Fekete lonc

növényfaj

A fekete lonc (Lonicera nigra) a loncfélék családjába tartozó, hegyvidéki erdőkben elterjedt cserje. Magyarországon védett. Nevét fekete bogyóiról kapta.

Infobox info icon.svg
Fekete lonc
Lonicera nigra (Schwarz-Heckenkirsche) IMG 6308.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales)
Család: Loncfélék (Caprifoliaceae)
Alcsalád: Loncformák (Caprifolioideae)
Nemzetség: Lonc (Lonicera)
Faj: L. nigra
Tudományos név
Lonicera nigra
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fekete lonc témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete lonc témájú médiaállományokat és Fekete lonc témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

 
Virága

A fekete lonc 1-2 méter magas, lombhullató bokor. Ágrendszere laza, a tövén bokrosodó, hajtásai felállnak. Ágai vékonyak, fiatalon molyhos felszínűek, kissé négyszögletesek, színük sárgás- vagy vörösesbarna, később szürkés. Az idősebb ágak kérge hosszanti irányban felszakadozik. 4-7,5 cm hosszú és 2–3 cm széles levelei keresztben átellenesen állnak az ágakon, alakjuk megnyúlt oválisak vagy fordított tojásdad. Szélük ép, válluk ék alakú, csúcsuk kihegyesedő. Felszínük szőrtelen, élénkzöld; fonákjukon szürkészöld és a levélerek pelyhesek lehetnek. A levéllemez puha, vékony. Ősszel sárgászöldre színeződik.

Május-júniusban virágzik. A virágok hosszú közös száron kettesével nőnek ki a levélhónaljakból. Az apró (1–2 cm-es) virágokkal szemben a virágzat szára akár 3–4 cm-es is lehet. A zigomorf (tengelyesen szimmetrikus) virágok hímnősek, összeforrt szirmaik fehéres-rózsaszínűek. A hosszú, pártacsőből kinyúló porzók száma 5.

Termése fényes, kékesfekete, 8–10 mm-es álbogyó, amelyek szintén kettesével helyezkednek el, aljuk összenőhet. A bogyókban két 3-3,5 mm-es, lapos, ovális, barna mag található.

Kromoszómaszáma 2n=18.

ElterjedéseSzerkesztés

Európai faj, Közép és Dél-Európában honos. Északon Csehország, keleten-délkeleten a Kárpátok és a Dinári-hegység, délen az Appenninek, délnyugaton a Pireneusok képezik elterjedési területének határait. Molekuláris genetikai módszerekkel három csoportot különítettek el a fajon belül: a pireneusi, az északi-keleti és a középső-déli variánst. Magyarországon egyetlen természetes populációja van a Zempléni-hegységben, a Hollóháza fölötti Piszkés-tetőn. Az itteni élőhely jellemzője, hogy az összetöredezett, sziklás altalajon át a mélyből hideg levegő áramlik fel és az érezhetően hűvösebb mikroklíma lehetővé teszi a szubalpin jellegű növényfajok megtelepedését. Megtalálható a soproni Sörházdombon is, de oda feltehetően a helyi botanikus kertből vadult ki.

ÉletmódjaSzerkesztés

Szubmontán elterjedésű, alacsony hegyekben, dombvidékeken fordul elő. Savanyú talajú nyíresekben, fenyvesekben, bükkösökben, magashegységi cserjésekben, elsősorban erdőszéleken, árnyas völgyekben vagy vízparton nő. Árnyéktűrő és mészkerülő növény, az üde, savanyú-semleges kémhatású, humuszos erdei talajokat részesíti előnyben.

Május-júniusban, lombfakadás után virít, a virágokat rovarok (méhek, legyek) porozzák be. Július-augusztusban érik, a magok terjesztését madarak végzik. Termése nem ehető, sőt enyhén mérgező. Nagyobb mennyiségben fogyasztva magas lázat, hányást, hasmenést, verejtékezést, heves szívdobogást okoz.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

A fekete lonc széles elterjedtsége és stabil populációi okán a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett státusszal szerepel. Magyarországon alhavasi maradványfajnak számít és 1993 óta védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Egyetlen természetes állománya bekerített területen található és mintegy 20 tőből áll. Helyzetük stabilnak mondható, bár csak 2-3 nagyobb bokor virágzik rendszeresen és többnyire csak életképtelen terméskezdeményt fejlesztenek. Az élőhely különleges mikroklímája nagyban függ a környező faállomány meglététől és a Piszkés-tető oldalában külszíni kőbánya is működik.

TaxonómiájaSzerkesztés

A fajt Linné írta le 1753-ban a Species Plantarum 173. oldalán. A nigra fajnév latinul feketét jelent és a termés színére utal. Jelentősebb szinonimái: Lonicera carpathica, Xylosteum nigrum, Caprifolium roseum, Caprifolium nigrum, Chamaecerasus nigra, Euclydia nigra.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés