Főmenü megnyitása

A szemSzerkesztés

Felső szemhéjSzerkesztés

A felső szemhéjat emelő izomnak egy kis része simaizomból áll (musculus tarsalis superior), amelyet szimpatikus postganglionáris rostok idegeznek be.

Iris (szivárványhártya)Szerkesztés

A pupillaszűkítő izmot (musculus sphincter pupillae) paraszimpatikus rostok látják el a közös szemmozgató ideg (nervus oculomotorius) [III.] paraszimpatikus (Edinger-Westphal) magjából. A pupillatágító izmot (musculus dilatator pupillae) a felső nyaki idegdúcból (ganglion cervicale superius) származó szimpatikus rostok látják el.

A könnymirigySzerkesztés

A könnymirigyet ellátó paraszimpatikus secretomotoros rostok az arcideg (nervus facialis) [VII.] könnyelválasztást serkentő magjából (nucleus lacrimalis) erednek. A szimpatikus postganglionaris rostok a felső nyaki szimpatikus idegdúcból erednek, és érszűkítő (vasoconstrictor) rostokként működnek.

A nyálmirigyekSzerkesztés

Az állkapocs alatti és a nyelvalatti mirigySzerkesztés

A paraszimpatikus secretomotoros ellátás az arcideg (nervus facialis) [VII.] nyálelválasztást serkentő magjából ered (nucleus salivatorius superior). A szimpatikus postganglionaris rostok a felső nyaki szimpatikus idegdúcból (ganglion cervicale superius) erednek és a mirigyet az ereket körülvevő fonatokon keresztül érik el.

A fültőmirigySzerkesztés

A mirigyet a nyelv-garat ideg (nervus glossopharyngeus) [IX.] nyálelválasztást fokozó alsó magjából (nucleus salivatorius inferior) eredő paraszmpatikus secretomotoros rostok látják el. A szimpatikus postganglionaris rostok a felső nyaki idegdúcból (ganglion cervicale superius) erednek és a mirigyet a külső feji verőér (arteria carotis externa) körül képzett fonaton keresztül érik el. Funkcionálisan érszűkítő (vasoconstrictor) rostok.

A szívSzerkesztés

A postganglionaris szimpatikus rostok a szimpatikus idegdúclánc (truncus sympathicus) felső mellkasi (thoracalis) és nyaki (cervicalis) részeiből erednek. A postganglionaris rostok a szívet a szimpatikus idegdúclánc nyaki szakaszának felső, középső és alsó szívhez futó ágain (ramus cardiacus superior, medius és inferior), és a szimpatikus idegdúclánc mellkasi szakaszának számos apróbb szívhez futó (rami cardiaci) ágán keresztül érik el.

A rostok keresztülhaladnak a szív idegfonatain (plexus cardiacusokon) és a szinszcsomón (nodus sinoatrialis) és az atrioventrikularis csomón (nodus atrioventricularis), valamint a szívizomrostokon és a koszorús artériákon (arteriae coronariae) végződnek. Ezeknek az idegeknek az aktivációja a szívritmus fokozódását, a szívizom összehúzódásai erejének fokozódását, és a koszorús verőerek (artériae coronariae) kitágulását eredményezik. A koszorús artéria (arteriae coronariae) kitágulását inkább a helyi anyagcsere szükségletei váltják ki, mint a koszorúsereket érő közvetlen idegi hatások. A paraszimpatikus preganglionaris rostok a bolygóideg (X. agyideg; nervus vagus) dorsalis magjából (nucleus dorsalis nervi vagi) erednek és a bolygóidegekben szállnak le a mellüregbe.

A rostok a szívi fonatok (plexus cardiacus) postganglionaris neuronjaival synapsist képezve végződnek. A postganglionaris rostok a szinuszcsomó (nodus sinoatrialis) és az atrioventrikularis (nodus atrioventricularis) csomókon és a koszorús atériákon (arteriae coronariae) végződnek. Ezeknek az idegeknek az aktivációja csökkenti a szívritmust és a szívizom (myocardium) összehúzódásainak erejét, valamint a koszorús erek összehúzódását okozza. Ez utóbbira itt is az vonatkozik, hogy az erek szűkülése inkább a helyi anyagcsere szükségletei csökkenésének, és nem annyira a közvetlen idegi hatásoknak a következménye.

A tüdőkSzerkesztés

A szimpatikus postganglionaris rostok a szimpatikus idegdúclánc (truncus sympathicus) másodiktól ötödikig terjedő mellkasi (thoracalis) idegdúcaiból erednek. A rostok keresztülhaladnak a tüdőkapui fonatokon (plexus pulmonalis) és belépnek a tüdőkbe, ahol hálózatot képeznek a hörgők és az erek körül. A szimpatikus rostok hörgőtágulatot és enyhe érösszehúzódást (vasoconstrictió) váltanak ki. A paraszimpatikus preganglionaris rostok a bolygóideg (nervus vagus) [X.] hátsó magjából (nucleus dorsalis nervi vagi) erednek és a bolygóideggel szállnak le a mellüregbe. A rostok a tüdőkapui fonatok (plexus pulmonalisok) postganglionaris neuronjaival synapsist képezve végződnek. A poastganglionaris rostok belépnek a tüdőbe, ahol a hörgők és az erek körül képeznek hálózatot. A paraszimpatikus rostok a hörgők szűkületét és enyhe értágulatot váltanak ki, és fokozzák a szekréciót a hörgők mirigyeiben.

Az emésztőrendszerSzerkesztés

Emésztőrendszer (gastrointestinalis traktus)

A gyomor és a belek, a flexura lienalisigSzerkesztés

A preganglionaris paraszimpatius rostok a hasüregbe az elülső (bal) és a hátsó (jobb) vagus törzsekkel lépnek be . A rostok a hasüreg számos szervéhez és gyomor-bél csatornának a gyomortól a vastagbél flexura lienalisáig tartó szakaszához oszlanak szét. Azok a rostok, amelyek a gastrointestinalis tractushoz tartanak a bélfali izomzat két rétege között lévő idegfonathoz (plexus myentericus (Auerbach)) és a bélrenszer nyálkahártya alatti kötőszövetes rétegéhez (plexus submucosus (Meissner)) postganglionaris neuronjaihoz futnak. A postganglionaris rostok ellátják a simaizmot és a mirigyeket. A paraszimpatikus idegek fokozzák a perisztaltikát és elernyesztik a záróizmokat, szintén fokozzák a mirigyek váladéktermelését. A szimpatikus preganglionaris rostok áthaladnak a szimpatikus dúclánc (truncus simpatikus) mellkasi szakaszán és belépnek a nervus splanchnicus majorba és minorba. Ezek leszállnak a hasüregbe és synapsist képeznek a postganglionaris neuronokkal a ganglion celiacumban és a ganglion mesentericum superiusban. A postganglionaris idegrostok a truncus celiacus és az arteria mesenterica superior ágai körül fonatot képezve oszlanak el a gyomorhoz és a belekhez. A szimpatikus idegek gátolják a perisztaltikát és a záróizmok összehúzódását okozzák, gátolják a mirigyek váladéktermelését is.

A leszálló vastagbél, a szigmabél és a végbélSzerkesztés

A preganglionaris paraszimpatikus rostok a gerincvelő másodiktól negyedikig terjedő keresztcsonti szelvényeinek szürkeállományából erednek. A rostok a nervus splanchnicus pelvicusokban és az arteria mesenterica inferior ágai körüli idegfonatokban futnak, és a plexus myentericus (Auerbach) és a plexus submucosus (Meissner) postganglionaris rostjain végződnek. A postganglionaris rostok ellátják a simaizmot és a mirigyeket. A paraszimpatikus rostok serkentik a perisztaltikát és a mirigyek váladéktermelését. A szimpatikus preganglionaris idegrostok a szimpatikus idegdúclánc ágyéki szakaszán haladnak keresztül, és a plexus mesentericus inferior postganglionaris neuronjaival képeznek synapsisokat. A postganglionaris rostok a belet az arteria mesenterica inferior ágai körüli fonatokban érik el. A szimpatikus rostok csökkentik a perisztaltikát és a mirigyek váladéktermelését.

Az epehólyag és az epevezetékekSzerkesztés

Az epehólyag (vesica fellea) és az epevezetékek postganglionaris paraszimpatikus és szimpatikus rostokat a plexus hepaticusból kapnak. A vagusból származó paraszimpatikus rostokat, serkentő motoros rostoknak tartják az epehólyag és az epevezetékek simaizomzatára gyakorolt hatásukat tekintve, ugyanakkor gátlónak a máj- és epevezeték közös kivezetőcsövét záró izomnak (musculus sphincter Oddi) a működésére.

A veseSzerkesztés

A preganglionaris szimpatikus rostok a nervus splanchnicuson keresztül csatlakoznak az arteria renalis körüli vesekapui idegfonathoz (plexus renalis). Synapsist képeznek a plexus renalis postganglionaris neuronjaival. A postganglionaris rostok az arteria renalis ágaihoz futva oszlanak el. A szimpatikus rostok érszűkítő hatásúak a vese artériáira. A preganglionaris paraszimpatikus rostok a bolygóidegből (nervus vagus) [X.] lépnek a plexus renalisba, és synapsist képeznek a postganglionaris neuronokkal, amelyeknek rostjai az arteria renalis ágai mentén oszlanak el a vesében. A paraszimpatikus rostokat a vese artériáira értágító hatásúak.

A mellékvese velőállományaSzerkesztés

A mellékveséhez (glandula suprarenalis) a preganglionaris szimpatikus rostok a nervus splanchnicus majorban szállnak le. Az idegrostok a velőállomány (medulla) szekretoros sejtjein végződnek, amelyek a postganglionaris neuronokhoz hasonlíthatók. Az idegvégződések és a szekretoros sejtek között a neurotranszmitter az acetilkolin, mint bármely más preganglionaris végződésben. A szimpatikus rostok fokozzák a medulla szekretoros sejtjeinek epinephrin és norepinephrin kibocsátását. A mellékvese velőállományának paraszimpatikus beidegzése nincs.

A belső végbélzáró izomSzerkesztés

A körkörös simaizom réteg a végbél kimenetének (canalis analis) felső végénél megvastagodva képezi a nem akaratlagos végbélzáró izmot (musculus sphincter ani internus). A záróizmot a plexus hypogastricusokból származó szimpatikus rostok idegzik be. A szimpathikus rostok a (sphincter ani internus) összehúzódását okozzák.

A húgyhólyagSzerkesztés

A húgyhólyag (vesica urinaria) falának izomrétege simaizomból áll, melynek körkörös rétege a hólyag nyakánál megvastagodott és záróizmot képez, ez a musculus sphincter vesicae. A simaizmot ellátó idegek a plexus hypogastricusokból származnak. A postganglionaris szimpatikus rostok a plexus hypogastricusokhoz futnak. A paraszimpatikus preganglionaris rostok medencei splanchnicus idegekként erednek a második, harmadik és negyedik sacralis idegekből; a plexus hypogastricusokon keresztül érik el a hólyag falát, ahol synapsist képeznek a postganglionaris neuronokkal. A hólyagűrítő izomhoz futó szimpatikus idegeknek nincs, vagy jelentéktelen hatásuk van a hólyagfal simaizomzatára, és főleg az erekhez oszlanak szét. A musculus sphincter vesicaehez futó szimpatikus rostok csak kis szerepet játszanak a záróizom összehúzódásában és a vizeletfolyás megakadályozásában.

A hímvessző és a csikló merevedéseSzerkesztés

Merevedéskor (erectio) a nemi szervek erectilis szövetei vérrel telnek meg. A kezdeti vascularis telődést az autonóm idegrendszer paraszimpatikus része szabályozza. A paraszimpatikus preganglionaris rostok a gerincvelő második, harmadik és negyedik sacralis szelvényének szürkeállományából erednek. A rostok belépnek a plexus hypogastricusokba és synapsist képeznek a postganglionaris neuronokkal. A postganglionaris rostok csatlakoznak az arteriae pudendae internaehez és azok ágai mentén oszlanak el, amelyek belépnek az erectilis szövetekbe. A paraszimpatikus idegek az artériák kitágulását okozzák, és nagymértékben fokozzák a vér áramlását az erectilis szövetekhez.

Az ejaculatioSzerkesztés

A preganglionaris szimpatikus rostok az első és második ágyéki szelvény magasságában lépnek ki a gerincvelőből, majd synapsist képeznek a postganglionaris neuronokkal. A postganglionaris rostok azután eloszlanak az ondóvezetékekhez, az ondóhólyagokhoz és a dülmirigyhez a plexus hypogastricusokon keresztül. A szimpatikus idegek serkentik a simaizmok összehúzódását ezeknek a szerveknek a falában, és ezzel a hím nemi váladék (ondó) kilövellését okozzák.

Az anyaméh (uterus)Szerkesztés

A preganglionaris szimpatikus idegrostok a gerincvelőt a T12 és L1 szelvények magasságában hagyják el, és úgy vélik, hogy a ganglion sejtekkel a szimpatikus dúcláncban vagy esetleg az alsó plexus hypogastricusokban képeznek synapsist. A postganglionaris rostok ellátják az uterus simaizomzatát. A paraszimpatikus preganglionaris rostok a gerincvelőt az S2, 3 é 4 szelvényeknek megfelelően hagyják el, és synapsisokat alkotnak a plexus hypogastricus inferior ganglion sejtjeivel. Jóllehet általánosan ismert, hogy a méh izomzata főleg hormonális szabályozás alatt áll, a szimpatikus beidegzés az uterus összehúzódását és az erek szűkülését okozhatja, míg a paraszimpatikus rostok ellentétes hatást válthatnak ki. Afferens, fájdalomérzést vezető rostok a méhfenékből (fundus uteri) és méhtestből (corpus uteri), a méhnyakból (cervix uteri) a rostok a splanchnicus idegeken keresztül haladnak, és a gerincvelőbe a második, harmadik és negyedik keresztcsonti idegek hátsó gyökerein át lépnek be.

A felső végtag artériáiSzerkesztés

A felső végtag artériáit szimpatikus idegek idegzik be. A preganglionaris rostok a gerincvelő másodiktól nyolcadik mellkasi szelvényében található idegsejtek sejttesteiből erednek. A szimpatikus idegdúclánchoz csatlakoznak, és a dúcláncban felszállnak a nyaki idegdúcokhoz. A postganglionaris rostok azokhoz az idegekhez csatlakoznak, amelyek a karfonatot (plexus brachialis) alkotják, és eloszlanak az artériákhoz a plexus ágai között. A szimpatikus idegek érszűkületet okoznak a bőr artériáiban, és értágulatot azokban az artériákban, amelyek a vázizmokat látják el.

Az alsó végtag artériáiSzerkesztés

Az alsó végtag artériáit szintén szimpatikus idegek innerválják. A preganglionaris rostok a gerincvelő alsó három háti és felső két vagy három ágyéki szelvényéből erednek. A rostok az ágyéki és a keresztcsonti idegdúcokban alkotnak synapsist, és a postganglionaris rostok az ágyéki és a keresztcsonti fonatok ágain keresztül érik el az artériákat.

Az autonóm idegrendszerhez kapcsolódó néhány fontos élettani reflexSzerkesztés

Látási reflexekSzerkesztés

Közvetlen és konszenzuális fényreflexekSzerkesztés

Az afferens idegi impulzusok a retinából a nervus opticuson, a chiasma opticumon és a tractus opticuson keresztül haladnak. Az idegrostok közül néhány elhagyja a tractus opticust és synapsisokat képez a nucleus pretectalis idegsejtjeivel, amely a colliculus superior közvetlen közelében fekszik. Az ingerületeket a nucleus pretectalis idegsejtjeinek axonjai a nervus oculomotorius paraszimpatikus (Edinger-Westphal) magjaihoz továbbítják. A postganglionaris paraszmpatikus rostok a nervi ciliares breves közvetítésével elérik a szemgolyót és a musculus constrictor pupillaet az irisben. A konszenzuális fényreflexben mindkét pupilla szűkül, mert a nucleus pretectalis mindkét oldali paraszimpatikus magokhoz küld rostokat a mesencephalonba.

Akkomodációs reflexSzerkesztés

Amikor a szemeinket egy távoli tárgyról egy közelire irányítjuk a medialis egyenes szemizmok a szemtengelyeket konvergálják, a szemlencse domborulata növekszik, így fókusztávolsága csökken, a musculus ciliaris összehúzódása következtében, eközben a pupillák is szűkülnek, hogy a fény a szemlencsének csak a középső, legvastagabb részén haladhasson keresztül.

Cardiovascularis reflexekSzerkesztés

Ezekhez tartoznak a carotis sinus, az arcus aortae és a Bainbridge-féle jobb oldali atrialis reflexek.

Carotis sinus és arcus aortae reflexekSzerkesztés

A carotis sinus, amely az arteria carotis communis elágazódásánál helyezkedik el, és az aortaív (arcus aortae) baroreceptorként (nyomásérzékelő) funkcionálnak. A vérnyomás emelkedése az erek falában lévő végződéseket ingerli. A carotis sinusból az afferens rostok a nervus glossopharyngeuson [IX.] keresztül szállnak fel, és a nucleus tractus solitarii magban végződnek. Az aortaívből az afferens rostok a nervus vaguson [X.] szállnak fel. Az egyének vérnyomását a baroreceptorokból származó afferens információk módosítják. Az autonóm idegrendszer felsőbb szintű szabályozó központja, nevezetesen a hipotalamusz pedig, a központi idegrendszer más, magasabb központjainak befolyása alatt áll.

A Bainbridge-féle jobb oldali atrialis reflexSzerkesztés

Ennek a reflexnek a kiváltója az, ha a jobb pitvar és a vena cavák falaiban lévő idegvégződéseket a megemelkedett vénás nyomás stimulálja. Az afferens rostok a nervus vaguson [X.] szállnak fel a nyúltvelőbe és a nucleus tractus solitarii magban végződnek. A kapcsoló neuronok gátolják a vagus parasympathicus (dorsalis) magját, és a reticulospinalis rostok stimulálják a szívhez irányuló thoracalis szimpatikus kiáramlás aktivitását, ami a szívritmus gyorsulásához vezet.

ForrásokSzerkesztés