Fehérfülű kabócamajom
A fehérfülű kabócamajom (Callicebus donacophilus) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a sátánmajomfélék (Pitheciidae) családjához tartozó faj. A kabócamajmok (Callicebus) donacophilus csoportjába tartozik, s ő a csoport névadója, 4 alfaja ismert.
Fehérfülű kabócamajom | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Callicebus donacophilus (d'Orbigny, 1836) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Fehérfülű kabócamajom témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérfülű kabócamajom témájú médiaállományokat és Fehérfülű kabócamajom témájú kategóriát. |
Elterjedése
szerkesztésBolívia a fő élőhelye, s ezért bolíviai szürke titi majom-nak is hívják Amerikában. Brazíliában is fellelhető, de itt csak a legnyugatibb részeken. Peru határainál is találkoztak már a fajjal, de alapvetően nem itt őshonos.[forrás?]
Megjelenése
szerkesztésTestmérete kisebb, mint családja más képviselőinek. A test 30-35 centiméter, a farok pedig 40 cm körül van. Teste zömök, végtagjai rövidek, ahogy ez a családra jellemző. Arca eltérően társaitól félig szőrös, s kerek. Szemei sötétbarnák. Füleit elfedi a szőr, s ez az erős bunda takarja az állatot is, ezért kissé felpuffadtnak tűnhet. Hátoldala szürkésbarna, barna. Hasi része fehértől barnáig változhat. Az arc barna, vagy szürke, körülötte általában fehér szőr fedezhető fel, a fülek a homlok feletti résszel együtt szürkék, vagy barnák. Farka hosszú, szőrös és fehértől szürkéig változhat. Végtagjai kevéssel fakóbbak az állat alapszínénél, kézfeje szürkésbarna, tenyere sötét.
Életmódja
szerkesztésA part menti erdők sűrűjében élnek, pár családos kolóniákban. A hajnali órákban csoportos éneklésre gyűlnek össze a fákon, s jelzik a külső, esetleg ellenséges családoknak, hogy hol van területük határa. Kora délelőtt kezdenek szétszéledni, s élelem után kutatni. Elég lassan, s óvatosan mozognak, így nehezen vehetőek észre. Délutánra összegyűlnek az erdő belsejében, s énekelni kezdenek ismét, ezt a tevékenységüket amúgy a nap bármely részén tehetik, de ilyenkor a leghangosabb. Estére a folyópartokhoz merészkednek, s újabb felderítést végeznek. Az éjszakát a fákon töltik, a lombkoronaszint alatt.
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 15.)
- Thomas Geissmann: Vergleichende Primatologie. Springer, Berlin 2003, ISBN 3-540-43645-6.
- Don E. Wilson (Hrsg.): Mammal Species of the World. Johns Hopkins University Press, Baltimore 2005, ISBN 0-8018-8221-4.