A Führer német szó, jelentése magyarul vezér/vezető. Adolf Hitler vezetői címeként és megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, mintája Benito Mussolini duce címe volt. Először a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában.[1] A címet azonban mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól.[2] A Thälmann életéről készített 1955-ös film alcímében is megjelenik a Führer kifejezés (Führer seiner Klasse, osztályának vezére).[3]

A Német Birodalom führere és kancellárja
Der Führer und Kanzler des Deutschen Reiches

Adatok
Országnáci Nemzetiszocialista Németország
MegszólításMein Führer
ElsőAdolf Hitler
UtolsóAdolf Hitler

Hivatal kezdete1934. augusztus 2
Hivatal vége1945. április 30

ElődKancellár
Birodalmi elnök
UtódKancellár
Birodalmi elnök
SablonWikidataSegítség
Adolf Hitler zászlaja

A nemzetiszocialista hatalomátvétel és Paul von Hindenburg elnök halála után, 1934. augusztus 2-án Hitler Vezér és birodalmi kancellárként egyesítette az államfői és kormányfői posztot. Egyúttal ő lett a Harmadik Birodalom legfőbb bírója, a hadsereg főparancsnoka, és az ő kezében összpontosult mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom. Az összes miniszter és hivatalnok neki tartozott felelősséggel, valamint a hadsereg rá esküdött fel. Mindezek ellenére a propaganda igyekezett úgy beállítani, hogy a Führer csupán első az egyenlők között, és a korlátlan hatalmat csakis a népért gyakorolja. A nagy hatalommal együtt megvalósult a Führerprinzip, vagyis a vezérelv elmélete is, és mindent Hitler akaratának rendeltek alá.[4]

Hasonló címek szerkesztés

Sok politikus akadt a történelem során, aki a Führerhez hasonló címet vett fel, hogy kifejezze hatalmát. A második világháború idején ez főleg fasiszta államokban és jobboldali diktatúrákban volt jellemző, ám a hidegháború idején több kommunista politikus is használta ezeket.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vitári Zsolt: Az NSDAP születése. Új párt a köztársaság ellen, 1919-1925. nemettortenelem.tti.btk.pte.hu. [2015. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 26.)
  2. Rubicon: Párthadseregek a weimari köztársaságban, XXII. évfolyam 217. szám, 2011/05, ISSN 0865-6347, 21–24. old.
  3. Der ostzonale Thälmann-Film. Zeit Online. (Hozzáférés: 2015. április 21.)
  4. Pólay Elemér: A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog, 1939