Főmenü megnyitása

Feng-kan (egyszerűsített kínai: 丰干; hagyományos kínai: 豐干; pinyin: Fēnggān; magyar népszerű: Feng-kan; japánul: Bukan; kb. 9. század) a Tang-dinasztia második felében élt csan-buddhista szerzetes, költő. Han-san és Si-tö mestere, ők együtt alkotják „a tientaj-i három szent” (Tientaj szan-seng 天台三聖) csoportját.

Feng-kan
Feng-kan.jpeg
Élete
Született Kína
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet
Alkotói évei Tang-kor
A Wikimédia Commons tartalmaz Feng-kan témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Életével kapcsolatban semmilyen hitelt érdemlő forrással nem rendelkezünk. Annyit lehet tudni róla, hogy a remete-költő Han-san barátja volt, illetve ő talált rá Si-töre (Lelenc), akit aztán magával vitt a kolostorba. Feltehetően hármuk közül ő lehetett a legidősebb, Si-tö és Han-san is úgy hivatkoznak rá, mint mesterükre. A Tang-kor összes verse (Csüan Tang si 全唐詩) című antológiában versei előtt a következő rövid életrajza olvasható:

Feng-kan csan mester a Tientaj-hegyen, a Kuocsing kolostorban nappal közönséges, rizsen élő szerzetes volt, éjjel pedig bereteszelt ajtaja mögött dúdolgatott. Egy nap tigrisen lovagolva fenyvesek ösvényén érkezett Kuocsingbe, végigjárva a sétányokat prédikált. Mindenki nagyon megijedt. Egyszer a fővárosban, az udvarban kigyógyította Lü-csiu helytartót betegségéből. Mikor Lü-csiut kinevezték Tajcsouba, meglátogatta a Kuocsing kolostort, s érdeklődött, merre van Feng-kan csan mester lakása? Mondták, hogy a szútrák raktára mögött, nem embernek való helyen. Mindig van egy tigris, mely időnként arra jár és bömböl. Lü-csiu megérkezvén oda benyitott, de csak tigrisnyomokat látott. A szobában a falon máig fennmaradt két verse.”

Csongor Barnabás fordítása

KöltészeteSzerkesztés

Már az életrajzból is kiderül, hogy mindössze két verse maradt fenn. Az első egyfajta önéletrajz, amelyben nem csak két társáról tesz említést, de minden mondatából átsüt a csan-buddhizmus szellemisége:

Egymagam jöttem a Tientaj-hegyre,
vagy tízezernyi utat megtettem.
Egész éltem, mint fellegek s vizek:
jövök és megyek a végtelenben.
Kötelmek nélkül nem nyüzsgök soha,
megbékélten járom Buddha útját,
míg görbe, világi útra vágyók
seregét bosszúsan gondok nyúzzák.
Kábán süllyednek hullám-tengerbe,
Három világban forognak egyre.
Be szánalmasak e „szellem lények”,
határolt mindnek léte, végzete.
Fényesség szemhunyás alatt támad,
élet s halál mégis porral fedett.
Csak Han-sannal látogatjuk egymást,
s gyakorta Si-tö is felkereshet.
Beszélünk szívről, szólunk a Holdról,
a hatalmas Űrről: mily végtelen.
A Dharmadhátunak sincs határa,
az egyetlen Tan mindenhol éljen!

(Tokaji Zsolt fordítása)

A második négy soros költeménye, amely az úgy nevezett 5 szótagos „csonkavers” (csüe-csü) formában született a csan-buddhizmus egyik legismertebb költeménye:

Valójában nem létezik semmi,
nincs por sem, mit le kéne seperni.
Ha képes lennél fölfogni mindezt:
mért ücsörögnél mélyen merengni?

(Tokaji Zsolt fordítása)

ÁbrázolásaSzerkesztés

Feng-kan akárcsak Han-san és Si-tö kedvelt figurája a kínai piktúrának. Az életrajzában szereplő tigris az utókort is megihlette, épp ezért Feng-kant gyakorta tigris hátán szunyókálva szokták ábrázolni.

ForrásokSzerkesztés

  • A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából. A verseket válogatta, fordította és a jegyzeteket írta Tokaji Zsolt. Budapest, Fapadoskonyv.hu 2010. ISBN 978-963-329-159-7

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés