Főmenü megnyitása

A FAMAS (FA – Fusil Automatique vagy Fusil d’Assault, MAS – Manufacture d’Armes St. Étienne; azaz A St. Étienne-i fegyvergyár automata puskája) a franciaországi a Saint-Étienne-i fegyvergyár által tervezett és gyártott gépkarabély.

FAMAS F1
FAMAS dsc06877.jpg

Típus Gépkarabély
Ország Flag of France.svg Franciaország
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1979(1975)–
Használó ország Franciaország hadereje
Műszaki adatok
Űrméret 5,56 mm
Lőszer 5,56×45 mm NATO
Tárkapacitás 25 db szekrénytárban és 30 db STANAG szekrénytár
Működési elv emelőkarral késleltetett tömegzár
Tömeg3,55 kg kg
Fegyver hossza757 mm
Csőhossz488 mm
Elméleti tűzgyorsaság900 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség960 m/s
Max. lőtávolság876 m
Irányzék típusa nyílt vagy optikai

TörténetSzerkesztés

A FAMAS kifejlesztését, a második világháborút követően a francia haderőnél rendszerben álló 7,5 × 54 mm puskalőszert használó MAS 49, MAS 49/56 puskák és a 9 × 19 mm-es pisztolylőszert tüzelő MAT 49 géppisztoly elavultsága hozta elő, ezek a fegyverek a gyarmati háborúkban még megállták a helyüket, de a hatvanas években népszerű köztes lőszereket tüzelő modern gépkarabélyok már messze felülmúlták őket. A Francia Védelmi Minisztérium utasítására a szárazföldi csapatok vezérkara elkezdte egy általános használatú karabély műszaki és harcászati követelményeit, a cél egy olyan fegyver kifejlesztése ami nem csak a gyalogsági puskát, de a géppisztolyt és a golyószórót is felváltja.

Az új gépkarabély kifejlesztése 1967-ben vette kezdetét, a vezető mérnök Paul Tellié (1919-2014) volt, 1970-től a puskát az 5,56 × 45 mm-es lőszer tüzelésére alakították ki. A fegyvert a csapatpróbák során megfelelőnek ítélték, de a gyártás akadozott, az első példányok csak 1979-ben kerültek a csapatokhoz – a 79-es díszszemlén az ejtőernyősök már az új fegyverrel vonultak fel. A fegyver a nemzetközi szakirodalom FA MAS-ként tartja számon, hivatalos megjelölése az F3. A FA MAS késleltetett tömegzárral készül.

Szerkezeti kialakításaSzerkesztés

A FA MAS gépkarabély késleltetett tömegzárral készül, de a késleltető a jól bevált görgő-pár helyett, egy emelő. Az emelő nyugalmi helyzetben a hosszabb kar a függőlegestől 35 fokos szögben hátradőlve áll, a rövidebb kar egy keresztirányú csapra támaszkodik, ilyenkor az emelőkar szilárdan összekapcsolja a zárvezetőt, a zártömböt és a tokot. A lövés pillanatában a keletkező, hátrafelé ható erő hátralöki a zártömböt, de nem mozdul azonnal mert a zárszerkezet elemei szilárdan támasztják azt. Amikor a zárvezető elindul hátrafelé a zártömb szilárdan támasztja a hüvely fenekét. Mikor az emelő 40 fokos szögben hátrabillen, a rövidebb kar már nem támaszkodik a tok keresztirányú csapjára, és az egész zár megindul hátrafelé. A fegyver tűzváltó szerkezete két részből áll, a hagyományos biztosító/egylövés/sorozat egy kis emelőkar a sátorvason belül, a három lövésből álló sorozatot a válltámasz alatti emelőkarral lehet választani. A lángrejtő és a cső keresztirányú bordái a fegyvert puskagránát kilövésére is alkalmassá teszi.

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • Kiss Á. Péter – (1998): A gépkarabély és használata, Zrínyi kiadó, Budapest ISBN 963-327-317-X

ForrásokSzerkesztés