A számelméletben az Euler-szorzat a Dirichlet-sor prímszámokkal indexelt kiterjesztése a végtelenbe. Az elnevezés abból ered, hogy a Riemann-féle zéta-függvény esetét Euler tanulmányozta, és ő bizonyította be annak végtelen szorzat reprezentációját.

Definíció szerkesztés

Általában, ha az a függvény multiplikatív, akkor a

 

Dirichlet-sor egyenlő a következővel:

 

ahol a szorzatot a prímek fölött veszik, és   éppen az

 

összeg.

Hogyha ezeket formális generátorfüggvénynek tekintjük, akkor adódik, hogy egy efféle formális Euler-szorzat kiterjesztése szükséges és elégséges feltétele az a függvény multiplikativitásának. Eszerint   azoknak a különböző   értékeknek szorzata, ahol p prímosztója n-nek, és n prímtényezős felbontásában p éppen k-szor szerepel.

Speciálisan, ha   teljesen multiplikatív, akkor   egy mértani sor. Ekkor

 

mint a Riemann-féle zéta-függvény esete, és általánosabban, a Dirichlet-karakterek esetén.

Konvergencia szerkesztés

A gyakorlatban a végtelen soroknak azok a speciális esetei érdekesek, amikor a sor abszolút konvergens. Ezen a tartományon a sor összege nem lehet nulla, így itt a tényezők sem lehetnek nullák.

A moduláris formák tétele szerint tipikus, hogy itt a nevezők másodfokú polinomok. Az általános Langlands-elmélet tartalmaz egy hasonló fejtegetést az m-edfokú polinomokkal kapcsolatban, és a reprezentációelmélet is hasonlót mond GLm-ről.

Példák szerkesztés

A Riemann-féle zéta-függvényhez kapcsolódó Euler-szorzat a mértani sor összegének felhasználásával

 .

A   Liouville-függvényre

 

Reciprokaikat felhasználva a   Möbius-függvény két Euler-szorzata

 

és

 

A kettő hányadosa:

 

Mivel páros számokra a Riemann-féle zéta-függvény értéke   és egy racionális szám szorzata, ez a végtelen szorzat racionális számot ad értékül páros hatványokra. Például, mivel  ,  , és  ,

 
 

és így tovább, ami Ramanudzsan első eredménye. Ez a végtelen szorzat a következővel is ekvivalens:

 

ahol   az n különböző prímosztóinak számát jelöli. és   a négyzetmentes osztók száma.

Hogyha   az N konduktor Dirichlet-karaktere, akkor   teljesen multiplikatív, és   csak n maradékosztályától függ modulo N, és   akkor és csak akkor, ha n nem relatív prím. Ekkor

 .

Itt kényelmesebb elhagyni az N konduktor prímosztóit a szorzatból. Ramanudzsan megpróbálta általánosítani az Euler-szorzatot a zéta-függvényre:

 

minden  -re, ahol   a polilogaritmus.  -re a fenti szorzat nem más, mint  

Ismert konstansok szerkesztés

Sok ismert konstansnak van Euler-szorzatos kifejtése:

A Leibniz-formula a π-re:

 

értelmezhető Dirichlet-sorként az egyetlen modulo 4 Dirichlet-karakter segítségével, és szuperpartikuláris arányok Dirichlet-szorzatává alakítható:

 

ahol minden számláló prím, és a nevező a legközelebbi néggyel osztható szám.[1]

További Euler-szorzatok:

Ikerprím-konstans:

 

Landau-Ramanudzsan-konstans:

 
 

Murata-konstans (A065485 sorozat az OEIS-ben):

 

Erősen gondtalan konstans    A065472:

 

Artin-konstans  A005596:

 

Landau-konstans  A082695:

 

Gondtalan konstans    A065463:

 

Reciproka  A065489:

 

Feller-Tornier-konstans  A065493:

 

Kvadratikus osztályszám konstans  A065465:

 

Totient összegzési konstans  A065483:

 

Gondtalan konstans  A065464:

 

Erősen gondtalan konstans  A065473:

 

Stephens-konstans:  A065478:

 

Barban-konstans:  A175640:

 

Heath-Brown–Moroz-konstans  A118228:

 

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • G. Polya, Induction and Analogy in Mathematics Volume 1 Princeton University Press (1954) L.C. Card 53-6388 (A very accessible English translation of Euler's memoir regarding this "Most Extraordinary Law of the Numbers" appears starting on page 91)
  • Apostol, Tom M. (1976), Introduction to analytic number theory, Undergraduate Texts in Mathematics, New York-Heidelberg: Springer-Verlag, ISBN 978-0-387-90163-3* G.H. Hardy and E.M. Wright, An introduction to the theory of numbers, 5th ed., Oxford (1979) ISBN 0-19-853171-0 (Chapter 17 gives further examples.)
  • George E. Andrews, Bruce C. Berndt, Ramanujan's Lost Notebook: Part I, Springer (2005), ISBN 0-387-25529-X
  • G. Niklasch, Some number theoretical constants: 1000-digit values"