Faravahar

Zoroasztránus szimbólum
Arany Faravahar
Faravahar
Faravahar Perszepoliszban

A Faravahar (perzsa: فروهر), más néven Farr-e Kijani (فر کیانی), az egyik legismertebb iráni szimbólum. Ez szimbolizálja a zoroasztrizmust, az arab invázió előtti Irán első vallását és az iráni nemzettudatot.[1][2]

A Faravahar az irániak egyik leginkább használt jelképe, nemcsak vallási szimbólumként használatos, hanem világi jelképpé is vált. Jó gondolatokat szimbolizál (پندار نیک pendár-e nik), jó szavakat (گفتار نیک goftár-e nik) és jó cselekedeteket (کردار نیک kerdár-e nik), amelyek a zoroasztrizmus alapvető elvei. Az Óperzsa Birodalomban a Faravahar szimbólumot paloták bejárata fölé vésték, egyfajta nemzeti emblémaként használták, és ma is sok perzsa szerint az ősök „eredeti szimbóluma”.

Ez a szimbólum azonban nem tekinthető Ahura Mazdá isteni képének, ahogyan gyakran, a népszerű irodalomban szerepel. Az ősi Iránban Hérodotosz szerint Ahura Mazdáról nem voltak portrék, a fény vagy tűz jelképét választották a számára. A Faravahar azokat az ellentétes erőket mutatja, amelyek Zarathustra szerint az ember elméjében (mint az ellentétek örök küzdelme) működnek, és az emberré válás, emberré érés folyamatára törekednek, mielőtt az elme elhagyja a halandó testet, és (az életmódtól függően) egy magasabb szintű léthez közeledik.[3]

Az asszír istenséggel társított Assur szimbólumával hasonlóságot mutat.

Etimológiailag a Faravahar kifejezés egyfajta őrző szellemre utal, amely megvédi az embert az Isten felé vezető úton.[4]

Az iráni kultúrábanSzerkesztés

Irán arab hódítása után a zoroasztrizmus az iráni kultúra része maradt. Az év során több ünnepet is tartanak, mint például az iráni újévet (Nouruz), Mehregant vagy a Csaharsanbe Szúrit. Ezek a zoroasztránus hagyományok maradványai. A 20. század elejétől a Farvahar jelkép nyilvános helyeken is feltűnt, és az irániak körében ismert és kedvelt ikon lett.

A Firdauszi műve, a Sáhnáme Irán nemzeti epikája, történeteket (részben történelmi és részben mitikus elemekkel) tartalmaz az iszlám előtti zoroasztrikus időkből. Firdauszi síremléke (1930 eleje), amelyet irániak tömege látogat meg, tartalmazza a Faravahar ikont is.

A Nap Trón, az ősi Perzsa Birodalom székhelye erős kapcsolatokkal rendelkezik a Farahavarral. Az uralkodó a trón közepén ül, amely úgy van kialakítva, mint egyfajta, a talajból kiemelkedő platform vagy ágy. Ezt a vallási-kulturális szimbólumot a Pahlavi-dinasztia adaptálta az iráni nemzet jelképének.

A mai zoroasztrizmusban a Faravahar emlékeztet az élet legfőbb céljára, amely szerint az ember olyan módon éljen, hogy a lélek a zoroasztánus frasokereti felé haladjon: A frasokereti az Avesztából származó közép-perzsa nyelven írt kifejezés, amely a világegyetem végleges ujjászületéséről szóló zoroasztrikus doktrínához tartozik, amikor a gonosz megsemmisül, és minden más eléri a tökéletes egységét Istennel (Ahura Mazda).

Bár a szimbólum egyes elemeinek számos értelmezése van, egyikük sem idősebb, mint a 20. század.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Faravahar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  1. What Does the Winged Symbol of Zoroastrianism Mean? 
  2. Sacred Symbols. Zoroastrianism for beginners
  3. Bahram Varza: Die Lehre Zarathustras. 1996, S. 16.
  4. MacKenzie, David Neil. A Concise Pahlavi Dictionary. London: Oxford University Press (1986. július 27.). ISBN 0-19-713559-5