Frédéric Mistral

Frédéric Mistral (Maillane (Bouches-du-Rhône), 1830. szeptember 8.Maillane, 1914. március 25.) okcitán nyelvű francia író,[1] szótáríró, a Félibrige alapító tagja, irodalmi Nobel-díjas. Nevének provanszál alakja Frederi Mistral (/Mistrau) vagy Frederic Mistral (/Mistrau).

Frédéric Mistral
Frédéric Mistral, Paul Saïn (1853–1908) festménye
Frédéric Mistral, Paul Saïn (1853–1908) festménye
Élete
Született 1830. szeptember 8.
Maillane (Bouches-du-Rhône
Elhunyt 1914. március 25. (83 évesen)
Maillane
Házastársa Marie Mistral
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza
Kitüntetései
  • irodalmi Nobel-díj (1904, José Echegaray y Eizaguirre, in recognition of the fresh originality and true inspiration of his poetic production, which faithfully reflects the natural scenery and native spirit of his people, and, in addition, his significant work as a Provençal philologist, 70 429 svéd korona)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka
Frédéric Mistral aláírása
Frédéric Mistral aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric Mistral témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Frédéric Mistral szobra Arles-ban

Mistral jó anyagi helyzetű gazdálkodócsaládban született. Szülei, François Mistral és Adélaide Poulinet Provence legrégebbi családjaiból származtak. Mistral a Frédéric keresztnevet egy „szegény kisfiú” emlékére kapta, aki „abban az időben, amikor édesapám és édesanyám beszélgettek szívesen vállalta a szerelmi üzenetvivő szerepét, és aki kevéssel azután napszúrásban meghalt”.[2] Mistral csak kilencévesen kezdett iskolába járni. Miután Nîmes-ben leérettségizett, 1848 és 1851 között jogot tanult Aix-en-Provence-ban, és akkor bűvölte el a provanszál nyelv, „a civilizált Európa első irodalmi nyelve”. Jogi tanulmányai során felvette a Provence történelme tantárgyat. Kitűzött célja lett felébreszteni a provanszálokban a faji érzést (le sentiment de race), hogy visszaállítsa az ország természetes és történelmi nyelvét, hogy az isteni költészet lángját gyújtsa a provanszál nyelvben. Mistral számára a faj (race) szó azokat az embereket jelentette, akiket közös nyelv köt össze, akik ugyanabban az országban és történelemben gyökereznek.

Mistral 1904-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, José Echegaray-al együtt. A díj összegét az arles-i Museon Arlaten alapítására fordította.

FélibrigeSzerkesztés

Maillane-ban Mistral szövetkezett Roumanille költővel a provanszál nyelv megújítására. Vele és másik öt költővel megalapították a Félibrige-et, amelynek a célja a nyelv ügyének előmozdítása volt. Mozgalmukat Szent Estelle védőszárnya alá helyezték.

A hét alapító Jóusè Roumaniho, Frederi Mistral, Teodor Aubanel, Ansèume Matiéu, Jan Brunet, Anfos Tavan és Pau Giera volt. A Felibrige még napjainkban is egyike a 32 okcitán nyelvű départament kevés megmaradt kulturális szervezetének.

Életművével Mistral újjáélesztette a provanszál nyelvet azzal, hogy az epikus költészet legmagasabb csúcsaira juttatta el: művének minőségét a legmagasabb körök ismerték el.[3] Mistral vállalta a szótárírás aprólékos munkáját is, és modern trubadúrként dalszövegeket is írt.

Szótárírói munkásságaSzerkesztés

Mistral műve a Lou Tresor dóu Felibrige ou Dictionnaire provençal-français (1878–1886), vagyis a provanszál–francia szótár, amely mind a mai napig az okcitán nyelv leggazdagabb szótára, és a leghasználhatóbb, ami az értelmezés pontosságát illeti. Ez egy kétnyelvű okcitán-francia szótár, két vaskos kötetben, amely tartalmazza az okcitán nyelv összes nyelvjárását.

MireilleSzerkesztés

Fő műve a Mirèio (Mireille), amely 1859-ben nyolcévi alkotó munka után jelent meg. Tárgya Vincent és Mireille, a szép provence-i lány szerelme. Charles Gounod 1863-ban operát írt belőle.

Mistral nemcsak hogy felhasználja az alkalmat, hogy a provanszál nyelv ügyét előremozdítsa, de a tartomány kultúráját is bemutatja, különösen Saintes-Maries-de-la-Mer vidékét.

Születésének centenáriumán Jean Carrère ezt írta róla: „Amióta a XIII-ik században a katharok elleni kereszteshadjárat következtében Észak-Franciaország meghódította Dél-Franciaországot, a troubadúrok lírája úgyszólván teljesen elhallgatott: a déli dialektusok népi tájszólásokká süllyedtek, amelyeket a műveltebb osztályok s a költők is az északi franciával cserélték fel. Mindez egyszerre megváltozott, amikor 1859-ben megjelent Mirèiro (Mireille), Frédéric Mistral éposza, tizenkét énekben.”[4]

MűveiSzerkesztés

  • Mirèio (1859)
  • Calendau (1867)
  • Coupo Santo (1867)
  • Lis Isclo d’or
  • Nerto, novella (1884)
  • La Rèino Jano, dráma (1890)
  • Lou Pouèmo dóu Rose (1897)
  • Moun espelido, Memòri e Raconte (Mes mémoires) (1906)
  • Discours e dicho (1906)
  • La Genèsi, traducho en prouvençau (1910)
  • Lis óulivado (1912)
  • Lou Tresor dóu Felibrige (1878–1886), provanszál–francia szótár vagy a modern langue d'oc szótára
  • Proso d’Armana (1926, 1927, 1930)

MagyarulSzerkesztés

  • Miréio. Provençal költemény; ford. Gábor Andor; Dick, Bp., 1916
  • Provánszi költők. Mistral, Roumanille, Aubanel stb. válogatott költeményeinek fordításai; ford. Holler András, előszó Birkás Géza; Kultúra Ny., Pécs, 1937

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ady Endre (1904. december 18.). „Mistral és a Nobel-díj”. Budapesti Hírlap. „Frédéric Mistral nem francia poéta. […] A rebellis langue d'Oc nagy diadalát jelenti a svéd akadémia ítélete.” 
  2. Frédéric Mistral. Mes origines : mémoires et récits de Frédéric Mistral. (francia nyelven). Paris: Plon-Nourrit, 9. oldal. o. (1920 körül) 
  3. Ady Endre (1904. december 18.). „Mistral és a Nobel-díj”. Budapesti Hírlap. „Roosevelt elnök például gyönyörûen beszéli a Mistral által újjáteremtett langue d’Oc-ot, s neki Mistral a kedvelt poétája.” 
  4. Carrère, Jean (1930. november 1.). „Mistral” (magyar nyelven). Nyugat XXIII (21). (Hozzáférés ideje: 2008. október 12.)  

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Frédéric Mistral című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés