Főmenü megnyitása

Az eszközhatározó azt fejezi ki, hogy az alaptagban megnevezett cselekvés, történés, állapotváltozás stb. milyen eszközzel megy végbe, kinek vagy minek a segítségével valósul meg.[1] Alaptagja lehet ige (fejszével aprítja a fát) vagy igenév (főnévi: fejszével aprítani; melléknévi: fejszével aprító/aprított/aprítandó; határozói: fejszével aprítva). Az eszközhatározó lehet az alaptag kötelező vonzata, amennyiben a mondat nélküle hiányos lenne, fakultatív vonzata, amikor fontos lehet a szerkezetben, ám elhagyható vagy lehet az alaptag szabad bővítménye. Egyes más határozókhoz hasonlóan az eszközhatározó is lehet tárgyi szerepű, amennyiben a cselekvés objektumát (tárgyát) jelöli. Ez legkönnyebben azon esetekben állapítható meg, amikor a határozó tárggyal váltakozik (például: kővel dobálja a fiútkövet dobál a fiúhoz), ám ezekben az esetekben az eszközhatározó mindig vonzat, és sosem szabad bővítmény.[2] Kérdései: kivel? mivel? ki/mi által? kinek/minek a segítségével?

Az eszközhatározó a mondatbanSzerkesztés

Az eszközhatározó a mondatban mint ragos névszó, mint névutós névszó, vagy mint határozószó fordul elő.

Ragos névszó mint eszközhatározóSzerkesztés

Az eszközhatározó tipikus ragjai:

  • -val/-vel: fejszével aprítja a fát
  • -ért: aranyért vettem
  • -n; -on/-en/-ön: kukoricán hízlal, furulyán játszik
  • -tól/-től: Pistától üzenem édesanyámnak
  • -ban/-ben: vödörben hozza a vizet
  • -ból/-ből: a maga erejéből végzi a munkát[3]

Névutós névszó mint eszközhatározóSzerkesztés

A legjellemzőbb névutó a ragtalan névszókhoz kapcsolódó által illetve jellemző még a révén, útján, árán, segítségével[4] Pl. A kerítés végül elkészülhetett az új kalapács segítségével.

Határozószó mint eszközhatározóSzerkesztés

Elsősorban határozószói névmással szokás kifejezni (ezáltal, azáltal)[5]

Az eszközhatározóval rokon mondatrészekSzerkesztés

MódhatározóSzerkesztés

Az eszközhatározó a módhatározó rokona, ám az eszközhatározó azáltal mutat rá az esemény lefolyásának módjára, hogy rámutat arra az eszközre, mely által az végbemegy. Ennek egyik jele, hogy felelhetnek a módhatározók hogyan? miképpen? kérdéseire.[6]

Eszközlő határozóSzerkesztés

Az eszközlő határozó a műveltető ige fakultatív vonzata (kimosatja a ruhát a feleségével), vagy a passzív jelentésű igék, igenevek vonzata (A levél a küldött által olvastatott fel), lehet -val/-vel ragos főnév (A barátjával hozatja be a vizet), által névutós főnév (a barátja által hozatja be a vizet), vagy főnévi névmás (Velem hozatja be a vizet). Az eszközhatározóval ellentétben az eszközlő határozó a cselekvőt, és nem a szimpla eszközt nevezi meg. Tehát például a vödörrel hozatja be a vizet szerkezet esetében a vödörrel -val/vel ragos főnév eszközhatározó, míg a barátjával hozatja be a vizet szerkezetben a barátjával eszközlő határozó. A kettő megkülönböztetésének módja a műveltető ige cselekvővé alakítása: míg a vödörrel hozza be a vizet eszközhatározós mondat jól formált, addig a *barátjával hozza be a vizet nem az. Az eszközlő határozós szerkezet esetében az eszközlő határozónak az átalakítás után alanyesetben kellene állnia: a barátja hozza be a vizet.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Keszler Borbála (szerk.): Magyar grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000, pp. 446-447.
  2. H. Molnár Ilona: Az igei csoport, különös tekintettel a vonzatokra. Általános nyelvészeti tanulmányok VI, Budapest, pp. 229-270.
  3. Keszler Borbála (szerk.): Magyar grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000, pp. 446-447.
  4. Tompa József (szerk.): A mai magyar nyelv rendszere - Leíró nyelvtan II. Mondattan, Akadémiai Kiadó, Bp. 1962. pp. 208.
  5. Keszler Borbála (szerk.): Magyar grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000, pp. 446-447.
  6. Tompa József (szerk.): A mai magyar nyelv rendszere - Leíró nyelvtan II. Mondattan, Akadémiai Kiadó, Bp. 1962. pp. 206-207.
  7. Keszler Borbála (szerk.): Magyar grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000, pp. 446-447.