Főmenü megnyitása

A fantázia egy zenei műfaj, amelynek a gyökerei az improvizációban keresendők.

A barokk és klasszikus zenébenSzerkesztés

A barokk és klasszikus zenében a fantáziák általában billentyűs hangszerekre íródtak, gyors futamokkal és némi fugatikus elemmel. A barokkból Johann Sebastian Bach Kromatikus fantázia és fúga (BWV 903 - csembaló), g-moll, illetve c-moll fantázia és fúga (BWV 542, 537 - orgona) a példák, a klasszikból Wolfgang Amadeus Mozart d-moll fantáziája (KV. 397 - fortepiano), de írtak fantáziákat más hangszerekre (például Georg Philipp Telemann hegedű- és fuvolafantáziái). Angliában a gambákra írt műveket is jelentette.

A romantikus zenébenSzerkesztés

Ugyan a fantázia a romantikus zene időszakában improvizációt jelentett, ezeket a műveket is rögzítették (pl. Chopin, Schumann).

A kortárs zenébenSzerkesztés

A fantázia a kortárs zenében is jelen van, pl.