Felpéc néprajza

A Sokorói-dombságból egy véletlenül kiválasztott településen bemutatható a tájegység néprajza. Felpéc a tájegység átlagos nagyságú, átlagos népességű falva, s jól renrezentálja a választott témát.

Etnográfia

Öltözködés

Jellemző népviselet nem volt Felpécen. Az öltözködésben a sötét színek, a fekete, a bordó, a barna és a szürke domináltak. A férfiak fekete és sötétkék posztót, a nők a zöld szövetet kedvelték. A férfiak kabátját mándlinak, a szűkebb női kabátot testhezállónak, a mellényt pruckának ill. prudinak nevezték. A férfiak viselete ezen kívül a szűr ( nem cifra) és a bunda is. Csizmájuk ormótlan és keményszárú volt. A lányok a közönséges és ráncos csizmán kívül világos színű fűzős cipőt hordtak. Ünnepi alkalmakkor a nők szerették az ékszereket, valamint a bársonyt és az atlaszt.

Építkezés, bútorzat

A telkek néhány évvel ezelőttig a földművelő életmódra utaló szalagtelkek voltak. A régi ház keskenyebb, oldalával néz az utca felé. A gazdasági épületek általában egybeépültek a lakóházzal, kivételt esetleg a pajta képzett, az állhatott a hossztengelyre merőlegesen is. A házakat eleinte sárból verték, később vályogból, kőből építették. A tető anyaga a nád vagy a zsúp, korábban szalma és fazsindely.

A ház egy, esetleg két szobából állt, nyitott kéményű konyha következett a szoba után, vagy a két szobát kötötte össze. A ház fontos tartozéka volt a tűzhely, ahol a lábas edényekbe főztek, a parázs között cserépedényekben sütöttek. Majdnem minden embernél volt kemence a konyhában. Később a nyitott tűzhelyeket felváltotta a rakott tűzhely. Ez kerülhetett a lakószobába, ahol a szoba fűtését megoldotta.

Módosabb családoknál a tisztaszobába szemeskályhát rakattak, de ez általában csak díszként szolgálta a lakást. Az első szobát, a tisztaszobát nem lakták. Ennek az ajtaja nyithatott a gádorra is. A hátsó szobában lakott az egész család: nagyszülők, szülők, gyerekek. A szobák padlózata döngölt föld volt. A lakószoba jellemző bútorzata a láda, később az almárium, a kászli és az ágyak, népesebb család esetén alvásra szolgáló fiókkal, tulival. Az ágyak egymás végében a fal mellett álltak, így nagyobb hely jutott a családnak, ahol télen az asszonyok fontak, kukoricát morzsoltak, a férfiak famunkát végeztek. A konyha vagy a hátsó szoba után következett a kamra. Általában az udvarra nyílt az ajtaja. Itt tartották zsákokban vagy ládákban a lisztet. Az istálló kerülhetett a lakóházzal egy fedél alá, de állhatott külön fedél alatt is.

Edényeiket vándorárusoktól vették, mivel helyben nem volt fazekas. A gazdasági udvar elfoglalta az egész telket. Veteményesnek nem jutott hely. Kisebb kertet alakítottak ki a szomszéd ház mögött a főzéshez szükséges zöldségek számára. Az evés szükségletet a káposztás kertekben termelték meg. Virágot csak az ablakban vagy a gádorban neveltek. Kedvelt viráguk a muskátli volt. Az udvaron egy, esetleg két szederfa adott árnyékot az állatoknak, később ezek helyére akácfa került. Az udvar elülső részén állt az ásott, kerekes vagy gémeskút.

Felpéci mondák

Papp Andor betyár, Sobri Jóska alvezére felpéci származású volt. Néha hazajött, de akkor ezt a pandúrok megtudták és megugrasztották. Egyszer éppen itthon tartózkodott, amikor jöttek a pandúrok és menekülnie kellett. Bemenekült a Malomdombon lakó öccse házába, aki egy hordóba bújtatta, a szájába nádszálat adott és betemette búzával. A szűrét azonban megismerték a pandúrok és vallatóra fogták az öccse négyéves kislányát, Évát. A kislány elárulta a betyárt, aki kiugrott a hordóból és a kerítéseken keresztül Tényő felé menekült. Útközben találkozott egy emberrel, aki gyanútlanul ruhát cserélt vele. A pandúrok elfogták az idegent, s napok múlva engedték szabadon, addig Papp Andor elért a barlangba.

A mondák szerint a Határszilfa alatt is két betyár nyugszik. Egyesek szerint a pandúrok akasztották fel őket a fára, mások azt mondják, hogy jó zsákmányra tettek szert közösen, a fa alá ültek osztozni, de összevesztek. A veszekedés tettlegességig fajult, s úgy verték egymást, hogy elvéreztek mindketten. A hagyományok szerint a Malatón volt csárdát is betyárok pusztították el. Egy este mulattak, táncoltak, majd egyikük véletlenül lelökte a mécsest, amitől a berendezés meggyulladt, az épület pedig leégett. Törisváron tövisből épült vár állott, a tatárjárás idején építették. A tövisen a tatárok nyila nem hatott át, de a réseken a magyarok ki tudtak nyilazni, így a falu lakossága megmenekült.

Dely Mári

A ballada alapja valós történet. Felpécen élt Dely nevű nemesi család, lányuk Dely Mári gabonát vitt a „vesszősi malomba”, ahol egy T. J. nevű molnárlegény kegyetlen módon megölte, mert a lány elutasította közeledését. A gyilkosság 1874-ben történt, két év múlva már élt a ballada, Dely Mári bátyját Dely Lajost Rábaszentmihályon 1876-ban ezzel a balladával fogadták. Lanczendorfer Zsuzsanna külön-külön kezébe vette az egykoron történt tragikus esemény szálait. Addig faggatta a még ma is élő emlékezőket, amíg nem oszlott el a balladai homály: feltárult Dely Mári tragédiájának igaz története. Enyingi Józsefné, Szarka Ferencné újságolták, hogy a ballada hősnője élő személy és ráadásul rokona volt, akinek haláláról nemcsak ballada született, hanem kilenc igaz történet is, amelyből szinte teljességgel összeállítható a vele történt tragédia.

A felpéci nép nem volt babonás, azonban szívesen jósolgatott időt: pl: ha keletről csúnya, sárgásbarna felhő jött, attól féltek, hogy jeget hoz. Ezt az irányt ”rohadtsaroknak” hívták és azt mondogatták, abból az irányból feleséget hozni sem jó.

Források

• Kerekes Éva Felpéc története (Győr, 2006) kézirat