Wikipédia

Fenyvesi Judit (szociális testvér)

szociális testvér

Fenyvesi Mária Judit[1] (Nagyszalonta, 1923. június 8. – Buffalo, 2005. szeptember 26.) szerzetesnő, főiskolai tanár, a Szociális Testvérek Társaságának tagja, 1985–1991 között legfőbb elöljárója.

Fenyvesi Judit
SzületettFenyvesi Judit Katalin
1923. június 8.
Nagyszalonta, Románia
Elhunyt2005. szeptember 26. (82 évesen)
Buffalo, New York, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgárságaromán, magyar, amerikai (USA)
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszerzetes, tanár
IskoláiKolozsvár
Buffalo
SírhelyeLackawanna (NY, USA) Holy Cross Cemetery
Sablon • Wikidata • Segítség

Gyermek- és ifjúkora szerkesztés

Fenyvesi Mária Judit 1923-ban az akkorra már román fennhatóság alá került Nagyszalontán született, vallásukat nem gyakorló zsidó szülők második gyermekeként. Édesapja Fenyvesi Ferenc gyógyszerész, édesanyja Waldmann Erzsébet francia- és zenetanár volt, nővére Marianna, húga Márta. Az anya és a három leány 1938-ban keresztény hitre tért át. Az édesapa 1942-ben szívbetegségben elhunyt.

Középfokú tanulmányait Nagyváradon kezdte a Notre Dame de Sion Nővérek bennlakásos leánylíceumában, majd Észak-Erdély visszacsatolását követően a nagyváradi magyar királyi állami Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban fejezte be 1941-ben.[2] A jeles érettségit követően orvosi egyetemen szeretett volna továbbtanulni, de oda származása miatt nem vették fel. Ezért a Sion nővérek tanácsára jelentkezett a Szociális Testvérek Társasága által vezetett, főiskolai szintű képzést nyújtó kolozsvári Katolikus Női Társadalomtudományi Szakiskolába, ahol szociális szakelőadói végzettséget szerzett.

1944-ben, a náci zsidóüldözések idején Ikrich Auguszta szociális testvér rejtette el a Társaság noviciátusában. Amikor nagyanyját, anyját és testvéreit a nyilasok Szalontáról elhurcolták, a Társasság mindent megtett a megmentésükért, de nem jártak eredménnyel: ők a holokauszt áldozatai lettek, csak Judit menekült meg.

Tevékenysége Romániában szerkesztés

A háború után kérelmezte hivatalos felvételét a Szociális Testvérek Társaságába. 1947-ben – Magyarországra átszökve – Budapesten, a Társaság anyaházában tette le fogadalmát, majd újra illegális úton visszatért Romániába, ahol először Kolozsváron, majd a bukaresti Szent József-székesegyház plébániáján egyházközségi nővérként végzett hitoktatási és ifjúsági vezetői feladatokat. Itt bekapcsolódott a katolikus ellenállási mozgalomba, mely a kommunista hatalomátvétel idején Romániában egy ideig még működött. Mivel bizalmas jelentéseket adott át külföldi személyeknek a romániai egyházüldözésről (közvetített a püspökségek és a nunciatúra között), 1951-ben több társával együtt letartóztatták, és közel másfél évi vizsgálati fogságot követően, 1952-ben, az úgynevezett „vatikáni kémperben” a bukaresti katonai törvényszéken bűnrészesség hazaárulás bűntettében vádjával 10 év szigorított börtönre ítélték. Büntetését Bukarestben, Zsilaván, a Duna-csatornánál, Târgușorban, Misleán és Csíkszeredában töltötte. 1961-ben szabadult.

Ezt követően Szamosújváron sikerült lakást és munkát szereznie, ahol szigorú megfigyelés alatt élt. 1963-ban egy zsidó szervezet segítségével sikerült kivándorlási engedélyt kapnia.

Emigrációban szerkesztés

Először Bécsbe került, majd innen 1964-ben az Egyesült Államokban működő magyar szociális testvérek meghívására Buffalóba települt át. Itt kezdett újra tanulmányokat folytatni, mégpedig először az egészségügyi és társadalomtudományi képzést nyújtó D'Youville College-on, majd a School of Social Work State University of New York at Buffalo-ban, ahol 1968-ban szociális munkára képesítő mesterfokozatú diplomát szerzett.[3]

1968-tól szociális munkát végzett a Katolikus Caritasnál, 1970-től 1986-ig pedig tanított a Rosary Hill College (jelenlegi nevén: Daemen College) szociális munkásokat képző intézetben, ahol 1975-ben megalapította az intézmény Szociális Munkaprogramját, akkreditációt szerzett rá, majd annak első programigazgatója lett. Ennek emlékéül később diáksegélyező alapot neveztek el róla .[4] 1985-ben megválasztották a Szociális Testvérek Társasága központi elöljárójának. Ezt a tisztséget 1991-ig töltötte be.

Amerikai évei alatt tagja volt a Network nevű katolikus lobbicsoportnak, a New York-i Béke Központnak (New York Peace Center) és a Női Szerzeteselöljárók Vezetői Konferenciájának (Leadership Conference of Women Religious /LCWR/).[5]

Írásai szerkesztés

  • Mary Judith Fenyvesi: Nuns in a low income housing project: aggiornamento at St. Brigid's. Dissertation. M.S.S. State University of New York at Buffalo, 1968.[6]
  • Mary Judith Fenyvesi; Kenneth Gerald O'Malley: Women religious under European Communism. vol. 4. 2007 [7]
  • Judith Fenyvesi: A journey of light in the darkness. Williamsville, NY : Manzella Trade Communications, 2002 ISBN 9780926566040

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fenyvesi_Judit_(szociális_testvér)&oldid=26827601”