Faravahar

Zoroasztránus szimbólum


A Faravahar (perzsa: فروهر), más néven Farr-e Kijani (فر کیانی), az egyik legismertebb iráni szimbólum, amely a zoroasztrizmust, az arab invázió előtti Irán első vallását, ezen keresztül az iráni nemzettudatot jelképezi.[1][2]

Faravahar
Faravahar Perszepoliszban
Arany Faravahar

A Faravahar az irániak egyik leginkább használt jelképe, amely nemcsak vallási szimbólumként használatos, hanem világi jelképpé is vált. Jó gondolatokat szimbolizál (پندار نیک pendár-e nik), jó szavakat (گفتار نیک goftár-e nik) és jó cselekedeteket (کردار نیک kerdár-e nik), amelyek a zoroasztrizmus alapvető elvei. Az Óperzsa Birodalomban a Faravahar szimbólumot paloták bejárata fölé vésték, egyfajta nemzeti emblémaként használták, és sok perzsa szerint ma is az ősök „eredeti szimbóluma”.

Ez a szimbólum azonban nem tekinthető Ahura Mazdá isteni képének, ahogyan gyakran a népszerű irodalomban szerepel. Az ősi Iránban Hérodotosz szerint Ahura Mazdáról nem készültek képek. A fény vagy tűz jelképét használták helyette. A Faravahar azokat az ellentétes erőket mutatja, amelyek Zarathustra szerint az ember elméjében (mint az ellentétek örök küzdelme) működnek, és az emberré válás, emberré érés folyamatára törekednek, mielőtt az elme elhagyja a halandó testet, és (az életmódtól függően) egy magasabb szintű léthez közeledik.[3]

A szimbólum Assur asszír istenség ábrázolásával mutat hasonlóságot.

Etimológiailag a Faravahar kifejezés egyfajta őrző szellemre utal, amely megvédi az embert az Isten felé vezető úton.[4]

Az iráni kultúrábanSzerkesztés

Irán arab hódítása után a zoroasztrizmus az iráni kultúra része maradt. Évente több olyan ünnepet is megtartanak, amelyek a zoroasztriánus hagyományok maradványai, mint például az iráni újévet (Nouruz), Mehregant vagy a Csaharsanbe Szúrit. A 20. század elejétől a Farvahar jelkép nyilvános helyeken is feltűnt, és az irániak körében ismert és kedvelt szimbólum lett.

A Firdauszi műve, a Sáhnáme, Irán nemzeti eposza az iszlám előtti zoroasztrikus idők (részben történelmi, részben mitikus elemekkel átszőtt) története. A szimbólumot Firdauszi irániak által tömegesen látogatott, az 1930-as évek elején épített síremlékén is elhelyezték.

A Nap Trón, az ősi Perzsa Birodalom székhelye szoros kapcsolatban áll a Farahavarral. Az uralkodó a trón közepén ül, amely úgy van kialakítva, mint egyfajta, a talajból kiemelkedő platform vagy ágy. Ezt a vallási-kulturális szimbólumot a Pahlavi-dinasztia tett a az iráni nemzet jelképévé.

A mai zoroasztrizmusban a Faravahar emlékeztet az élet legfőbb céljára, amely szerint az ember olyan módon éljen, hogy a lélek a zoroasztánus frasokereti felé haladjon: A frasokereti az Avesztából származó közép-perzsa nyelvű kifejezés, amely a világegyetem végleges ujjászületéséről szóló zoroasztrikus doktrínához tartozik, amikor a gonosz megsemmisül, és minden más eléri a tökéletes egységét Istennel (Ahura Mazda).

Bár a szimbólum egyes elemeinek számos értelmezése van, ezek egyike sem régebbi a XX. századnál.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Faravahar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

  1. What Does the Winged Symbol of Zoroastrianism Mean?” (Hozzáférés ideje: 2017. január 26.) 
  2. Sacred Symbols. Zoroastrianism for beginners . (Hozzáférés: 2017. január 26.)
  3. Bahram Varza: Die Lehre Zarathustras. 1996, S. 16.
  4. MacKenzie, David Neil. A Concise Pahlavi Dictionary. London: Oxford University Press (1986. október 11.). ISBN 0-19-713559-5