Főmenü megnyitása

Frank Frederick Borman (Gary, Indiana, 1928. március 14. –) amerikai űrhajós.

Frank Borman
Frank Borman.jpg

Született 1928. március 14. (91 éves)
Gary
Iskolái
Rendfokozat ezredes
Űrben töltött idő 28 655 perc
Repülések
Kitüntetései
  • Distinguished Flying Cross
  • Harmon Trophy
  • Congressional Space Medal of Honor
  • National Aviation Hall of Fame
  • United States Astronaut Hall of Fame
  • Hubbard Medal
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Borman témájú médiaállományokat.

ÉletpályaSzerkesztés

A West Pointi katonai akadémia elvégzését követően 1950-ben repülőtisztté avatták. Az amerikai légierőben szolgált, majd berepülőpilóta lett. 1957-ben a Kaliforniai Műszaki Egyetemen mérnöki képesítést szerzett. 1957-1960 között a West Point-i akadémia, 1960-1962 között az Edwards légitámaszpont katonai iskola előadója volt. 1962. szeptember 11-től, a második amerikai csoportban kezdte meg az űrhajóskiképzést. 19 napot, 21 órát és 35 percet töltött a világűrben. 1970. július 1-jén kivált a NASA kötelékéből, az Eastern Airways légiforgalmi társaság elnöke lett.

A Hold túlsó oldalán egy 50 kilométer átmérőjű krátert neveztek el róla.

RepülésekSzerkesztés

(zárójelben a repülés dátuma)


Gemini–4Szerkesztés

Borman a Gemini–4 tartalék parancsnoka 1965 júniusában.

Gemini–7Szerkesztés

Bormann a Gemini–7 parancsnokaként a második NASA űrhajós (a többiek: James McDivitt, Neil Armstrong, Gerald Carr és Joe Engle), aki rögtön első repülésén parancsnoki kinevezést kapott. A legénység másik tagja James Lovell pilóta. A két hét hosszú küldetés az addigi leghosszabb volt az űrhajózás történetében. 1965. december 15-én a Gemini–7 űrrandevút hajtott végre (passzív résztvevőként) a pár órával korábban pályára állított Gemini–6A űrhajóval.

Apollo–8Szerkesztés

Az Apollo–8 az első űrhajó, amely embereket – Frank Borman parancsnokot, James Lovell parancsnokimodul-pilótát és William Anders holdkomppilótát – szállított Hold körüli pályára, amit tíz alkalommal került meg. A legénységet a Time amerikai hetilap az 1968-as „Év Emberei”-vé választotta.


ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés