Fejes Gizella
Fejes Gizella (Budapest, 1935. augusztus 28. – Budapest, 2022. augusztus 16.) magyar festő- és grafikusművész.[2][3]
| Fejes Gizella | |
.jpg) | |
| Született | 1935. augusztus 28.[1] Budapest |
| Elhunyt | 2022. augusztus 16. (86 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Gyebnár Pál (1923-2016) |
| Gyermekei | Gyebnár István, Gyebnár János (1970-2023) |
| Szülei | Fejes János (1905-1956), Halasi Ilona (1905-1983) |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fejes Gizella témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztés1935-ben született budapesti polgárcsaládban. Budapest ostromát tíz évesen élte meg, az 1. kerületi Batthyány utcai lakóházukat földig bombázták. A család új életet a 12. kerületben, Németvölgyben kezdett, ahol általános iskolai tanulmányait is végezte. Természetes rajzkészsége, a képzőművészet iránti tehetsége már középiskolás korában kibontakozott, amelyet a Dési Huber István Képzőművészeti Körben fejlesztett tovább. Mesterei között volt Fenyő A. Endre, Domanovszky Endre, Gráber Margit, Sostarics Lajos. Anyagi okokból nem tudott a Képzőművészeti Főiskolán felsőfokú tanulmányokat folytatni, a középiskola elvégzése után munkába állt. Közelről figyelte unokanővére, Bednay Éva képzőművész és Bednay Dezső iparművész pályáját is, nem követtette azonban a XX. század végének rájuk is jellemző absztrakt törekvéseit. Fiával, a szintén képzőművészettel foglalkozó Gyebnár Istvánnal bejárta Európa sok városát, ahol rendszeresen látogatta a jelentős képzőművészeti gyűjteményeket, múzeumokat és a kortárs galériákat.[4][5]
A képzőművészet iránti elkötelezettsége, alkotókedve élete során töretlen maradt. Munkássága során főleg grafikákat, portrékat, akvarelleket, tájképeket és csendéleteket készített. Festészetét inkább a hagyományok követése, ezzel egyidejűleg a komplex látvány általa érdekesnek tartott részleteinek felnagyítása, egyéni életérzések, hangulatok érzékeny személyiségén keresztül megszűrt ábrázolása határozta meg. Fiatalkori portréi elsősorban a „belső én”, a személyiség bemutatására irányuló törekvésekkel emelkednek ki. Időskori festészetében különösen az akril festékek nyújtotta új lehetőségek kihasználására, a hozzá közelálló téma hangsúlyos láttatására törekedett. Utolsó alkotásait többnyire élénk színhasználat, de a múlandó élmények, az élet elillanó pillanatainak borongós hangvételű, már-már elmosódó megragadása jellemzi.[6][5]
Galéria
szerkesztés-
Fejes Gizella: Gróf Apponyi Albert portréja az 1950-es évekből -
Fejes Gizella "Dáliák" c. olajfestménye az 1950-es évekből -
Fejes Gizella: Pipacs; (Akrilfestmény vásznon), 50x60 cm, 2007
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Nekrológ, 2022. szeptember 13.
- ↑ Fejes Gizella (1935) Magyar művész életrajza. budapestaukcio.hu. (Hozzáférés: 2023. január 2.)
- ↑ Artmajeur – Fejes Gizella
- ↑ artportal.hu – Gyebnár István. [2023. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 3.)
- ↑ a b Gyebnár István: „… a művészetről, a festésről soha nem mondtam le” | Hírek (magyar nyelven). KMMI | Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet. (Hozzáférés: 2023. július 14.)
- ↑ https://kiszo.net/2023/05/14/gyebnar-istvan-a-muveszetrol-a-festesrol-soha-nem-mondtam-le/
