Géczy Barnabás

(1925-) magyar paleontológus, akadémikus

Géczy Barnabás (Doboz, 1925. augusztus 21. –) Széchenyi-díjas magyar paleontológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A paleoökológia és a kréta időszaki korallok őstörténetének neves kutatója.

Géczy Barnabás
Született 1925. augusztus 21. (95 éves)
Doboz
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása paleontológus,
egyetemi tanár
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1947)
Kitüntetései Széchenyi-díj (1994)

ÉletpályájaSzerkesztés

1943-ban érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz–történelem szakára, ahol 1947-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. Diplomájának megszerzése után az egyetem őslénytani tanszékén kapott munkatársi állást, amelyet az egyetem Eötvös Loránd Tudományegyetemmé történt átnevezése után is megtartott. 1954-től adjunktusként, 1964-től egyetemi docensként dolgozott. 1967-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. 1973-ban megbízták a paleontológiai tanszék vezetésével. 1995-ben nyugdíjba vonult, majd egy évre rá emeritálták. 1982 és 1983 között a párizsi Curie Egyetem (Sorbonne VI.) vendégprofesszora volt.

1960-ban védte meg a földtudományok kandidátusi, 1966-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Környezettudományi, az Általános Mikrobiológiai és a Paleontológiai Tudományok Bizottságának lett tagja. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. A Nemzetközi Paleontológiai Unió magyarországi képviselője volt. 1966 és 1969, valamint 1981 és 1986 között a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke volt.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területei: a krétakori zátonylakó korall paleoautökológiája (egyedi környezettana), egyedfejlődése (ontogenezis), törzsfejlődése (filogenezis) és paleopatológiája (kórtana). Nevéhez fűződik a bakonycsernyei Tűzköves-árok jurakori ammoniteszeinek monografikus feldolgozása, amelynek következtében több új genus és species leírását tette lehetővé.

A Bakony-hegység carixi és doméri faunájának monográfiájában elkülönített standard mediterrán zónákat és szubzónákat. Kutatásai során a lemeztektonika módszereit alkalmazta, elsősorban a jura ősföldrajzi helyzet rekonstruálása során, amelynek ammonitesz-faunákat alkalmazott. Egyéb kutatásokat végzett a paleobiográfia és a paleoevolúció terén.

CsaládjaSzerkesztés

Nős, házasságukból egy leánygyermek született.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Hantken Miksa-emlékérem (1963, 1978)
  • Akadémiai Díj (1994)
  • Széchenyi-díj (1994) – A jura ammoniteszek kutatásában végzett, nemzetközileg is elismert eredményeiért, az őslénytan oktatás új alapokra helyezésében kifejtett iskolateremtő tevékenységéért.
  • Szabó József-emlékérem (1997)

Főbb publikációiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés