Wikipédia

Gábriel Tibor

(1950–) történész, városkutató

Gáb­ri­el Ti­bor (Budapest, 1950. november 18. –)[1] magyar történész, művelődésszervező, városkutató.

Gábriel Tibor
Született1950. november 18. (73 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiBudapestért díj (2013)
Sablon • Wikidata • Segítség

Végzettségei

szerkesztés

Gábriel Ferenc és Nagy Irén első gyermekeként született, testvére Gábriel György. Szász Évával kötött házasságából (1975–1997) két lánya született (Gábriel Andrea - 1975 és Gábriel Ajna - 1977).[2]

A VII. kerületi Kertész utcai általános iskolában (1964), a IX. kerületi József Attila Gépipari Technikumban (1969),[3] majd a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán tanult – utóbbit nem fejezte be (1972). Klubvezetői vizsgáját 1977-ben tette le. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara történelem-népművelés szakán 1983-ban diplomázott. 1994-ben közigazgatási alapvizsgát, 2004-ben EU-s pályázatírói vizsgát tett le.

Munkahelyei

szerkesztés

1969-ben a Ganz Mávag lakatosa, 1972-1973-ban a Mechanikai Laboratórium részletszerkesztője, technológusa, 1973-1975 között a Fővárosi Köztisztasági Hivatal forgalomirányítója, 1975-1977 között a VOLÁN 22. Vállalat műszaki előadója, 1977-1983 években Bp. XV. ker VB. Közművelődési Intézmények Igazgatósága ifjúsági házvezetője (Kozák téri Ifjúsági Ház), 1983-1985 között a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza népművelője, 1985-tól 2000-ig a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság[4] (később Közép-Dunavidéki Regionális Idegenforgalmi Bizottság) főtanácsosa, titkársági csoportvezetője.[5] Egyben ellátja 1989-1994 között a Dunakanyar folyóirat szerkesztőségi titkári feladatait, 1995 és 2000 között pedig a felelős szerkesztője.[6] 2000-től kisebb megszakításokkal egyéni vállalkozó: 2000-től 2002-ig a Kétheti Turizmus szakújságírója, 2003-ban a Budapesti Nap regionális rovata részletszerkesztője, 2005-2006-ban a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria történész-muzeológusa, 2006-2010 között szabadúszó, 2010-től nyugdíjas.

Sport

szerkesztés

1964-1969 között az Építők SC kajak-kenu szakosztályában versenyszerűen kenuzik; 1982-ben sportvitorlás vezetői vizsgát tesz,  1984-1990 között a Magyar Televízió búvár szakosztályának, 1992-1996 között az FTSK SE Delfin búvár szakosztálya tagja, legmagasabb búvár vizsgája -1995-ben PADI Rescue Diver; 1996-tól az Ipari Minisztérium SE vitorlás szakosztályának tagja – 1997-ben 200 tengeri mérföldes nemzetközi sportvitorlás hajóvezetői vizsgát tesz le.

Társadalmi munkája

szerkesztés

A Bu­da­pes­ti Hon­is­me­re­ti Tár­sa­ság tit­ká­ri feladatait[7] társadalmi megbízatásként 1997-től látja el. Javaslatára került sor 1998-ban a „Városunk -- Budapesti Honismereti Híradó” című, negyedévenként megjelenő periodika kiadására, majd a lap indulásától napjainkig ellátja felelős szerkesztését[8] (alapító szerkesztő). 2003-ban kezdeményezi a Budapesti Históriák c. előadóest sorozat indulását,[9] a 2005-ben induló Budapesti Helytörténeti Portál működtetője (alapító szerkesztő).

A re­form­ko­ri gaz­da­ság­po­li­ti­ká­val, a ma­gyar­or­szá­gi ci­vil szer­ve­ze­tek és a Budai Vigadó tör­té­ne­ti múlt­já­val fog­lal­ko­zó szak­mai pub­li­ká­ci­ói részben folyóiratokban (Du­na­ka­nyar, Honismeret, SZIN, Örökség stb.), részben tanulmánygyűjteményekben (Vasúthistória Évkönyv [1996; 2003--2007], Újpest 1907–2007, Tanulmányok Budapest múltjából XXXV., Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv V. és VII., stb.) jelentek meg. Rend­sze­re­sen népszerűsítette a re­form­kor és a ki­egye­zés ko­ra je­len­tős Pest-bu­dai, majd bu­da­pes­ti sze­mé­lyi­sé­ge­it, tör­té­né­se­it, épü­le­te­it – ismeretterjesztő írá­sait a fő­vá­ros ke­rü­le­ti új­sá­ga­i­ közölték. A 2005 és 2010 között kiadott Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv I-VII. sorozatszerkesztője,[10] önálló kötete: A Budai Vigadó története (2011).

Főbb kitüntetései

szerkesztés
  • A Hon­is­me­re­ti Szö­vet­ség Hon­is­me­re­ti Em­lék­ér­méje (2004)[11]
  • Bél Mátyás-díj (2010)[12]
  • Budapest Főváros Önkormányzata (2013)[13] Budapestért-díja[14]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Gábriel Tibor szócikk. Who is Who Magyarországon. 9. kiadás, Hübners Who is Who , Svájc, 2011. 
  2. ↑ Róbert Péter (2020.. december). „Gábriel Tibor születésnapjára” (magyar nyelven). Honismeret, Budapest (2020/6.), 157-158.. o, Kiadó: Honismereti Szövetség. ISSN 0324-7627, online ISSN 1588-0672 ISSN 0324-7627, online ISSN 1588-0672.  [halott link]
  3. ↑ JAGT Emlékkönyv. (Hozzáférés: 2019. február 9.)
  4. ↑ „B.B.J.: Tíz év után vált valóra. Pest Megyei Hírlap, 1993. március 22. 8. p.” 
  5. ↑ „Kruppa Géza: A jó adottságokat ki kell használni. Új Pest Megyei Hírlap. 1997.október 28.” 
  6. ↑ „Gábriel Tibor: Tisztelt Olvasónk! Dunakanyar - Közép Dunavidéki Híradó, V. évf. 1999. december, 2. p.” 
  7. ↑ Budapesti Helytörténeti Portál - a Budapesti Honismereti Társaság honlapja, BHT/Tisztségviselők. (Hozzáférés: 2019. február 9.)
  8. ↑ „Gábriel Tibor: Városunk - Budapesti Honismereti Híradó. Honismeret, 46. évf., 2018/5. szám, 106-110 p.”.  
  9. ↑ „Gábriel Tibor: Budapesti Históriák. Honismeret, 32. évf. 2004/1. szám, 82-85.”.  
  10. ↑ „B.K. (Bangha Katalin): Emlékkönyvbe foglalt múltunk. Újpesti napló, 2009.02.27.” 
  11. ↑ „A Honismereti Akadémia kitüntetettjei. Honismeret. 32. évf., 2004/4. szám, 97. p.”.  
  12. ↑ „A Honismereti Akadémia kitüntetettjei. Honismeret, 38. évf., 2010/4. szám, 76. p.”.  
  13. ↑ Föv. Kgy. közlemény fővárosi kitüntető díjak 2013.. (Hozzáférés: 2019. február 9.)
  14. ↑ „M.O.A.: Újpestiek elismerése Budapest napján. Újpesti napló, 2013. november 21. 9. p.” 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gábriel_Tibor&oldid=26294401”