Gúl

gonosz dzsinn az arab mitológiában

A gúlok az arab mitológiában olyan gonosz dzsinnek, akik Iblísz, a sötétség hercegének leszármazottai. Temetőkben és más, elhagyatott helyeken élnek. Képesek állandóan változtatni alakjukat, de mindig felismerhetőek maradnak szamár patáikról.

Átírási segédlet
gúl

Eredeti írásmódja: الغول

Tudományos átírása: ghūl
Amine-t észreveszik egy gúl társaságában az Ezeregyéjszakák történetében.

Gyakran jelennek meg a sivatagban gyönyörű nő képében, hogy elcsábítsák az utazókat. Ha sikerrel jártak, megölték és felfalták őket.

Etimológia szerkesztés

A kifejezés etimológiailag Gallu, egy mezopotámiai démonhoz köthető.[1][2]

Írásos emlékek szerkesztés

Már a beduin költészetben, az iszlám előtti időkben is megtalálhatóak és bekerültek a berber folklór démonoktól gazdag világába.

A legkorábbi ismert írás, amiben megemlítik a gúlokat, az Ezeregyéjszaka meséi.[3] A modern arab kultúrában a gyermekeket szokták velük ijesztgetni.

A gúl (ghoul) beépült az angol tradíciókba is, ahol sírrabló lényekként ábrázolják őket, akik a holtak húsával táplálkoznak. Gyakran jellemzik őket élőholtként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Cramer, Marc. The Devil Within. W.H. Allen (1979). ISBN 978-0-491-02366-5 
  2. Cultural Analysis, Volume 8, 2009: The Mythical Ghoul in Arabic Culture / Ahmed Al-Rawi. Socrates.berkeley.edu. (Hozzáférés: 2014. január 3.)
  3. The Story of Sidi-Nouman. (Hozzáférés: 2014. január 3.)

Források szerkesztés