Főmenü megnyitása

Gajdán Imre (Kunhegyes, 1935Budapest, 1956. október 30.) magyar munkás, az 1956-os karhatalom tagja, az 1956-os forradalom egyik áldozata az akkori hatalom képviselőinek oldaláról.

ÉleteSzerkesztés

1935-ban Kunhegyesen született. Apja napszámos volt, majd 1945 után géplakatos lett; anyját 8 évesen elvesztette. Az általános iskola elvégzése után a kunhegyesi Lenin Tsz-ben kezdett dolgozni, majd a Magasépítő Vállalat segédmunkása lett, illetve az óbudai hajógyárban hegesztő szakmát tanult. 1955-ben vonultatták be katonai szolgálata letöltésére. 1956 októberében a karhatalomnál szolgált, így jelen volt október 23-án a Magyar Rádió védelménél, majd a Köztársaság térre vezényelték, a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának székháza védelmére.

HalálaSzerkesztés

1956. október 30-án halt meg Budapesten, a Köztársaság téri pártház ostroma során, az ostrom áldozatául esett 23 (más adat szerint 25) személy – pártmunkások, ÁVH-sok és rendőrök – egyikeként. Feltehetőleg a pártházat védő egyenruhás őrség egyik tagja volt, akit a forradalmárok – a társaival együtt – lefegyvereztek és kikísértek az épületből a térre. Későbbi sorsa és halálának mikéntje nem egyértelmű, mert ebben még az ostrom eseménysorának legelhivatottabb kutatói sincsenek azonos állásponton.

Gosztonyi Péter, Gyurkó László és Horváth Miklós sem tartották foglyoknak a térre ekkor kikísért karhatalmistákat, hanem úgy tekintették, hogy dezertáltak, szökésnek minősíthető, hogy elhagyták a pártházat. (Ezt erősítheti az is, hogy közülük a forradalmat túlélők vallomásait nem rögzítették, vagy ha mégis, az nem került bele az ostrom 1956 utáni, a szocialista történetírás által „kanonizált” históriájába.) Hollós Ervin ezzel szemben akként írta le az eseménysort, hogy szerinte a karhatalmistákat a forradalmárok túszként hurcolták ki a térre, és egy vagy több fegyveres fegyelmezetlensége miatt következhetett be a haláluk.

Utóbbival ért egyet Eörsi László is, aki úgy cizellálja a történtek Hollós által rekonstruált menetét, hogy a forradalmárok sorba állították a megmotozott államvédelmis foglyaikat és megadásra szólították fel a pártházban lévőket, azzal fenyegetve őket, hogy máskülönben kivégzik foglyaikat. Ezután egy tisztázatlan eredetű kézigránát robbant, amitől a felsorakoztatott egyenruhások szétugrottak, de emiatt többen lövéseket adtak le rájuk, amiktől Gajdán, Kárpáti István és Szepesi Róbert halálos sebet kaptak.[1]

Hollós Ervin és Lajtai Vera ehhez képest sem Gajdánról, sem Kárpáti Istvánról nem állították, hogy a pártház ostroma előtt haltak volna meg, Szepesiről is csak annyit írtak, hogy „a pártház védelmében” vesztette életét. Több más adat is azt látszik igazolni, hogy akik rendőrként voltak jelen a pártháznál, felismerhetően rendőri egyenruhában voltak és rendőrigazolvánnyal igazolták magukat, azokat a pártházba behatoló forradalmárok nem kívánták megölni, sőt elengedték.

Hollós és Lajtai 1980-as kiadású, Köztársaság tér 1956. című kötete szerint Zsótér János, aki szintén részt vett a pártház védelmében és ott megsebesült, annyit tudott Gajdánról elmondani az őt kereső bátyjának, Gajdán Sándornak, hogy együtt szolgáltak, és a forradalom első napjaiban a Köztársaság téri székház földszintjére voltak beosztva, feladatuk az épület előtti térség rendszeres ellenőrzése volt. Zsótér arról is beszámolt, hogy látta Gajdánt megsebesülni az október 30-i támadás reggelén, a téren, egy kézigránáttól, de nem tudta, hogy meg is halt. A szerzőpáros még azzal színesíti a történetet, hogy Gajdán Sándor az öccse keresése közben, egy összeégett teherautó alatt látott egy égési sebekkel borított, fején hámhiányos, „nagyon ismerős”-nek tűnő halottat, de az írásból az már nem derül ki, hogy ez végső soron valóban Gajdán volt-e. Gajdánt először az Új köztemetőben temették el, más, a Köztársaság téri pártháznál elesettekkel együtt, ahonnan 1957 márciusában exhumálták.

EmlékezeteSzerkesztés

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található, sírfelirata arra utal, hogy rendőrként lelte halálát, akinek a legmagasabb rendfokozata alhadnagy volt.[2] Halála után utcát neveztek el róla Budapest III. kerületének nyugati szélén, méterekre a főváros és Üröm határától, Békásmegyer és Csillaghegy városrészek határvidékén, a Róka-hegyen. Az utca, amelynek korábbi neve Árvácska utca volt,[3] a rendszerváltást követően visszakapta eredeti nevét, ennek ellenére egy-két utcatáblán még közel harminc év után is olvasható Gajdán neve.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Eörsi László: Köztársaság tér, 1956. Budapest, 1956-os Intézet. p50–51. Idézi Szakolczai Attila. In: A Köztársaság téri csata nyitánya. Betekintő 2012/2.; http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2012_2_szakolczai_0.pdf
  2. Gajdán Imre a Billiongraves.com adatbázisában. Hozzáférés. 2019. április 21.
  3. Dr. Károly István: Budapesti utcajegyzék 1989. Panoráma sorozat, Medicina Könyvkiadó Vállalat, 1989. ISBN 963 243 374 2

Hivatkozott irodalomSzerkesztés

  • Eörsi László: Köztársaság tér, 1956. Budapest, 1956-os Intézet, 2006.
  • Gosztonyi Péter: A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza. Budapesti Negyed, 1994. ősz. 48–80.
  • Gyurkó László: 1956. Előtanulmány és oknyomozás. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1987.
  • Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak? Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1967.
  • Hollós Ervin – Lajtai Vera: Köztársaság tér, 1956. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1974.
  • Hollós Ervin – Lajtai Vera: Drámai napok. 1956. október 23. – november 4. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1986.
  • Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2003.