban királlyá koronáztatta Kutaisziben. Sógorának fiát, Dávid Ulut, akit ellenfelei fel akarták léptetni a királynő ellen, Demeter unokaöccséhez és vejükhöz, II. Kajhuszrau rúmi szultánhoz küldte Ruszudani, és meghagyta neki, hogy erős őrizet alatt tartsa. A mongolok, hogy megkülönböztessék a két, azonos nevű, kis grúz herceget, Ruszudani fiának a Narin melléknevet adták, melynek jelentése: okos, míg elhunyt bátyja fiát az Ulu megkülönböztető névvel illették, melynek jelentése: nagy. Demeter és Ruszudani fiát a mongol nagykán, Ögödej udvarába küldte túszként, ahol nagyon jól bántak vele, de a királynő halálát állítólag a fia iránti aggódás okozta. Gelatiban, a Szent György Székesegyházban van eltemetve.

A királynő halála után mind a fia, mind pedig az unokaöccse egyszerre uralkodott mongol fennhatóság alatt. Utódai később Nyugat-Grúziát uralták csak, Imereti Királyság királyaiként egészen 1810-ig, a királyságnak az Orosz Birodalomba való bekebelezéséig.

A királynő férjének a halálozási időpontja nem ismert, de elképzelhető, hogy még a felesége előtt hunyt el vagy esetleg két évvel élte túl a királynőt.

Gyermekei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Ahlat történelmi város Bitlis tartományban Törökországban.
  2. Toumanoff (1990) azonban nem említi a nevét.
  3. Ebből a megosztottságból jött létre később az Imereti Királyság Nyugat-Grúziában.

Irodalom szerkesztés

Szakirodalom szerkesztés

  • Dumin, Stanislav & Petr Grebelsky: The Families of the Nobility of the Russian Empire, Third Volume, Princes, Moszkva, Likominvest, 1996.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Tardy Lajos: Kaukázusi magyar tükör. Magyarok, grúzok, cserkeszek a kezdetektől 1848-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
  • Toumanoff, Cyrille: Les Dynasties de la Caucasie Chrétienne de l'Antiquité jusqu'au XIXe siècle. Tables généalogiques et chronologiques, Roma, 1990.

Szépirodalom szerkesztés

  • Abasidze, Grigol: A koronás csábító, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986.

Nyelvészeti szakirodalom szerkesztés

  • Aronson, Howard: Georgian: A Reading Grammar, Columbus, Ohio, Slavica, 1982. (Grúz nyelvtan a grúz történelemre és kultúrára épülő szövegeken keresztül)

További információk szerkesztés

Előző
Bagrationi Dávid Szoszlani
Grúzia királya 
1224 – 1226 után/1245 iure uxoris
Következő
Bagrationi Tejmuráz