Eszkimó nyelvek
Az eszkimó nyelvek az eszkimó-aleut nyelvcsalád nagyobbik ágát alkotják. A nyelvcsalád kisebbik ágától, az aleuttól jól elhatárolódnak bizonyos közös vonásaik révén. A különböző eszkimó csoportok beszélik őket, bár a nyelvvesztés (Grönlandot kivéve) mindenütt jelentős.
Osztályozás
szerkesztésAz eszkimó nyelvek az eszkimó-aleut nyelvcsalád nagyobbik ágát alkotják. Az aleut az egyetlen bizonyíthatóan rokon egyéb nyelv, tőle az említett közös jellegzetességek révén különülnek el (például inkorporáló és poliszintetikus vonások, ergatívuszi szerkesztés jellemzi őket; a nyelvcsalád kisebbik ágára, az aleutra e vonások kevésbé jellemzőek).
A paleoszibériai nyelvcsalád hipotéziseként ismert (különféle) rokonítások vitatottak. Például az uráli és az indoeurópai nyelvcsaláddal próbálták rokonítani, előbbivel például a birtokos személyragozás, utóbbival bizonyos egyeztetések léte miatt.[1]
Az egymáshoz közeli eszkimó csoportok nyelve általában kölcsönösen érthető, de hosszabb nyelvlánc esetén már jelentősek lehetnek a különbségek. Nyelveik csoportosításánál tehát vegyük figyelembe, hogy egyes esetekben kontinuumokról van szó. Általában jupik és inuit ágat különböztetünk meg. A nemrég kihalt szirenyiki eszkimó nyelv besorolása vitatott: a jupik és az inuit melletti önálló ágnak tekintik, vagy a jupikhoz sorolják.
A szókincs jellegzetességei
szerkesztésSok más természeti néphez hasonlóan kevés számnevet használnak (bár többet, mint a régi ausztráliai őslakók). Ugyanakkor legtöbb nyelv kifinomult árnyalatok megkülönböztetését tette lehetővé sok téren:
- Egyes szavakra (például a rozmár megnevezésére) sok megnevezés állt rendelkezésre, aprólékos jelentésbeli eltéréssel (például az állat kora, testhelyzete szerint).[2] Az élővilág kifinomult árnyalatokat megkülönböztető megnevezésrendszerét más természeti népeknél is dokumentálták (ausztrál őslakók).[3]
- Kb. egy tucatnyi mutatónévmást használtak.[4][5] Ezek nemcsak a mutatott dolog közellétére vagy távollétére utalhatnak, hanem mozgására (például közeledés, elhaladás), láthatóságára (például a látóhatáron túl) is.[2]
Nyelv és hiedelemvilág
szerkesztésAnimisztikus hiedelemviláguk a nyelvi jelenségekben is tetten érhető.
Nyelvi tabuk
szerkesztésAz ausztrál őslakókhoz hasonlóan,[3] nyelvi tabuk lépnek életbe haláleset alkalmával: tilos a halott nevét kimondani. A tabu egy jó darabig, például a „reinkarnációig” tart (valójában itt sok helyi variáció lehetséges). Mivel sok személynév egyúttal köznév is, ezért elszigetelt közösségekben a halotti névtabu az érintett szavak megváltozását vonhatja maga után, ezzel szemben a más csoportokkal rendszeres kapcsolatot tartó közösségben a nyelvi tabu föloldása után visszaáll az eredeti szóhasználat, hiszen a folytonos külső hatásnak köszönhetően nem kopik ki a köztudatból az eredeti kifejezés.[6]
Közösségen belüli több nyelvváltozat
szerkesztés
Bevezetésként megint csak említsük meg az ausztrál bennszülötteket, ahol a közösségen belüli nyelvváltozatok több formában is jelen vannak (anyósnyelv, titkos ceremoniális nyelv).[3]
A közösségen belüli több nyelvváltozat létét az eszkimók is ismerik. Az eszkimó samanizmus egyik érdekessége (bár ezzel nem áll teljesen egyedül a samanizmus címkével illetett többi kultúra között[8]), hogy a sámán sajátos (archaizmusokból és metaforákból álló) nyelvet használhat a szellemekkel való érintkezésben.[9][10] Hasonló sajátos nyelvet használhat esetleg az anya is a csecsemővel kapcsolatos egyes rítusok során.[11] Nagytudású emberek képesek mondataik minden egyes szavát sajátos külön nyelvükön mondani.[12]
Egyéb kódrendszerek
szerkesztésA hangokat jelölő (eredeti) írásról nem tudunk. Események képregényszerű ábrázolása (a mozzanatok részben lineáris rendben való megrajzolása) azonban előfordul[13] (agyarvésetek[14]).
A legtöbb esetben latinbetűkkel (vagy a szibériai eszkimók esetén cirillbetűkkel) írják át az eszkimó szavakat (szükség esetén mellékjelek használatával). Készült sajátos írás is, azonban ez is modern fejlemény.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Pusztay János: Nyelvek bölcsőjénél. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.
- ↑ a b Menovščikov, G.A. (ugyanaz a szerző, mint Menovscsikov, ill. Меновщиков, csak más átírásban): Popular Conceptions, Religious Beliefs and Rites of the Asiatic Eskimoes. Megjelent Diószegi Vilmos és Hoppál Mihály szerkesztésében: Folk Beliefs and Shamanistic Traditions in Siberia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968, 1996.
- ↑ a b c Vászolyi Erik: Ausztrália bennszülött nyelvei. L'Harmattan Kiadó (Kultúrák keresztútján), Budapest, 2003. ISBN 963 9457 18 3
- ↑ Г.А. Меновщиков: Грамматиκа языка азиатских эскимосов. Часть первая. Академия Наук СССР. Москва • Ленинград, 1962. (Magyar átírás és jelentés: Menovscsikov, G.A.: Az ázsiai eszkimók nyelvének nyelvtana, I. kötet. Szovjet Tudományos Akadémia, Moszkva • Leningrád, 1962.)
- ↑ Г.А. Меновщиков: Язык сиреникских эскимосов. Фонетика, очерк морфологии, тексты и словарь. Академия Наук СССР. Институт языкознания. Москва • Ленинград, 1964. (Magyar átírás és jelentés: Menovscsikov, G.A.: A szirenyiki eszkimók nyelve. Szovjet Tudományos Akadémia, Moszkva • Leningrád, 1964.)
- ↑ Kleivan, I. and Sonne, B.: Eskimos / Greenland and Canada. (Series: Iconography of religions, section VIII /Artic Peoples/, fascicle 2). Institute of Religious Iconography • State University Groningen. E.J. Brill, Leiden (The Netherland), 1985. ISBN 90 04 07160 1.
- ↑ Fienup-Riordan, Ann. 1994:206
- ↑ Eliade 2001:100–101
- ↑ Freuchen 1961:227
- ↑ Merkur 1985:6,33
- ↑ Merkur 1985:14
- ↑ Merkur 1985:7
- ↑ Lips, Julius: A dolgok eredete. Gondolat, Budapest, 1962
- ↑ Burch, Jr, Ernest S. és Forman, Werner: The Eskimos. University of Oklahoma Press, Norman, 1988.
Források
szerkesztés- Fienup-Riordan, Ann. Boundaries and Passages: Rule and Ritual in Yup'ik Eskimo Oral Tradition (angol nyelven). Norman, OK: University of Oklahoma Press (1994)
- Freuchen, Peter. Book of the Eskimos (angol nyelven). Cleveland • New York: The World Publishing Company (1961)
- Eliade, Mircea. A samanizmus, Osiris könyvtár sorozat. Budapest: Osiris Kiadó (2001). ISBN 963 379 755 1
- Kleivan, Inge, B. Sonne. Eskimos: Greenland and Canada, Iconography of religions, section VIII, "Artic Peoples", fascicle 2 (angol nyelven). Leiden, The Netherlands: Institute of Religious Iconography • State University Groningen. E.J. Brill (1985). ISBN 90-04-07160-1
- Merkur, Daniel. Becoming Half Hidden: Shamanism and Initiation among the Inuit (angol nyelven). Stockholm: Almqvist & Wiksell (1985). ISBN 91-22-00752-0