Feng-kan
Feng-kan (egyszerűsített kínai: 丰干; hagyományos kínai: 豐干; pinyin: Fēnggān; magyar népszerű: Feng-kan; japánul: Bukan; kb. 9. század) a Tang-dinasztia második felében élt csan-buddhista szerzetes, költő. Han-san () és Si-tö () mestere, ők együtt alkotják „a tientaj ()-i három szent” (Tientaj szan-seng () 天台三聖) csoportját.
| Feng-kan | |
 | |
| Élete | |
| Született | Kína |
| Nemzetiség | kínai |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | költészet |
| Alkotói évei | Tang-kor |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Feng-kan témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Életével kapcsolatban semmilyen hitelt érdemlő forrással nem rendelkezünk. Annyit lehet tudni róla, hogy a remete-költő Han-san () barátja volt, illetve ő talált rá Si-tö ()re (Lelenc), akit aztán magával vitt a kolostorba. Feltehetően hármuk közül ő lehetett a legidősebb, Si-tö () és Han-san () is úgy hivatkoznak rá, mint mesterükre. A Tang-kor összes verse (Csüan Tang si () 全唐詩) című antológiában versei előtt a következő rövid életrajza olvasható:
„Feng-kan () csan () mester a Tientaj ()-hegyen, a Kuocsing () kolostorban nappal közönséges, rizsen élő szerzetes volt, éjjel pedig bereteszelt ajtaja mögött dúdolgatott. Egy nap tigrisen lovagolva fenyvesek ösvényén érkezett Kuocsing ()be, végigjárva a sétányokat prédikált. Mindenki nagyon megijedt. Egyszer a fővárosban, az udvarban kigyógyította Lü-csiu () helytartót betegségéből. Mikor Lü-csiu ()t kinevezték Tajcsou ()ba, meglátogatta a Kuocsing () kolostort, s érdeklődött, merre van Feng-kan () csan () mester lakása? Mondták, hogy a szútrák raktára mögött, nem embernek való helyen. Mindig van egy tigris, mely időnként arra jár és bömböl. Lü-csiu () megérkezvén oda benyitott, de csak tigrisnyomokat látott. A szobában a falon máig fennmaradt két verse.”
– Csongor Barnabás fordítása
Költészete szerkesztés
Már az életrajzból is kiderül, hogy mindössze két verse maradt fenn. Az első egyfajta önéletrajz, amelyben nem csak két társáról tesz említést, de minden mondatából átsüt a csan ()-buddhizmus szellemisége:
Egymagam jöttem a Tientaj ()-hegyre,
vagy tízezernyi utat megtettem.
Egész éltem, mint fellegek s vizek:
jövök és megyek a végtelenben.
Kötelmek nélkül nem nyüzsgök soha,
megbékélten járom Buddha útját,
míg görbe, világi útra vágyók
seregét bosszúsan gondok nyúzzák.
Kábán süllyednek hullám-tengerbe,
Három világban forognak egyre.
Be szánalmasak e „szellem lények”,
határolt mindnek léte, végzete.
Fényesség szemhunyás alatt támad,
élet s halál mégis porral fedett.
Csak Han-san ()nal látogatjuk egymást,
s gyakorta Si-tö () is felkereshet.
Beszélünk szívről, szólunk a Holdról,
a hatalmas Űrről: mily végtelen.
A Dharmadhátunak sincs határa,
az egyetlen Tan mindenhol éljen!
(Tokaji Zsolt fordítása)
A második négy soros költeménye, amely az úgy nevezett 5 szótagos „csonkavers” (csüe-csü ()) formában született a csan ()-buddhizmus egyik legismertebb költeménye:
Valójában nem létezik semmi,
nincs por sem, mit le kéne seperni.
Ha képes lennél fölfogni mindezt:
mért ücsörögnél mélyen merengni?
(Tokaji Zsolt fordítása)
Ábrázolása szerkesztés
Feng-kan () akárcsak Han-san () és Si-tö () kedvelt figurája a kínai piktúrának. Az életrajzában szereplő tigris az utókort is megihlette, épp ezért Feng-kan ()t gyakorta tigris hátán szunyókálva szokták ábrázolni.
Források szerkesztés
- A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából. A verseket válogatta, fordította és a jegyzeteket írta Tokaji Zsolt. Budapest, Fapadoskonyv.hu 2010. ISBN 978-963-329-159-7
