Földi Tivadar

(1932–2006) magyar villamosmérnök, fizikus, feltaláló, űrkutató
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2018. augusztus 13.

Földi Tivadar (19322006) villamosmérnök, fizikus, feltaláló, űrkutató, a Budapesti Műszaki Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója volt. Mintegy 40 találmánya ismert, melyek közül több világszabadalom is volt.

Földi Tivadar
Született1932
nem ismert
Elhunyt2006
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásavillamosmérnök, fizikus, feltaláló, űrkutató, egyetemi oktató
SablonWikidataSegítség

Munkássága

szerkesztés

A Műegyetem elvégzése után hosszú ideig Simonyi Károly mellett volt tanársegéd a BME-n. A 80-as évek közepén ment át az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol az Általános Technika Tanszéken dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Kutató munkájának a középpontjában a villamosságtan, a fizika és az anyagtudományok álltak. Ismertebb találmányai a nagy erősségű reflektor, az elektrosztatikus elven működő porgyűjtő, valamint a Hunveyor űrszonda modell. Ez utóbbi a planetáris felszínek kutatásánál is fölhasználást nyert.

A Hunveyorra is tervezett porgyűjtőt Földi Tivadar 1999-től a holdi légkör modellezésénél is fölhasználta. 2001-ben írt több közleményében (társszerzőkkel) mutatott be egy olyan modellt, amely értelmezi a holdi lebegő porfelhő kialakulását elektrosztatikus elven. Ezt a modellt használta föl azután a holdi víz jelenlétének előrejelzésére. Mivel a földi mágneses tér uszálya minden telihold idején végig söpör a Holdon, az ionizált formában benne jelen lévő hidroxil molekulák egy kicsiny mértékű, de havonta ismétlődő utánpótlást adnak a holdi vízkészlethez. Ez a molekuláris mennyiség évmilliók alatt egy egyensúlyi eloszlást hozott létre a Holdon. A talaj porszemcséihez kapcsolódó vízmolekulák időlegesen elszakadva a felszín közeli szemcséktől, a nap sugárnyomásának hatására a pólusvidékig vándorolnak az évmilliók során és ott fölhalmozódhattak. A holdi por és a holdi víz jelenségkörének elektrosztatikus összekapcsolásával Földi Tivadar fontos irányt jelölt ki a kutatásban. Ma ezt az irányvonalat követi például a NASA egyik programja is, melynek fő műszeregyüttese a LADEE űrszonda lesz.

  • Földi T., Bérczi Sz. (2001): The source of water molecules in the vicinity of the Moon. In Lunar and Planetary Science XXXII, Abstract #1148, Lunar and Planetary Institute, Houston (CD-ROM).
  • Földi T., Bérczi Sz. (2002): Electrostatic Modelling of the Lunar Soil - How Electrostatic Processes in the Lunar Dust May Generate the Ion-Cloud Levitating above the Surface on the Moon - Experiments in a Model Instrument. ’’Acta Mineralogica et Petrographica, Szeged’’, XLIII. 55-58. (HU ISSN 0365-8006)
  • Pendleton, Y.J., S.P. Worden, M. Bicay, and J.L. Heldmann (2007): Dust Analysis at the Moon. NASA Advisory Council Workshop on Science Associated With the Lunar Exploration Architecture. Tempe, Arizona, USA

Külső hivatkozások

szerkesztés