Fogágy

A fogágy (Parodontium) azon képletek együttese, melyek biztosítják a fog elhorgonyzását, rögzítését a fogmederben. Alkotásában részt vesz:

A gyökérhártya fibroblasztjai kollagénrostokat, ún. Sharpey-rostokat termelnek. Ezek az alveolus csonttól a cementig húzódnak és felfüggesztik a fogat. A rostok a fogat ért nyomó erőket húzó erővé alakítják. A csont számára a húzó erő az ideális, mivel serkenti, ellentétben a nyomó erővel, ami csontpusztulást okoz.

A fogágy gyulladását parodontitisnek nevezzük. A fogszuvasodás után, a fogak elvesztésének második leggyakoribb oka.

Fejlődése

A fogágy négy alkotóelemének a fejlődése egyszerre és elválaszthatatlanul történik. Ez a fejlődés a korona teljes kifejlődése után indul be és a fog előtörésével párhuzamosan történik. A külső és belső zománchám sejtjei a majdani gyökér helyén egymáshoz tapadnak, eltűnik közülük a reticulum stellatum, és a Hertwig-féle hámhüvelyt képezik. Ezen hámhüvely alakja megfelel a fog gyökérkonformációjának. Miután egy bizonyos vastagságú gyökérdentin lerakódott a hámhüvely kezd felszakadozni. Az így keletkezett résekbe fibroblasztok nyomulnak és vastag kollagén rostokat kezdnek lerakni. A fibroblasztok az alveoláris csont felől is rostokat termelnek. De ezen két réteg rost még nincs kapcsolatban. A fogzacskó ectomesenchymalis sejtjeiből, a fibroblasztok mellett, cementoblasztok és osteoblasztok is differenciálódnak. A cementoblasztok a gyökér felszínén a cementet fogják képezni, úgy, hogy az ott található kollagén rostok bekerülnek a cement állományába. A másik oldalon az osteoblasztok is hasonlóan képezik a csontot.

Csak a fog áttörése után, az okklúzióba kerülés közben, rendeződnek a rostok a megfelelő irányba (függőleges, vízszintes, ferde). Ugyancsak ekkor rakódik le a cement nagy része. Ha a fogzacskó sejtjei csak részben tűnnek el, ún. Malassez-féle sejtekként maradnak vissza. Ezek általában latensek, de bizonyos, még nem tisztázott körülmények között (például gyulladás), cisztákká alakulhatnak.

A fogíny a szájüreg hámsejtjeiből alakul ki és hemidezmozómákkal rögzül a fog nyakához.

Források

szerk.: Dr. Fazekas Árpád: Megtartó fogászat és endodoncia. Budapest: Semmelweis Kiadó, 14-15. o.. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-9656-12 (2006)
szerk.: Dr. Gera István: Parodontológia. Budapest: Semmelweis Kiadó, 3–23. o. (2005). ISBN 963-9214-51-5
szerk.: Dr. Zelles Tivadar: Orálbiológia I., A csontok és a fogak keményszöveteinek biológiája. Budapest: Semmelweis Kiadó (1998). ISBN 963-7731-88-1