Gee Jon
Gee Jon (Kína, 1895 körül – Carson City, Nevada, Amerikai Egyesült Államok, 1924. február 8.) kínai állampolgár, az első halálos gázzal kivégzett személy.[1] A kaliforniai San Franciscóból induló Hip Sing Tong bűnügyi társaság tagja. Halálra ítélték, mert egy másik (egy nevadai) banda egyik idős tagját 1921-ben megölte egy pisztollyal.[2] Gee meggyilkolásának első kísérlete kudarcba fulladt, amikor Gee börtöncellájába mérgező gázt vezettek a Nevadai Állami Börtönben. Ezzel született meg az első gázkamra.[3]
Gee Jon | |
Született | 1895 körül Kína |
Elhunyt | 1924. február 8. (29 évesen) Carson City, Nevada, Amerikai Egyesült Államok |
Nemzetisége | kínai |
Halál oka | halálos gáz |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Háttér
szerkesztésGee Jon 1895 körül, Kínában született, kantoni származású. 1907 és 1908 között vándorolt be az Egyesült Államokba, életének nagy részét a San Franciscóban (Kalifornia) lévő kínai negyedben töltötte.[2][4] Gee a Hip Sing Tong nevű kábítószerekkel és szeszes italokkal foglalkozó társaság tagja lett. 1922-ben területi vitákat folytattak a rivális Bing Kong Tong társasággal, ez vezetett az ellenségeskedéshez.[4]
Tom Quong Kee halála
szerkesztésTom Quong Kee egy 74 éves mosodatulajdonos volt, a Bing Kong Tong társaság tagja, a nevadai Mina városában. Hughie Sing, a két éve Amerikában tanuló tanítványa tűzte ki Kee-t Gee céljául. 1921. augusztus 27-ének éjjelén Gee belerúgott Kee lakóházának ajtajába egy Colt .38 revolvert tartva a kezében. Végzetes lövést adott le Kee-re, aki a pizsamájában nyitott neki ajtót. Gee és Sing le lett tartóztatva, nem úgy mint egyéb Tong-gyilkosságok elkövetői.[4] Abban az időben terjedt az Egyesült Államokban a bevándorlóellenes hisztéria.[5]
Tárgyalás és ítélethozás
szerkesztésGee és Sing két ügyvédjük, James M. Frame és Fiore Raffetto védelme alatt álltak.[6] Mindkét tagot halálra ítélte a nevadai Mineral megye Kerületi Bírósága. Viszont Sing ítéletét később életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták meg, mivel csak 19 éves volt, és mert Gee adta le magát a lövést.[2] 1921-ben egy törvényjavaslat hatására a Nevada Állami Törvényhozó Testület bevezeti a halálos gázok használatát kivégzéseknél, és Gee-t választották meg az első áldozatnak.[7] Frame azzal érvelt, hogy Gee büntetése kegyetlen és szokatlan, de kérését végül elutasították.[8] A Nevadai Legfelsőbb Bíróság helyette inkább gratulált a törvényhozóknak "a modern tudomány által ismert legemberibb módú büntetés kirovása" miatt.[7] Raffetto fellebbezése is sikertelennek bizonyult az Egyesült Államok 9. Fellebbviteli Bíróságánál a kaliforniai San Francisco városában.[6] Gee-t Carson City-ben zárták be a Nevada Állami Börtönbe.[9]
Kivégzés
szerkesztésA Los Angeles-i Kalifornia Cianid Cég volt a nyugati Egyesült Államokban az egyetlen folyékony cianiddal kereskedő cég, viszont nem vállalta a Carson City-be szállítás felelősségét. A mérget a citrus ligeti kártevők kipusztítására használták Kaliforniában. Egy gondnok, Denver S. Dickerson elküldte az asszisztensét, Tom Pickett-et Los Angelesbe, hogy személyesen vegyen át 20 font (kb. 10 kg) halálos gázt, ami 700 amerikai dollárba került. Négy őr lemondott, mert nem akartak részt venni a folyamatban.[10] A tisztviselők először egy kísérletet tettek, elkezdték engedni a gázt Gee cellájába, miközben aludt,[7] ám ez a módszer sikertelennek bizonyult, mert a gáz könnyen elillant onnan.[3]
Összeraktak egy rögtönzött gázkamrát a börtön hentesboltjánál.[9] A kamra hatékonyságának teszteléséhez egy macskát használtak.[11] Gee-t hozzákötözték egy székhez a 11 láb (3,34 m) hosszú, 10 láb (3,04 m) széles és 8 láb (2,43 m) magas kamrában.[2] A fából készült szék mellé egy kis ablakot is beépítettek, hogy a tanúk beláthassanak.[9] A résztvevők újságírókból, állami egészségügyi tisztviselőkből, és az Egyesült Államok hadseregének képviselőiből álltak.[10] Gee sírni kezdett, amikor az őrparancsnok azt mondta neki: "Készülj fel!"[12] 1924. február 8-án 9:40-kor[10] 4 fontnyi (2 kg) hidrogén-cianid gázt pumpáltak a kamrába.[2] Az idő hideg és nedves volt.[10] Mivel az elektromos fűtőberendezés elromlott, a kamra belső hőmérséklete 13 °C volt az ideális 24 °C helyett. A hidrogén-cianid forráspontja 26 °C, így az alacsony hőmérséklet miatt kisebb tócsákká állt össze a padlón. Úgy tűnt, Gee öt másodperc alatt elvesztette az öntudatát, ezt követően hat percen keresztül fel-le rángatta a fejét.[2] Tíz perc után már teljesen mozdulatlan volt. Pillanatnyilag néhány résztvevő azt hitte, hogy a mandulavirágzás szagát érzi, ez volt a cianid jele, ami a kamrából szivárgott ki.[10] A gondnok kivezényelte a tanúkat a területről.[13] 10 óra körül kinyitották a kamra szellőzőnyílását, a bennmaradt gázt pedig egy ventilátorral kifúvatták. A börtön személyzete megvárta, míg a kéksav-(hidrogén-cianid) pocsolyák is felszáradtak a földről, mielőtt elkezdenék kiüríteni a kamrát. Gee testét 12:20-kor vitték ki a helységből a börtönkórházba. Egy hét orvosból álló csoport megerősítette az ember halálát, de nem boncolták fel a holttestet, nehogy találjanak még mérgező gázt a tüdejében.[10] Gee 29 éves volt, mikor meghalt.[1]
Fogadtatás
szerkesztésA Nevada State Journal folyóirat azt írta az esetről: „A nevadai törvénykönyvben új haláltörvényt hagyott jóvá a legfelsőbb bíróság.” Viszont a San Jose Mercury News szerint: „Száz év múlva a vademberek által irányított nevadai pogány nemzetközösség lesz a civilizáció külső szimbóluma.”[10]
Dickerson gondnok James G. Scrughamnak, Nevada állam kormányzójának szóló nyilatkozata és a törvényhozó testület véleménye szerint a halálos gáz gyakorlati alkalmazása helyett még mindig a kivégzőosztag általi gyilkolás a legjobb módszer.[2]
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Gee Jon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ a b Nevada State Prison Inmate Case Files: Gee Jon. Nevada State Library and Archives, 2003. július 11. [2008. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 3.)
- ↑ a b c d e f g h Reid, John Bevis. Uncovering Nevada's Past: A Primary Source History of the Silver State. University of Nevada Press, 108. o. (2004). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.[halott link]
- ↑ a b Descriptions of Execution Methods: Gas Chamber. Death Penalty Information Center, 2010. (Hozzáférés: 2010. november 3.)
- ↑ a b c Daniels, Roger. Asian America: Chinese and Japanese in the United States since 1850. University of Washington Press, 85. o. (1988). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.
- ↑ Christianson, Scott. The Last Gasp: The Rise and Fall of the American Gas Chamber. University of California Press, 1. o. (2010). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.
- ↑ a b Chan, Loren (Summer 1975). „Example for the Nation: Nevada's Execution of Gee Jon”. Nevada Historical Society Quarterly 18 (2), 90–106. o. (Hozzáférés: 2010. november 8.)
- ↑ a b c Gerber, Rudolph Joseph. The Top Ten Death Penalty Myths: The Politics of Crime Control. Greenwood Publishing Group, 9–10. o. (2007). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.
- ↑ Palmer, Louis J.. Encyclopedia of Capital Punishment in the United States. McFarland & Company, 315. o. (2001). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.
- ↑ a b c Bryant, Clifton D.. Handbook of Death and Dying. SAGE Publications, 362–363. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.
- ↑ a b c d e f g Christianson, Scott. Fatal Airs: The Deadly History and Apocalyptic Future of Lethal Gases That Threaten Our World. ABC-CLIO, 49–51. o. (2010). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.
- ↑ Chan, Loren. Example for the Nation: Nevada's Execution of Gee Jon. Chinese Historical Society of America, 109. o. (1976). Hozzáférés ideje: 2010. november 8.
- ↑ Vila, Bryan. Capital Punishment in the United States: A Documentary History. Greenwood Press, 78–79. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.
- ↑ Banner, Stuart. The Death Penalty. Harvard University Press, 198. o. (2002). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.