A farkosférgek (péniszférgek, Priapulida) a kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) közé sorolt ősszájúak (Protostomia) főtörzsében a Scalidophora klád három törzsének egyike.

Farkosférgek
Evolúciós időszak: Kambriumjelenkor
Ottoia prolifica lenyomata
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: ParaHoxozoa
Alországág: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Csoport: Eubilateria
Csoport: Ősszájúak (Protostomia)
Főtörzs: Vedlő állatok (Ecdysozoa)
Csoport: Scalidophora
Törzs: Farkosférgek (Priapulida)
Théel, 1906
Rendek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Farkosférgek témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Farkosférgek témájú kategóriát.

Ancalagon minor (rekonstrukció)

Nevük arra utal, hogy egyes fajok kinyújtható, tüskés ormánya az emberi péniszhez hasonló alakú lehet. A 21. század elején a teljes törzsnek összesen 18 faja ismert.[1]

Származásuk, elterjedésük

szerkesztés

A klád három törzse[2] közül először a páncélosférgek (Loricifera) váltak külön, így a farkosférgek az övesférgecskék (Kinorhyncha) testvércsoportja. Hosszú evolúciós idejük miatt képviselői a Föld valamennyi tengerében megtalálhatóak.

A Burgess-pala leletei alapján recens fajaikat egy egykor jóval jelentősebb törzs túlélő maradékának tekinthetjük. Első fosszíliák a középső kambrium időszakból kerültek elő; valószínűleg ők voltak e kor fő ragadozói.[1]

Megjelenésük, felépítésük

szerkesztés

Néhány centiméter hosszú testük előtörzsre és a tulajdonképpeni törzsre tagolódik; utóbbin 25 hosszanti borda húzódik végig. Sajátosságuk, hogy az előtörzs a testüregbe visszahúzható és onnan (táplálkozás céljából) kidugható.[1]

Nevüket onnan kapták, hogy törzsük lebenyes szerkezetű farokfüggelékben végződik. Szelvényezettséget nem mutatnak.

Nincsenek véredényeik és ezzel keringési rendszerük, de testfolyadékukban előfordulhat egy, a gáz szállítására alkalmas színanyag, a hemerythrin.

Életmódjuk, élőhelyük

szerkesztés

Kizárólag tengerekben fordulnak elő, ahol a parthoz közel, az iszapban élnek. Lassan mozgó gerinctelen állatokkal, például soksertéjűekkel (Polychaeta) táplálkoznak.[1]

Igen érzékenyek a víz oxigéntartalmának változására, ezért ezt jelző indikátorszervezeteknek tekintik őket. Posztembrionális fejlődésük módja az úgynevezett kifejlés. A lárvák sokszor évek alatt, számos vedlés után érik el az ivarérett állapotot.

A nagyobb termetű fajok ragadozók.[1]

  1. a b c d e Állatfajták listája
  2. Telford MJ, Bourlat SJ, Economou A, Papillon D, Rota-Stabelli O (2008. April). „The evolution of the Ecdysozoa”. Philos. Trans. R. Soc. Lond., B, Biol. Sci. 363 (1496), 1529–37. o. DOI:10.1098/rstb.2007.2243. PMID 18192181. PMC 2614232.