Faragó György (jogász)

Faragó György (Kecskemét, 1902. május 15. – Budapest, 1985. január 24.) magyar jogász, belügyi államtitkár.

Faragó György
Született	1902. május 15. Kecskemét
Elhunyt	1985. január 24. (82 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász politikus
Tisztsége	Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1945–) államtitkár (1947. június 14. – 1948. július 13., Belügyminisztérium) magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1948. augusztus 4.)
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1926, jogtudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Apja mészkereskedő, majd kútfúró mester volt. Ő maga a budapesti VI. kerületi Állami Főgimnáziumban érettségizett, tanulmányai mellett házitanító is volt. Később a Kereskedelmi Akadémia főiskolai tagozatán tanult tovább, végzése után pedig ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselője lett. Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1926-ban abszolutóriumot szerzett, majd 1931-ben letette az ügyvédi és bírói szakvizsgát is, ami után ügyvédi irodát nyitott.

1939-ben lett tagja a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak (MSZDP), majd 1944-ben – feleségével együtt – bekapcsolódott az antifasiszta mozgalomba; ugyanebben az időben tagja lett a Stollár Béla vezette Klotild utcai fegyveres ellenállási csoportnak. 1945 után az MSZDP VII. kerületi pártszervezetének elnöke, továbbá a párt színeiben a Fővárosi Végrehajtó Bizottság és az ellenőrző bizottság tagja is lett; ügyvédi tevékenységét egyidejűleg felfüggesztette. Rövid időn belül alelnökké, majd elnökké választották a Közalkalmazottak Országos Szabad Szakszervezetében; szintén 1945-ben tagja lett a Magyar Partizán Szövetségnek is.

1945. szeptember 1-jén kinevezték a Kincstári Jogügyi Igazgatóság vezetőjévé, amely pozícióból 1947. június 14-én mentették fel, egyidejűleg kinevezték a Dinnyés-kormány belügyi politikai államtitkárának. Az 1947. augusztusi országgyűlési választásokon az MSZDP országos listájáról bekerült a törvényhozásba, 1948. július 13-án pedig visszahelyezték 1947 előtti, kincstári pozíciójába is. Mivel e tisztsége összeférhetetlennek minősült a parlamenti képviselőséggel, mandátumáról 1948. augusztus 4-én lemondott.

A szociáldemokrata párt XXVI. kongresszusán, 1948. március 8-án a párt Ellenőrző Bizottságának tagjává választották, a pártegyesítéskor pedig belépett az újonnan létrejött Magyar Dolgozók Pártjába (MDP). 1949. augusztus 15-én a Budapesti Felsőbíróság tanácselnökének nevezték ki, majd 1951 januárjában nyugdíjazták. Ugyanazon év júliusától az Építésügyi Minisztérium különböző vállalatainál tevékenykedett mint vállalati ügyész, majd 1958-ig mint vállalati jogtanácsos.

Utolsó minisztériumi munkaköréből átszervezés címén távolították el; azt követően három évre ismét felújította ügyvédi tevékenységét, 1961-ben az Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége (OKISZ) alkalmazottja lett, annak egyik osztályvezetői beosztásából ment nyugdíjba.

Források

• Faragó György életrajza a Történelmi Tár online adatbázisában; hozzáférés: 2023. július 31.