Főmenü megnyitása

Gavril Radomir (bolgárul: Гаврил Радомир), (? – 1015. május 22.)[1] bolgár cár 1014-től haláláig.

Gavril Radomir
Radomir.jpg

Bolgár cár
Uralkodási ideje
1014. október 6. 1015. május 22.
Elődje Sámuel
Utódja Iván Vladiszláv
Életrajzi adatok
Uralkodóház Cometopuli dynasty
Született nem ismert
Elhunyt 1015. május 22.
Édesapja Sámuel
Édesanyja Kosara
Házastársa Árpád-házi Judit
Gyermekei Delján Péter
A Wikimédia Commons tartalmaz Gavril Radomir témájú médiaállományokat.

Édesapját, Sámuel bolgár cárt követte a trónon.[1] Csakhamar ellenkirálya támadt unokaöccsében, Iván Vladiszlávban,[1] aki Gavril Radomirt megölte Ohridban.[1]

Felesége (Helena) Árpád-házi Ilona (986–1026), Géza fejedelem és Sarolt lánya. Fia Petrosz Deleanosz Radomir.

Sámuel bolgár cár a fia számára kérte és kapta meg Ilona kezét I. (Szent) Istvántól. Nagy létszámú fegyveres kísérettel indult Bulgária macedóniai központjába, a cári székhelyre, Ohridba. A vőlegény, Radomir herceg már középkorú, s már jó ideje első ágyasa egy görög származású rabszolganője, aki ekkorra már több gyermeket is szült neki. A bolgár–magyar házasságkötés magyarázata: a római pápa még mindig reménykedett abban, hogy Bulgária hátat fordít a görög kereszténységnek, és a római egyházhoz csatlakozik. Sámuel cár erre nem volt hajlandó. Ilona csak a női kíséretével vigasztalódhatott az idegen környezetben. A pár öt évig élt együtt, 1008-ban Radomir elűzte Ilonát, miközben az már gyermekét várta. Az ok valószínű az lehetett, hogy Ajtony legyőzése után a magyarok nem siettek a bolgárok segítségére katonai sereggel. Ilona hazatért Magyarországra. István bátyjától birtokokat kapott, itt szülte meg fiát, Deljánt (görögül Petrosz Deleanoszt).

1014 júliusában II. Baszileiosz (Bolgárölő) bizánci császár megsemmisítő erővel tört a bolgár cár  seregeire. 15 ezer hadifoglyot vakíttatott meg felhevített kardokkal. A nyomorultakat egy-egy félszeműnek meghagyott társuk vezette százas csoportokban a megszégyenített Sámuel elé. A bolgár uralkodó szívrohamot kapott és szörnyethalt. Bolgárölő 1018-ban ünnepi pompával bevonult Ohridba. A fejedelmi család tagjait rabláncra fűzve hurcoltatta a konstantinápolyi palotához. István csapatai itt a bizánci oldalon harcoltak, bár István párját ritkító erkölcsi emelkedettséggel megkímélte a legyőzötteket, csak ereklyéket hozott magával. Ilona fia később, elszökve a magyar fővárosból, Bulgáriában eljutott Morovosig (ma Branizova), illetve Belgrádig, és felrázta a bolgár népet. Mindez már Ilona halála után történt. 1041-ben, 28 évesen csatában halt meg. Mások szerint Szalonikiben megvakították. Ilona 40 évesen halt meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Bokor József (szerk.). Iván, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 

További információkSzerkesztés

http://szekelymagyar.hupont.hu/18/arpadhazi-lanyok#ixzz5N2X7dNYi


Előző uralkodó:
Sámuel
Bulgária cárja
10141015
 
Következő uralkodó:
Iván Vladiszláv