Friedmann Ernő

(1881–1944) magyar ügyvéd, szakíró, egyetemi tanár

Friedmann Ernő József (Budapest, 1883. október 1.[2] – ?, 1944) magyar ügyvéd, szakíró, egyetemi tanár, a MTA tagja.

Friedmann Ernő
SzületettFriedmann Ernő József
1883. október 1.
Budapest[1]
Elhunyt1944 (60-61 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • egyetemi oktató
  • jogász
  • lapszerkesztő
Tisztségeegyetemi tanár
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Friedmann Ottó bankár és Schweitzer Debóra fia. Hazai jogi tanulmányok után 1908-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott, 1911-től a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban teljesített szolgálatot, ahol a jogi oktatás reformkérdéseivel foglalkozott. 1912 és 1917 között a kassai jogakadémia római jog tanára, 1917-től 1920-ig a budapesti műegyetem tanára volt, majd ismét budapesti ügyvédként dolgozott. 1933-től 1939-ig a Magyar Hírlap felelős szerkesztője volt. Munkatársa volt a Magyar jogi lexikonnak és szerkesztette a Büntetőjogi Értekezések című sorozatot. 1944-ben elhurcolták.

Művei szerkesztés

  • A korlátozott beszámíthatóságról (1902)
  • Konzervativizmus és haladás a büntetőjogban (1907)
  • Büntetendő cselekmény és közveszélyesség (Budapest, 1908)
  • A határozatlan tartamú ítéletek (Budapest, 1910)
  • Korlátozott beszámíthatóság a magánjogban (1910-11)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap