Füstös csibealka
A füstös csibealka (Ptychoramphus aleuticus) a madarak osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és az alkafélék (Alcidae) családjába tartozó Ptychoramphus nem egyetlen faja.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Ptychoramphus aleuticus (Cassin, 1811) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Füstös csibealka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Füstös csibealka témájú médiaállományokat és Füstös csibealka témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt John Cassin amerikai ornitológus írta le 1811-ben, az Uria nembe Uria Aleutica néven.[3]
Alfajai
szerkesztés- Ptychoramphus aleuticus aleuticus (Pallas, 1811)
- Ptychoramphus aleuticus australis van Rossem, 1939[2]
Előfordulása
szerkesztésA Csendes-óceán északi részén, Kanada, az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén és Mexikó területén honos.
Természetes élőhelyei a sziklás tengerpartok és szigetek, valamint a nyílt óceán. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 23 centiméter, testtömege 150-200 gramm.[5]
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy, de gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
