Fehértorkú gyurgyalag

Fehértorkú gyurgyalag
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Szalakótaalakúak (Coraciiformes);
Család:	Gyurgyalagfélék (Meropidae);
Nem:	Merops;
Faj:	M. albicollis;
Tudományos név
	Merops albicollis; Vieillot, 1817
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Fehértorkú gyurgyalag témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fehértorkú gyurgyalag témájú médiaállományokat és Fehértorkú gyurgyalag témájú kategóriát.

A fehértorkú gyurgyalag (Merops albicollis) a madarak osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjéhez, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjához tartozó faj.^[1]^[2]

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1817-ben.^[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Afrikában a Szaharától délre, egy keskeny sávban költ. Telelni Nyugat- és Közép-Afrikába vonul.

A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, szavannák, cserjések és sivatagok, valamint szántóföldek, ültetvények és vidéki kertek.^[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 20 centiméter, testtömege 20–32 gramm.^[3] Fehér szemöldöksávja és torka, fekete szemsávja és torokörve, valamint világos begye van. Keskeny szárnnyal és két megnyúlt faroktollal rendelkezik.

A levegőben

egy hím

és egy tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

Rovarokkal táplálkozik, főleg méhekkel, darazsakkal és hangyákkal.

SzaporodásaSzerkesztés

Telepesen fészkel. Homokfalba vájt költőkamrába rakja 6–7 fehér tojását.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]