Atlanti tőkehal

halfaj
(Gadus morhua szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 3.

Az atlanti tőkehal (Gadus morhua) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a tőkehalfélék (Gadidae) családjába tartozó faj.

Atlanti tőkehal
Atlanti tőkehal egy norvégiai akváriumban
Atlanti tőkehal egy norvégiai akváriumban
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Tőkehalalakúak (Gadiformes)
Család: Tőkehalfélék (Gadidae)
Nem: Gadus
Linnaeus, 1758
Faj: G. morhua
Tudományos név
Gadus morhua
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
  • Asellus major
  • Gadus arenosus Mitchill (1815)
  • Gadus callarias Linnaeus V1758)
  • Gadus callarias hiemalis Taliev, 1931
  • Gadus callarias kildinensis (Derjugin, 1920)
  • Gadus heteroglossus (Walbaum, 1792)
  • Gadus morhua callarias (Linnaeus, 1758)
  • Gadus morhua kildinensis (Derjugin, 1920)
  • Gadus morhua morhua (Linnaeus, 1758)
  • Gadus morrhua Linnaeus (1758)
  • Gadus nanus Faber (1829)
  • Gadus ruber Lacepède, 1803
  • Gadus rupestris Mitchill, 1815
  • Gadus vertagus Walbaum, 1792
  • Morhua punctatus Fleming, 1828
  • Morhua vulgaris Fleming, 1828
  • Morrhua americana Storer, 1839
  • Morrhua vulgaris Fleming, 1828
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Atlanti tőkehal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlanti tőkehal témájú médiaállományokat és Atlanti tőkehal témájú kategóriát.

A Gadus halnem típusfaja.

Előfordulása

szerkesztés

Az atlanti tőkehal legfőbb elterjedési területe az Észak-Atlanti-óceán és a Jeges-tenger. Nyugaton az Ungava-öböltől és Új-Fundlandtól az Észak-Karolina-i Hatteras-fokig; keleten pedig a Barents-tenger-i Spitzbergáktól és Medve-szigettől délre a Vizcayai-öbölig honos. A hal Grönland és Izland körül is gyakori.

  • Gadus morhua maris-albi
  • Gadus morhua morhua
  • Gadus morhua kildinensis

Megjelenése

szerkesztés

Ennek a halnak a teste megnyúlt, áramvonalas, feje erőteljes, hosszú. 51-55 csigolyája van. Szemének átmérője rövidebb, mint a szájnyílás oldalról nézve. Felső állkapcsa előreugrik, állán erőteljes tapogatószál látható. Oldalvonala a 2. hátúszó alatti részig ívben görbült, azután egyenesen folytatódik. Három, szorosan egymás mellett elhelyezkedő hátúszójának széle lekerekített. Hossza az Atlanti-óceán északnyugati részén legfeljebb 2 méter, tömege 95-96 kilogramm, míg az Északi-tengerben hossza 80 centiméter körüli (6-10 éves korban). 31-74 centiméteresen számít felnőttnek. Háti része barnás, zöldes vagy szürkés. Oldalai világosabbak vagy ezüstösek.

Életmódja

szerkesztés

Az atlanti tőkehal a parti vizektől 600 méter mélységig (esetenként mélyebben is, de leginkább 150-220 méter között) fordul elő, a tengerfenék közelében és a nyílt vízben egyaránt. A fiatal halak gyakran sekély vizekben tartózkodnak, ahol bőven van tengeri növényzet, kavicsok és rések, ahová elbújhatnak a ragadozók elől. A legtöbb törzs ívása tavaszra esik (4-6 Celsius fokos vízhőmérsékleten). Az atlanti tőkehal a tengerfenék apró állataival táplálkozik, néha saját fajtársát is felfalja. Nem vándorol élőhelyétől 200 kilométernél távolabbra.

Legfeljebb 25 évig él.

Felhasználása

szerkesztés

Ez a halfaj igen értékes az ipari mértékű halászat számára. A sporthorgászok is kedvelik. Az atlanti tőkehalat tenyésztik is. Frissen, fagyasztva, sózva, füstölve vagy szárítva árusítják. Sülve, főve fogyasztható.

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Gadus morhua (angol nyelven). ucd.ie. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)

További információk

szerkesztés