Farukszijár mogul sah

Abu ' l Muzafar Muin ud-din Mohamed Sah Faruk-szijár Alim Akbár Szani Vala San Padisah-i-bahr-u-bar [Shahid-i-Mazlam] (avagy Farukszijár, 1685. augusztus 20. – 1719. április 19.) mogul sah volt 1713 és 1719 között, miután megölte Dzsahandár sahot.[1] Jóképű ember volt, de könnyen befolyásolható tanácsadói által, mert hiányzott belőle a képesség, a jellem és a tudás, hogy egyedül legyen képes uralkodni. I. Bahádur mogul sah második fiának, Azim-us sannak és Szaiba Nizvának fia volt.

Farukszijár
Abu'l Muzafár Muin ud-din Mohamed Sáh Farukszijár Alim Akbár Szani Vala San Padisah-i-bahr-u-bar
9. mogul sah
9. mogul sah

Mogul sah
Uralkodási ideje
1713. január 11. 1719. február 28.
KoronázásaAgra
1713. január 11.
Elődje Dzsahandár
Utódja Rafi al-Daradzsat
Életrajzi adatok
Uralkodóház Timurid
Született 1685. augusztus 20.
Aurangábád, Mogul birodalom
Elhunyt 1719. április 29. (33 évesen)
Delhi
NyughelyeHumájun császár síremléke
Édesapja Azim-us-San
Édesanyja Szahiba Nizvan
Házastársa Navab Fakr-un-Nisza Begam Szahiba
Házastársa Indira Kanvar
Gyermekei Malika-uz-Zamani Padisah Begam, Mogul hercegnő
A Wikimédia Commons tartalmaz Farukszijár témájú médiaállományokat.

Uralma a Szajjid fivérek árnyékában folyt, akik a valós hatalmat képviselték a birodalomban. Folyamatos cselszövései végül arra késztették a Szajjid fivéreket, hogy hivatalosan is trónfosszák.

Családi háttereSzerkesztés

1685-ben született Aurangabadban, dédapja Aurangzeb uralkodása idején, Azim-us San fiaként. Aurangzeb dédunokája és I. Bahádur sah unokája volt. Miután Aurangzeb meghalt nagyapjával élt és nagybátyjaival. Farukszijár első felesége Navab Fakr-un-Nisza Begam Szahiba volt, aki Mir Mohamed Taki Husszeini, egy kasmíri nemes, lánya volt.

1715 szeptemberében Farukszijár elvette Indira Kanvart, a Dzsódpuri Adzsit Szing maharadzsa lányát.

UralkodásaSzerkesztés

 
Farukszijár ezüst rúpiája, Etavaji (Itawa) verde

Dzsahandár sah vereséget szenvedett a második szamugari csatában, Agra közelében 1713. január 10-én. Ezt követően a Szajjid fivérek Farukszijárt segítették, hogy megszerezze a trónt. 1713. január 11-én lépett trónra, 27 évesen. Farukszijár a hivatalban lévő mogul nagyvezírt, Zulfikár Kán Nuszrat Dzsangot, Dzsahandár sahot, a feleségét Lal Kunvart, és több nemest kivégeztetett. 1713-ban igazságtalanul kivégeztette a mogul koszorús költőtDzsafar Zattallit, amiért olyan verseket írt, melyek átvitt értelemben kifogásolhatták a politikai rendszert.

 
Farukszijár fogadja Husszein Ali kánt, kb. 1715.

Farukszijár uralkodását a Szajjid fivérek, különösen Szajjid Hasszán Ali kán Barha, felemelkedése fémjelezte, akit a Mogul Birodalom nagyvezírének választottak. Őt érte az a vád, hogy kisajátította az államhatalmat, és a sahot egy bábfigurává alacsonyította. De Farukszijár is nagyon manipulálta az embereket. Uralkodásának legfőbb célja az volt, hogy megvesztegesse a mogul katonákat, hogy buktassák meg a Szajjid fivéreket. A bátor Panni Daud kán és I. Aszaf Dzsah is azok közé tartoztak, akik áldozatul estek ezeknek az intrikáknak, mert nem voltak hajlandók beavatkozni a belső viszályokba, így kegyvesztetté váltak.

A mogul uralkodó 1713-ban, Mubariz kánt, nevezte ki a Dekkán kormányzójának (szubedár), aki sikeresen visszaállította a rendet és törvényt a régióban.

 
Ez a kép a marvari Adzsit Singet ábrázolja hat fiával, ahogy a lányát feleségül adja a mogul sahhoz, Farukszijárhoz, 1715 decemberében

1714-ben Ibrahim kán, Goragat és Daka mogul faudzsdarja (helyőrség parancsnok) ismételten vereséget mért Jandzsa Narajanra, a bhutáni uralkodó, Druk Rabgye, szövetségesére, és megszilárdította a mogul birodalom hatalmát a térségben, Kacs Bihárban és különösen Kardzsihatban, Kakinában és Fatehpur Csaklában.

A Szikh lázadás leveréseSzerkesztés

A szikh vezető, Banda Bahádur, vereséget mért szinte az összes mogul uralkodóra Pandzsábban és nagy területeket ragadott el a moguloktól. Banda Bahádur megölte Vazír kánt (Szirhind) is. A mogulok végső konfrontációja a rettenthetetlen szikh vezetővel, Bandával 1715-ben volt. A mogul parancsnok Abdusz Szamad kán, volt fiával Zakarija Bahádur kánnal. Oldalukon harcolt Szirhind új helyőrségparancsnoka, Zainud din Ahmed kán 7 000 katonával és Kamaruddin kán 20 000 katonával, és körülfogták és ostromolták Gurdaszpurt. Annak ellenére, hogy Banda és követői vadul védekeztek, menekülési kísérleteik kudarca fulladtak és 8 hónapos ostrom után megadták magukat 1715. december 17-én. Bandát és követőit Delhibe hurcolták és kegyetlenül megkínozták és kivégezték őket családjukkal együtt 1716-ban Farukszijár parancsára.[2]

Bengál és SzindhSzerkesztés

1716-ban Mursid Kuli kán, egy befolyásos mogul katona Aurangzeb idejéből felemelkedett és Bengál első navabja lett. Modern adórendszert és közigazgatási rendszert vezetett be, ami talán a legjobb volt a birodalomban és ez 10 millió dammal járult hozzá évente a mogul udvar költségvetéséhez.

1718-ban a tehetséges Núr Mohamed Kalhoró lett Szindh szubedárja és megkapta a Kuda-Jar kán, császári címet Farukszijártól.

Külföldi kapcsolatokSzerkesztés

Közismert, hogy Farukszijár levelet küldött az oszmán uralkodónak, amit III. Ahmed szultán, nagyvezíre vett át. A levélben festőien leírta a mogul parancsnok, Szajjid Hasszán Ali Barha kán igyekezetét a rádzsputok elleni harcban és a maratha lázadókkal szemben.[3]

Kereskedelmi koncessziókSzerkesztés

 
Ez egy elegáns miniatűr, amin a holdfényben Farukszijár padisah vízipipázik egy nő társaságában

1717-ben, Farukszijár idején, kapta meg az adómentes kereskedelmi jogokat a Brit Kelet-indiai Társaság Bengálban mindössze 3 000 rúpiáért évente. Azt állítják, hogy mindezt annak köszönhették, hogy a társaság sebésze, William Hamilton, meggyógyította

az uralkodót[4]. Egy másik történet szerint egy hárem béli eunuch megvesztegetésével és a Szurat elleni brit támadás veszélyével érvelve érték el a célt[5]. Ennek a rendeletnek, amit a társaság úgy dédelgetett, mint egy aranybullát, nem volt sok gyakorlati haszna. Bár a társaság az adómentességre hivatkozott, a bengáli mogul kormányzók Mursid Kuli kántól kezdve, nem vették azt figyelembe és folytatták az adóbeszedést.

Farukszijár elleni puccsSzerkesztés

 
Farukszijár az erkélyén, kb. 1715–1719, Francia Nemzeti Könyvtár, Párizs

1718-ban, Farukszijár 70 000 sereget hívott össze Delhibe és meghívta I. Aszaf Dzsahot Murádábádból és Szarbuland kánt Bihárból is, de azok visszautasították a harcot a Szajjid fivérek ellen.

A puccstól félve Szajjid Hasszán Ali Barha kán kétségbeesetten visszahívta testvérét, Szajjid Husszein Ali Barha kánt a Dekkáni hadjáratról a marathák ellen. Szajjid Husszein Ali Barha kán 25 000 harcra kész mogul katonával érkezett és hozott 10 000 maratha harcost is erősítésként.

A tárgyalások alatt Farukszijár és a Szajjid fivérek megegyeztek és elengedték egymás politikai foglyait. Átcsoportosították seregeiket, hogy megvédjék a Mogul birodalmat 1719 februárjában. Ám Farukszijár kérései visszautasításra találtak, és egy éjszakai csata során Szajjid Hasszán Ali Barha kán megfosztotta őt trónjától.

HalálaSzerkesztés

Farukszijár szégyenletes és véres véget ért. Folyamatos ármánykodásai oda vezettek, hogy végül a Szajjid fivérek hivatalosan is megfosztották trónjától. Bebörtönözték, éheztették, majd 1719. február 28-án a Szajjid fivérek parancsára tűvel kiszúrták a szemét. Farukszijárt megfojtották 1719. április 27-ről 28-ra virradó éjszaka. Miután bevégeztetett, a Szajjid fivérek unokatestvérét ültették a trónra, Rafi al-Daradzsatot.

HagyatékaSzerkesztés

Faruknagar várost, a Gurgaon körzetben, 32 km-re délre Delhitől, az ő tiszteletére nevezték át uralkodása idején. Itt építtetett egy tükörpalotát (Sís Mahál), és egy főmecsetet (Dzsama Maszdzsid).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Sen, Sailendra (2013). A Textbook of Medieval Indian History. Primus Books. p. 193. ISBN 978-9-38060-734-4.
  2. Frances Pritchett. "XIX. A Century of Political Decline: 1707–1803". Columbia.edu. Retrieved 29 April 2012
  3. Mughal-Ottoman relations: a study of political & diplomatic relations ... – Naimur Rahman Farooqi. Books.google.com. Retrieved 29 April 2012.
  4. A Guide Book.Calcutta, Agra, Delhi, Karachi and Bomabay. The American Redcross of the China-Burma-India Command.
  5. The History of British India By James Mill and Horace Hayman Wilson

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Farrukhsiyar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Előző uralkodó:
Dzsahandár
Mogul sah
17131719
 
Következő uralkodó:
Rafi al-Daradzsat