Felipe Muñoz

Felipe Muñoz Kapamas (Mexikóváros, 1951. február 3. – ) olimpiai bajnok mexikói úszó. Ő szerezte Mexikó történetének első olimpiai aranyát úszásban, összességében pedig az ország 4. aranyát. Beceneve El Tibio („Langyos”) volt.

Felipe Muñoz
Született	1951. február 3. (73 éves) Mexikóváros
Álneve	El tibio
Állampolgársága	mexikói
Nemzetisége	mexikói
Foglalkozása	úszó politikus
Tisztsége	Member of the Chamber of Deputies of Mexico (2012. szeptember 1. – 2015. augusztus 31.)
Iskolái	Texasi Egyetem (Austin)
Magassága	181 cm
Testtömege	74 kg
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Mexikó színeiben Ökölvívás Olimpiai játékok arany 1968, Mexikóváros 200 m mellúszás

Élete és pályafutása

Már fiatal korában is kedvelte a sportokat, az úszást 12 évesen kezdte igazán komolyan venni. Először a Club Vanguardiában egy 18 méteres medencében edzett, aztán az Unidad Independenciában, majd szokatlan helyeken, például kisebb tavakban is megjelent. Gyakran panaszkodott arra, hogy a víz túl hideg vagy éppenséggel túl meleg: innen kapta az őt végül élete végéig elkísérő Tibio („Langyos”) becenevet.

Mivel az Unidad Independenciában nem ért el sikereket (más forrás szerint konfliktusba keveredett velük, és kizárták – az egyesület igazgatójának az autóját is levizelte, miután az igazgató annak ellenére sem engedte elindulni egy austini versenyen, hogy oda jogot szerzett az indulásra), ezért átment a Mexikói Társadalombiztosítási Intézethez (IMSS) tartozó Unidad Moreloshoz. Itt megismerte Nelson Vargas Bazáñezt, akinek segítségével elindult a sikerek útján. Naponta hajnali ötkor ment edzésre, aztán az iskola következett, majd újra az úszóedzés.

1966-ban behívták az úszóválogatottba, és bekerült Ronald Johnson keretébe is, amely az 1968-as mexikóvárosi olimpián szerepelt. Mivel az olimpia idején még csak 17 éves volt, ezért senki nem várta tőle a kiemelkedő szereplést, a 200 méteres mellúszás nagy esélyese a szovjet színekben versenyző Vlagyimir Koszinszkij volt. Végül Muñoz mégis a legjobb idővel jutott be a döntőbe, ahol 2 perc 28,07 másodperccel az első helyen végzett Koszinszkij előtt. Az első 50 méter után még ötödik volt, majd 100 és 150 után egy-egy hellyel följebb jött, az utolsó 50 méteren pedig először német, majd 170-nél szovjet ellenfelét is megelőzte, aki előtt végül fél testhosszal ért célba. Ezzel ő lett az első mexikói úszó olimpiai bajnok: ezek után sok évtizedig ez senki másnak nem sikerült.

1972-ben a müncheni olimpián a címvédés reményével állt rajthoz, de mindössze a negyedik lett. A következő Pánamerikai Játékokon még részt vett, de azután visszavonult, hogy kommunikációval és adminisztrációval kapcsolatos tanulmányait folytathassa.

1996-ban már ő irányította a mexikói válogatottat, 2000 és 2005 között pedig a Mexikói Olimpiai Bizottság elnöke volt. Politikusként is tevékenykedett, a Képviselőház tagja volt.