Filarete
Filarete (eredeti neve: Antonio Averlino) (Firenze, 1400 körül – Róma, 1469) olasz építész és szobrász.
| Filarete | |
_(14799591143).jpg) | |
| Született | Antonio di Pietro Averlino 1400[1][2][3][4][5] Firenze |
| Elhunyt | 1469 (68-69 évesen)[1][2][3][6][4] Róma |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Filarete témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Eleinte szülővárosában dolgozott, majd IV. Jenő pápa megbízásából 1433—45-ig készítette el szobrászati fő művét, a római Szent Péter templom bronzkapuját, molynek domborművei (köztük kortörténeti jelenetek is, pl. Zsigmond császár koronázása), erős antikizáló hajlamról tanúskodnak. Chiave Antonio portugál bíboros síremlékének csak töredékei maradtak fenn (Róma, S. Giovanni in Laterano). Ereklye-lopással vádolva Milanóba menekült és itt a Sforzák szolgálatába lépett. Tőle való a milanói Castello di Porta Giovia tornyának pompás dekorációja. Legnevezetesebb építészeti műve a milánói kórház (1457-ből), az Ospedale Maggiore, amelynek építése azonban csak 1801-ben fejeződött be.
Írásai szerkesztés
- Az építészetről írt műve, 25 könyvben, a reneszánsz legfontosabb forrásművei közé tartozik (kiadták Bécsben 1890-ben).
- Mátyás király megbízásából Antonio Bonfini latinra fordította De Architectura libri című művét.
Művei szerkesztés
- a római Szt. Péter-templom domborműves bronzkapuja,
- Milánó: az Ospdale maggiore épülete.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ a b AGORHA (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Nelson-Atkins Museum of Art. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
- ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források szerkesztés
- Új lexikon 3. FER-IRA (Budapest, 1936) 1249. old.
- Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913) 493. old.
